Újvágás
Újvágás (Lazuri) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Alsóvalkó |
Rang | falu |
Községközpont | Alsóvalkó |
Irányítószám | 457346 |
SIRUTA-kód | 142970 |
Népesség | |
Népesség | 226 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 300 m |
Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 05′ 57″, k. h. 22° 45′ 04″47.099136°N 22.751018°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 57″, k. h. 22° 45′ 04″47.099136°N 22.751018°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Újvágás (románul Lazuri) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágysomlyótól délre, Valkóváraljától délkeletre, Krasznafüzes és Felsővalkó közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falu nevét 1481-ben Wywagas néven említette először oklevél, mint Kraszna vármegyei, Valkó várához tartozó falut, mely a Bánffyak birtoka volt.
1492-ben Új-Vágás, 1497-ben Ujjvágas, 1575-ben Vyvagasnak írták.
1537-ben Somlyói Báthory István erdélyi vajda fiait Andrást, Kristófot és Istvánt iktatták be az itteni birtokba.
1641-ben Losonczy Bánffy Zsuzsanna Jeszeniczei Szunyogh Gáspárné birtoka volt, aki azt eladta Gerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek. Később a Rákócziak birtoka volt, majd a kincstáré lett, aki Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.
1733-ban végzett összeíráskor mindössze 9 román család élt itt.
Az 1808-as összeíráskor báró Bánffy, gróf Petki, gróf Bánffy, báró Kemény és Vai családok birtoka volt.
1847-ben 364 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.
1890-ben 281 lakosából 10 magyar, 270 román, 1 egyéb nyelvű volt, ebből 274 görögkatolikus, 7 izraelita volt. A házak száma ekkor 54 volt.
1910-ben 336 lakos élt a településen, ebből 6 volt magyar, 330 román, melyből 330 görögkatolikus, 5 izraelita volt.
A trianoni békeszerződésig Újvágás Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Ortodox templom
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 731–734. o. Online elérés