[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Bánhorváti

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánhorváti
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Bánhorváti címere
Bánhorváti címere
Bánhorváti zászlaja
Bánhorváti zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásKazincbarcikai
Jogállásközség
PolgármesterDeák-Szinyéri József (független)[1]
Irányítószám3642
Körzethívószám48
Népesség
Teljes népesség1250 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség47,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület28,48 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtájBükk-vidék[3]
Földrajzi kistájUpponyi-hegység Tardonai-dombság[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 13′ 31″, k. h. 20° 30′ 16″48.225250°N 20.504411°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 31″, k. h. 20° 30′ 16″48.225250°N 20.504411°E
Bánhorváti (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye)
Bánhorváti
Bánhorváti
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Bánhorváti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánhorváti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bánhorváti község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Kazincbarcikai járásban. 1950-ben Bánhorvát Bánhorváti néven egyesült a szomszédos Bánfalvával.

Fekvése

[szerkesztés]

A Bán-patak völgyében fekszik a legközelebbi várostól, Kazincbarcikától 10 kilométerre dél-délnyugatra, a megyeszékhely Miskolctól 30 kilométerre északnyugatra, a Lázbérci Tájvédelmi Körzet közelében. A környező települések közül Nagybarca 3, Dédestapolcsány pedig 7 kilométerre található. A régi Borsod vármegye egyik települése.

Megközelítése

[szerkesztés]

A 26-os főutat a 25-össel összekötő 2506-os út mentén fekszik, közúton csak azon érhető el, Vadna-Nagybarca vagy Dédestapolcsány érintésével. Vasútvonal nem érinti.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét horvát telepesekről, illetve a településen átfolyó Bán-patakról kaphatta. Legrégibb írásos említése egy 18. századi forrásban maradt fenn a maihoz hasonló formában, Bán Horváth alakban.

Története

[szerkesztés]

A település már a honfoglalás korában létezhetett, de a fennmaradt írások közül csak 1220-ban említi először a Váradi regestrum. Később villa Horvaut, majd Horuád, Horvát alakban is írják. Anjou-kori okmányokban Horváti néven szerepel. A 13. században a bélháromkúti apátság birtokához tartozott. A 14. században már temploma is volt.

A 16. században királyi tulajdon volt; a szarvaskői, majd az egri várhoz tartozott. Eger eleste után török hódoltság alá került. A 17. században a szendrői várhoz tartozott. A 16. század végén a reformáció is teret hódított a településen. Bán-völgye nagyobb családjai közül a Bárius család a reformációhoz csatlakozott, ezzel magyarázható a református hit gyors elterjedése. 1544-től Bánhorvát egyházközség lett, amely saját önálló református egyházzal rendelkezett már 1528-ban. A 17. században a Bárius család kihalása után leányágon a Vay és a Fáy család, később pedig a Platthy és Szirmay család lett birtokosa.

A falusiak életében nagy szerepet játszott a szőlőművelés annak ellenére, hogy az évszázadok során a természeti csapások sok esetben tönkretették vagy el is pusztították a falu szőlőkultúráját.

A 19. század végén és a 20. század elején Bánhorvát bányásztelepüléssé vált.

Idősebb Vladár Ervin (18331928) és neje Ferenczy Mária 1897-ben Bánfalván 3170 kataszteri holdas földbirtokkal rendelkezett.[4] Később 1937-re ifjabb Vladár Ervin (18971984) földbirtokos és neje gróf Teleki Gabriella Bánfalván 1816 kataszteri holdas földbirtokkal rendelkezett.[5]

1950-ben Bánhorvát Bánhorváti néven egyesült a szomszédos Bánfalvával.

Bánhorvát

[szerkesztés]

Fényes Elek szerint: "Bánhorváth, magyar falu, Borsod vgyében,, a bán völgyén, nagyobb részt kiterjedt sikságon, Miskolcztól 15/16, u. p. Kazincztól 10/16, Bánfalutól 1/16 állomásra. Szomszédai Bánfalva, Velezd, Barcza, Kazincz. Határkiterjedése 1224 hold, mellyből 514 hold szántóföld, 96 h. rét, 75 h. szőlő, 550 h. erdő, – felszabadult urbériség öszvesen 591 h. majorság 93 h. az erdő legelőnek közönségesen használtatik. A föld második osztályba soroztatott ugyan, de nagyobb részt sovány, homokos, és partos; a javitást gyakran és nagyon megkivánja, rozsot, s zabot leginkább terem. A mezei gazdaságot nem lehet ugyan virágzónak mondani, azonban néhány évek óta, mesterséges takarmánytermesztéssel is igyekeznek azt a lakosok emelni. A házi kertekben sok szilva termesztetik. Lakosok száma 613 l, u. m. 142 r. kath., 2 ágost., 469 református. A r. kath. és reformátusoknak helyben van anyaegyházuk, s amahoz tartoznak még Bánfalva, Bárcza, Salyó-Ivánka s Vadna fiók s Uppony leányegyházak is, s a r. kath. szép izlésű új templom különös emlitést érdemel. A helység alatt foly keresztül a Bánpataka. Birtokos az egri papnövelde."[6]

