Vármező (Szilágy megye)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Vármező (egyértelműsítő lap).

Vármező (Buciumi)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Vármező
Rang	községközpont
Irányítószám	457050
SIRUTA-kód	140388
Népesség
Népesség	1254 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Népsűrűség	13,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	336 m
Terület	96,35 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 02′ 41″, k. h. 23° 02′ 55″47.044664, 23.04857847.044664°N 23.048578°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 41″, k. h. 23° 02′ 55″47.044664, 23.04857847.044664°N 23.048578°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Vármező (románul: Buciumi) falu Romániában, Szilágy megyében.

Szilágy megyében, Zilahtól délre, Meszesszentgyörgy és Nagyrajtolc között fekvő település.

Nevét az oklevelek 1474 és 1500 között említették először Warmezew néven. 1603-ban Warmezeo, 1607-ben Varmezeo néven írták.

1474-ben Vármező birtokosai Dobokai László és fiai voltak, akik birtokukat Besenyei Lászlónak és nejének Katalinnak adták el 50 arany forintért.

1500-ban Derzsei Dobokai Miklós elzálogosította Warmezew és Hidalmás nevű birtokait Hídalmási Huszár Jánosnak.

1600-as 1700-as években a Csáki családnak és rokonságának birtoka volt.

1720-ban csak mint puszta volt nevezve, csak 1720-ban települt vissza.

1837-ben Csáky Gábor rokonsága közül Kornis gróf, Cserey, Hatfaludy, Henter, Mezey, Geréb, Horváth, Székely, Gyujtó és Elekes nemes családok birtoka volt.

1890-ben 1729 lakosa volt, melyből 246 magyar, 4 német, 2 tót, 1424 oláh, 49 egyéb nyelvű, ebből 17 római katolikus, 1468 görögkatolikus, 99 unitáriánus, 2 izraelita. A házak száma 371 volt.

A falunak több patakja is van:Szent György pataka, Mihályné pataka, Egregy pataka. A Mihályné patakának vize vastartalmú, „negyedfél öl” magas „zuhanyát” fürdőnek használták a 20. század elején.

Határrészei közül érdekesebbek: Izbok (lüktető forrás), Cetate (vár), Pojána (erdei rét). Pojánán a régi leírások szerint több felül szűk, de alul annál tágasabb "feneketlen tűzokádó üreg" maradványa van, amibe a "belőtt puskapor hosszan visszhangzott".

Az Izbok határrészen levő forrás soha nem fagyott be, partját örökzöld pázsit szegélyezte.

• Görögkatolikus temploma – 1865-ben épült. A régi templomát 1865-ben iskolává alakították át.

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 778–781. o. Online elérés