Sajóvámos

Sajóvámos
Sajóvámos címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Miskolci
Jogállás	község
Alapítás éve	1219
Polgármester	Váradi Lajos (Fidesz-KDNP)[1]
Jegyző	Dr. Dávid Dorottya
Irányítószám	3712
Körzethívószám	46
Testvértelepülései	Lista Vámosladány
Népesség
Teljes népesség	1996 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	67,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Terület	31,22 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 20° 49′ 54″48.181569444444, 20.83163888888948.181569°N 20.831639°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 20° 49′ 54″48.181569444444, 20.83163888888948.181569°N 20.831639°E
Sajóvámos Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Sajóvámos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóvámos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sajóvámos község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Miskolci járásban.

A település viszonylag sík területen helyezkedik el. Határában több patak is folyik, így Diós-patak, a Hosszúvölgyi-patak és a Kis-Sajó. A község felszínének legelterjedtebb képződménye a folyami kavics.

A közúti kapcsolatok terén is szomszédosnak tekinthető települések: északnyugat felől Sajósenye (1 km), dél felől Sajópálfala (1 km), délnyugat felől pedig Szirmabesenyő (4 km).

Az előbbieken túlmenően határos még észak felől Boldvával, északkelet felől Alsóvadásszal, kelet felől Szikszóval, nyugat felől pedig Sajókeresztúrral is, de ezekkel nincsenek közvetlen közúti kapcsolatai.

Csak közúton érhető el, Felsőzsolca-Sajópálfala vagy Edelény-Boldva-Sajósenye felől egyaránt a 2617-es, Szirmabesenyő felől pedig a 2619-es úton.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal Szirmabesenyő megállóhelye kínálja, mintegy 6 kilométerre délnyugatra.

A település első ismert említése 1219-ből, a Váradi regestrumból való. Az írott neve villa Vamus. A község az Ákos nemzetségbeli Bebek családnak a birtoka. A család Pelsőczi Bebeknek nevezte magát, de Sajóvámosról Vámosi előnevet is használt. A település a Bebekek uradalmának központja volt, várát is ők építették.

A 14. században a község neve nem változott: Vamus vagy Wamus névalakokat találunk a korabeli forrásokban, azonban megkülönböztetnek Bel- és Külvamust. 1320-ban a Bebekek birtokát felosztották, a későbbi időkben már több birtokosa volt a településnek. A község a 14. században már jelentős vámszedőhely. Jellemző fontosságára, hogy a vármegye többször is – 1343-ban, 1353-ban – itt tartotta közgyűlését. 1445. évi törvény is megengedte a Bebekeknek a vár fenntartását, a család továbbra is ura a településnek.

A 15. században a Csetneki család is birtokos lett, mert 1492-ben örökjogon magáénak mondta Vámost és tiltakozik az ellen, hogy ezt Szapolyaiak II. Ulászlótól vagy Beatrixtől elkérjék vagy megvásárolják. A tiltakozás eredménytelen volt, mert 1500-ban Szapolyai János birtokában találjuk Vámost.

Amikor I. Ferdinánd jutott trónra, Mária királyné Bethlenfalvi Thurzó Eleknek adományozta a Szapolyai-birtokokat. Sajóvámos ekkor már mezővárosi rangú település, s mint ilyet a következő évben Ferdinánd Azzwpathaki Hencz Máténak adományozta. A Bebek családon kívül tehát még két birtokosa lett a településnek, akik nemcsak a maguk birtokát igyekeztek megtartani, hanem erőszakkal is foglaltak el részeket, többek között Dercsényi Miklós birtokát. 1582-ben Rudolf magyar király Sajóvámost és Sajópálfalát Gyulay Jánosnak adta.

A 16. században a földesurai közül nagy szerepet játszott Mágócsy Gáspár, akinek a nevéhez fűződik a reformációnak a településen való nagyméretű elterjedése is.