Bánfalva

[szerkesztés]

Fényes Elek szerint: "Bánfalva, magyar falu, Borsod vármegyében, a Bán-völgyön, északnyugotra felette emelkedő hegy tövében, Miskolcztól 2, u. p. Kazincztól 11/16 állomásra. Szomszédai: Tardona, Tapolcsány, Uppony, Bánhorváth. Határkiterjedése 2039 hold, mellyből 766 hold szántóföld, 181 hold rét, 155 hold szőllő, 937 hold erdő. Urbéri felszabadult szántóföld rét szőlő összesen 732 h., majorsági 370 h. A föld második osztálybeli, s a laposabb agyagos részeken szorgalmas javitás után illendően terem ugyan: de partosabb része sovány homok s a zápor-esők által nagyon rongáltatik, főterméke a rozs és tenkely. Legelőül az erdő, és ugar szolgál, miért a lakosok csupán igavonó marháik tenyésztésére szoritkoznak, s mezei gazdaságukat is általában rosz karban levőnek mondhatni. Lakosok száma 707 l., u. m. 21 r. kath., 14 g. kath., 7 evang., 644 ref., és 21 zsidó. A reformatusoknak helyben van egyházuk. A lakosok kertjeikben sok gyümölcsöt, kivált szilvát, termesztenek. A helységet keresztülmetszi a Bán pataka, mellyen malma van. Birtokosok: Lónyay Péterné, Csoma Zsigmondné, Zolnay Lajos, Lónyay György, Lónyay László, és Máriássy Tamás."[7]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
Név Párt Terminus Megjegyzés / Források
Varga Andrásné független 1990–1998 Az 1990-es választási eredmények: [8]
Varga Andrásné Terhes Edit Az 1994. december 11-én megtartott választáson a 651 érvényesen leadott szavazatból, két jelölt közül 368 szavazatot szerzett meg, amivel 56,53 %-os eredményt ért el.[9]
Demeter Zoltán független 19982014 Az 1998-as választási eredmények: [10]
A 2002-es választási eredmények: [11]
A 2006-os választási eredmények: [12]
Fidesz-KDNP A 2010. október 3-án megtartott választáson a 660 érvényesen leadott szavazatból, három jelölt közül 540 szavazatot szerzett meg, amivel 81,82 %-os eredményt ért el.[13]
Földvári István független 2014–2019 A 2014. október 12-én megtartott választáson a 668 érvényesen leadott szavazatból, négy jelölt közül 359 szavazatot szerzett meg, amivel 53,74 %-os eredményt ért el.[14]
Deák-Szinyéri József független 2019– A 2019-es választási eredmények: [15]
A 2024-es választási eredmények: [1]

A község címere

[szerkesztés]

A címer egy álló, csücskös talpú, aranyszínű katonai aranypajzs, amelyet két részre oszt egy vékony kék hullámpólya. A felső részben zöld szőlőfürt és kék szőlőmetsző kés, az alsó részben pedig kék színű ék és kalapács látható. A pajzson egy összecsavart kék és aranyszínű tekercsen egy jobbra forduló fekete holló áll, melynek csőre és lába arany színű. Zöld bükkfaág látható a pajzstartó mindkét oldalán. A pajzs alatt egy szalag, BÁNHORVÁTI felirattal. A két részre osztott pajzs a két településre, Bánhorvátra és Bánfalvára utal, a szőlőfürt és a szőlőmetsző kés a településen folytatott szőlőművelésre vonatkozik. A vékony kék hullámpólya a Bán-patakot jelképezi, a településen folyt bányászatot pedig az ék és a kalapács. A Bárius családra utal a holló. A holló és címertartó bükkfaágak a természeti környezet értékeit is szimbolizálják.[16]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1401
1394
1373
1270
1251
1263
1250
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

