Felsőnyárló
Felsőnyárló (Stâna) | |
Felsőnyárló főutcája | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Rang | falu |
Községközpont | Zilah megyei jogú város |
Irányítószám | 450002 |
Körzethívószám | +40 x60[1] |
SIRUTA-kód | 139722 |
Népesség | |
Népesség | 267 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 (2002) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 275 m |
Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 09′ 12″, k. h. 23° 08′ 08″47.153346°N 23.135648°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 12″, k. h. 23° 08′ 08″47.153346°N 23.135648°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felsőnyárló, 1910-ig Felsőkékesnyárló (románul: Stâna) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Zilahtól 11 km-re délkeletre, a Meszes-hegység déli lábánál fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]A falu román és magyar neve is arra utal, hogy területét korábban legelőnek használták: stână 'esztena' és nyárló 'nyaralóhely' (ti. a juhoké).
Története
[szerkesztés]Ugyan Felsew Nyarlo alakban már 1438-ban említették, de a 17. század végéig csupán a környező falvak által használt legelőterület volt. Akkor települt, román lakossággal. A falut először 1722-ben említették (Felső-Kékes-Nyárlo).
Doboka vármegyéhez, 1876-tól Szilágy vármegyéhez tartozott. 1837-ben erdeje, legelője, gyümölcsöse és fehérbort termő szőlőhegye volt.
1778-ból származó fatemplomát 1997-ben a Szilágysomlyóhoz tartozó bükki apácakolostorba szállították.[2]
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 498 lakosából 488 fő volt román nemzetiségű és 494 ortodox vallású.
- 2002-ben 380 lakosából 378 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 321 ortodox és 50 pünkösdi vallású.
Képek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Mănăstirea Sfânta Treime Bic. www.manastirea-bic.episcopiasalajului.ro. Episcopia Sălajului (Hozzáférés: 2015. december 2.) arch
Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 657–662. o. Online elérés