Sajóvámos a török időben hódoltsági terület volt, bár egy része a szendrői várhoz tartozott, de a töröknek adózott. Bár a község rendszeresen fizette az adót, mégsem tudta elkerülni a legrosszabbat: 1599-ben Sajóvámos határában ütközet zajlott le a kassai parancsnok seregei és a törökök között. A csatát a törökök nyerték és Sajóvámost is feldúlták. A 17. századot követően a Mágócsyak mellett még több birtokosról emlékeznek meg a feljegyzések.

A 20. század első felében az Edelsheim-Gyulai család volt a község birtokosa. Ebben az időben a lakosság mezőgazdasági termelésből élt, felvevő piacot a közeli Miskolc jelentett. A község birtokosa, Edelsheim-Gyulai Lipót hatalmas gyümölcskertészetet is kialakított birtokain.

Ipolyi Arnold szokás- és népmesegyűjteményéhez, Csaplár Benedeken keresztül Büttner Géza is szolgáltatott adatokat, nyitrai piarista diák korában.^[3]

• 1990–1994: Komjáthy Lajosné (független)^[4]
• 1994–1998: Komjáthy Lajosné (független)^[5]
• 1998–2002: Komjáthy Lajosné (független)^[6]
• 2002–2006: Komjáthy Lajosné (független)^[7]
• 2006–2010: Komjáthy Lajosné (független)^[8]
• 2010–2014: Komjáthy Lajosné (független)^[9]
• 2014–2019: Váradi Lajos (független)^[10]
• 2019–2024: Váradi Lajos (független)^[11]
• 2024– : Váradi Lajos (Fidesz-KDNP)^[1]

Sajóvámos a Miskolci járás tizenhatodik legnépesebb települése, kilencedik legnépesebb falva (39 településből).

A település népességének változása:

Év	Népesség	Lakások száma
2020	2 127 fő	780
2019	2 132 fő	780
2018	2 134 fő	780
2017	2 150 fő	780
2016	2 156 fő	779
2015	2 200 fő	779
2014	2 201 fő	779
2013	2 203 fő	779
2012	2 227 fő	776
2011 Népszámlálás	2 186 fő	776
2010	2 227 fő	779
2009	2 247 fő	778
2008	2 256 fő	776
2007	2 279 fő	775
2006	2 266 fő	773
2005	2 294 fő	772
2004	2 303 fő	768
2003	2 250 fő	763
2002	2 243 fő	763
2001 Népszámlálás	2 246 fő	764
2000	2 198 fő	771
1999	2 195 fő	766

A település lakosságának 93%-a magyar, 0,8%-a cigány, 0,7%-a német és 0,6%-a más hazai nemzetiségűnek vallja magát, továbbá a település lakóinak 6,8%-a nem válaszolt a nemzetiségét firtató kérdésre. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,6%, református 28,1%, görögkatolikus 11,8%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 4,5% (14,6% nem válaszolt)^[12]

2022-ben a lakosság 95,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak, 0,2% ruszinnak, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 28,7% volt római katolikus, 23,4% református, 11% görög katolikus, 0,6% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 6,2% felekezeten kívüli (29,7% nem válaszolt).^[13]

• 
  Kincses Sziget Óvoda
• 
  Szőke-kastély
• 
  Kossuth Közösségi Ház
• 
  Szivárvány Bölcsőde
• 
  Görögkatolikus templom
• 
  Római Katolikus templom
• 
  Egyházi Ravatalozó
• 
  Védőnői Tanácsodó
• 
  Orvosi Rendelő
• 
  Arany János Általános Iskola

A község lakóinak:^[14]

• 39,6%-a római katolikus
• 28,1%-a református
• 11,8%-a görögkatolikus
• 0,4%-a evangélikus
• 1%-a egyéb vallási közösséghez, felekezethez tartozik
• 4,5%-a vallási közösséghez, felekezethez nem tartozik
• 14,6%-a nem kívánt válaszolni, nincs válasz

• Vámosladány, Szlovákia (2011).^[15]

• Gótikus eredetű műemlék református templom, épült a 15. században

• Hivatalos honlap
• A sajóvámosi református egyházközségről^{[halott link]}
• A református templom a Műemlékem.hu-n
• Az Edelsheim kastély története 1944 után (Joó Tibor)