2001-ben a településen a lakosságnak 98%-át magyar, a 2%-át cigány származású[17] emberek alkották.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,3% lengyelnek mondta magát (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 34,8%, református 45,4%, görögkatolikus 1,1%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,6% (12,3% nem válaszolt).[18]

2022-ben a lakosság 92,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak, 0,1% szlovénnek, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22,7% volt római katolikus, 33,8% református, 1,6% görög katolikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 0,1% ortodox, 11,5% felekezeten kívüli (28,5% nem válaszolt).[19]

Látnivalók

[szerkesztés]

Templomok

[szerkesztés]

Római katolikus templom

[szerkesztés]

Ráth Károly 1868-as közlése szerint 1769 -ben épült. Az épület homlokzatának szélein Copf stílusú vázák, a templomtornyon, illetve a homlokzaton ion falpillérek láthatók. Belsejében a szentély egyenes záródású, és orgonakarzattal van ellátva. Szószéke copf stílusú. A főoltáron lévő oltárképet 1832-ben Danhauer festette Egerben. A festmény Szűz Mária bemutatását ábrázolja. Említést érdemel még a templomban található két nagyméretű vert és vésett barokk gyertyatartó, valamint egy csúcsíves pártával ellátott 16. századi kehely, melynek talpa 18. századi barokk stílusú. A templomhoz tartozó copf stílusú római katolikus plébániaház 1805-ben épült.[20]

Református templom

[szerkesztés]

Őrtornyos volt eredetileg, amely már 1293-ban állt. Fagalériás toronnyal és ferde támpillérekkel épült a 16. században. 1789-ben nagyobbításra, átalakításra került sor. Kapukerete gótikus stílusú, befalazott; a templom déli bejárati előcsarnoka mellett található. 1700-ban festették az épület lapos deszkából készült famennyezetét, karzata 1790-ben került festésre, amely ornamentikus és alakos díszítésű. 1720-ban készített padjai szintén festettek. 1789–1790-ben épült a templom kőszószéke. Úrasztala 1794-ben készült. Kegyszerei az 1600 és 1674 közötti időszakból valók. A templom harangját 1621-ben készítették, de 1850-ben újraöntötték hasadás miatt. A templomudvaron található Kálvin-emlékművet a Reformáció 400. évfordulójára építtette az egyházközség akkori lelkipásztora, Lenkey Gyula. 1924. október 31-én avatták fel. Az emlékmű egy 4 méter magasan elhelyezett, vasbetonból készített turulmadarat ábrázol, amelyet az Upponyi-völgyben összegyűjtött kövekből formáltak meg.[21]

A kastély melletti református templom

[szerkesztés]

A 17. században épült, a kastéllyal azonos barokk stílusban. A kastélyparktól egy feljáró választja el. A templom homlokzati toronnyal és két haranggal rendelkezik. 1823-ban készült festett famennyezete.[22]

Egyéb látnivalók

[szerkesztés]
A bánfalvi Platthy-Vladár kastély homlokzata
A 17. században, barokk stílusban építették. A kastélynak több tulajdonosa is volt, a Bárius, a Fáy, a Vay, a Platthy, a Lónyai és a Vladár család váltotta egymást az idők során. A kastélyt körülvevő parkot 120-150 évvel később alakították ki. A kastély magántulajdonban van, épülete magánjellegű rendezvények, például esküvők helyszínéül is szolgál. Érdekessége, hogy Szent-György vonalon helyezkedik el.[23] A Bánfalvi kastély tulajdonosa a századfordulónál nagycsepcsényi és muthnai Vladár Ervin (18331928), jogász, császári és királyi kamarás, Zemplén vármegye főjegyzője, országgyűlési képviselő, földbirtokos volt.[24] Ott lakott nejével harasztkeréki Ferenczy Mária (18651949) asszonnyal, valamint ott született és nevelkedett az ugyanolyan nevű fia Vladár Ervin (18971984), genfi magyar főkonzul, akinek a neje gróf széki Teleki Gabriella (19041982) lett.[25]

[26][27]

  • Falumúzeum
Megnyitására 1999. március 15-én került sor. A megnyitó beszéd megtartására Szert József pedagógust kérték fel. A múzeum szervezése és a benne található ritkaságszámba menő régiségek összegyűjtése Kárpáti Zoltán nyugdíjas pedagógus nevéhez fűződik, az ő munkájának eredménye a konyha, a háztartási eszközök tárolója valamint a paraszti tisztaszoba. A nagy kiállító teremben népi mesterségek eszközei, régi iskolai kellékek és egy polgári szoba részletei láthatóak.[28]
  • Világháborús emlékmű
  • Az 1848-49-es szabadságharc emlékműve
Igó Aladár szobrászművész alkotása. Az emlékmű alkotóelemei a szabadságharc idején történteket szimbolikusan fejezik ki. A három emlékoszlop közül a bal oldali oszlop tetején a forradalom kezdetének éve, az 1848-as szám látható. A legmagasabb középső oszlopon a Kossuth-címer és az IN MEMORIAM felirat lett elhelyezve, jelezve ezzel az emlékezést a hősökre, valamint a győzelmekre, melyek Kossuth vezetése alatt történtek. Az 1849-es évszám olvasható a jobb oldali oszlopon, ez jelzi a szabadságharc hanyatlását és bukását. Egy kis táblán látható a nemzetőrök sapkája és a fegyverzetüket ábrázoló utánzat. Az emlékművet nyolc oszlop öleli körül, ez emlékeztet a fenyves alatt nyugvó nyolc hősre. Az emlékmű megtekinthető a Platthy-kastély és a református templom közötti téren.[29]
  • Földvár
A Jardonka-tetőn fekszik, amely a Feketehegy (454 m) és a Kövesmálcsúcs (424 m) között húzódó gerincvonulat felső részén található délkeleti irányban. A gerincvonulat a Bán-patak völgyében ér véget a 33-as kilométerkőnél, a Bánhorvátiból Dédestapolcsány irányába vezető műútnál. A várdomb, amely bokrokkal és ritkás fákkal benőtt terület, 120 m magasságban fekszik a műúttól. Megművelt szántóföldek terülnek el körülötte minden irányban. A domb közepén található egy 3,5 m mély gödör, ennek oldalában több beásás látható. Terméskő borítja a mélyebb területet, a dombon omladék vagy falmaradvány nem található. A vár kővel falazott volt a lakosság szerint. A község útjának megépítéséhez az 1930-as években sok követ elhordtak innen. A kövek füstösek, kormosak voltak helyenként, ennek alapján a vár leégett. A várból a Berekalja erdőbe vezetett egy alagút is a Szamárkúthoz, itt a nyílást egy nagy kő zárja el. A vadnai és a dédesi várra jó kilátás nyílik a várdombról, illetve az Upponyi földvár is jól látható. Az egész Bán-völgye megtekinthető innen.[30]
  • Damasa-szakadék
A településről a kék kereszt turistajelzésen közelíthető meg[31] a közel 170 méter hosszú sziklaszoros,[32] melynek sziklái alatt Magyarország második leghosszabb összefüggő álbarlang-rendszere húzódik.
  • Szabó-tetői kilátó[33]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897)A) Magyarország / IV. Tisza jobb partja / 3. Gömör vármegye
  5. Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár) (1937, Budapest) I. A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek tulajdonosai; e földbirtokok és földbérletek nagysága, kataszteri tiszta jövedelme, valamint területüknek megoszlása mívelési ágak szerint, törvényhatóságonkint
  6. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek -B. -Bánhorváth
  7. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek - B. - Bánfalva
  8. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  9. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  10. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
  11. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
  12. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
  13. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  14. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. május 17.)
  15. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
  16. Bánhorváti címere. [2011. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  17. A nemzetiségi népesség száma településenként
  18. Bánhorváti Helységnévtár
  19. Bánhorváti Helységnévtár
  20. Bánhorváti templomok
  21. Nagy Károly: Ózd város és környéke (47. oldal) ISBN 963-03-7729-2
  22. Bánhorváti.hu. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
  23. Kastélyutak.hu. [2007. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 14.)
  24. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Vladár Ervin
  25. Nemzeti Ujság, 1924. augusztus (6. évfolyam, 156-180. szám)1924-08-02 / 157. szám
  26. Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám) 1905-05-14 / 20. szám
  27. Bánfalva Vladár Ervin kastélya
  28. Nagy Károly: Ózd város és környéke 50-52. oldal ISBN 963-03-7729-2
  29. Nagy Károly: Ózd város és környéke 71-73. oldal ISBN 963-03-7729-2
  30. Földvár. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  31. [1]
  32. Archivált másolat. [2019. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  33. Szabó-tetői kilátó turistautak.hu

Források

[szerkesztés]