Ördögkút

Ördögkút (Treznea)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Ördögkút
Rang	községközpont
Irányítószám	457340
SIRUTA-kód	139973
Népesség
Népesség	799 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Terület	Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 06′ 20″, k. h. 23° 06′ 29″47.105555555556, 23.10805555555647.105556°N 23.108056°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 20″, k. h. 23° 06′ 29″47.105555555556, 23.10805555555647.105556°N 23.108056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögkút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ördögkút (románul: Treznea, németül: Teufelsbrunnen) falu Romániában, Szilágy megyében.

Szilágy megyében, Zilahtól 10 km-re délkeletre, Szentpéterfalva északi szomszédjában fekvő település.

A falu magyar neve egykori birtokosától ered. A fennmaradt hagyományok szerint itt egy nagy erdőség volt, és annak közepén csupán egy ház állt, amely mellett egy kút volt. Forrása ma is látható a régi zilahi út mellett, s egy forrást máig ördögforrásnak neveznek. A ház azonban villámcsapás következtében leégett. Állítólag innen származik román neve is: Tresnia=Tresznja=beüte (a villám).

A falut 1440-ben említi először oklevél, Ewrdegkwth néven. 1472-ben Erdewgkwth, 1524-ben Ördögkuta, 1639-ben Eördeögkut néven írták nevét.

1440-ig a település egyrésze Dobokai Bálint birtoka volt, aki itteni birtokát 300 aranyért eladta Kusalyi Jakcs Lászlónak.

1522-ben Ewrdegkwth falu felét megvette Dobokai Miklóstól Bélteki Drágfi János.

1524-ben II. Lajos király Ördögkuta részbirtokát a Dobai család tagjainak adományozta.

1558-ban Izabella királynétől és fiától János Zsigmondtól kapták adományba a falut Bánfi Pál, Nyujtódi István, Tóth Mihály, Nagymihályi Anna és János, Kendi Katalin és Mihály, valamint Szalánchi Dorottya és János és mindkét nembeli utódaik.

A Nagymihályi család birtokát Spáczai Gáspárné vette zálogba 1300 forintért.

1672-ben Szepsi-Szentiványi Sámuel kapta meg özv. Borsai Majtini Andrásné Szigethi Zsófia birtokát.

1736-ban gróf Kornis Ferenc és báró Kemény János voltak a település főbb birtokosai.

1837-ben a Bánffy család leszármazottainak volt birtoka.

1890-ben 1384 lakosa volt, ebből 128 magyar, 1 német, 1216 oláh, és 39 egyéb nyelvű, melyből 11 római katolikus, 94 görögkatolikus, 1163 görögkeleti, 2 evangélikus, 98 református, 16 izraelita. A házak száma 91 volt.

1910-ben 1374, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

1940. szeptember 9-én a második bécsi döntést követően bevonuló magyar katonákra valaki tüzet nyitott az ortodox templom tornyából és a falu szélső házaiból. Az ezt követő, ördögkúti mészárlás néven ismertté vált megtorlásnak különböző források szerint 86–93 halálos áldozata volt, köztük a falu ortodox papja is. A történtek valós háttere máig sem tisztázódott.^[1]

A faluban a magyarok a II. világháború alatt gyakorlatilag eltűntek, lélekszámuk 1943-ban már csak 63 fő volt.^[1]

A 2002-es népszámláláskor 735 lakosa közül 674 fő (91,7%) román, 59 (8,0%) cigány etnikumú, 2 (0,3%) magyar nemzetiségű volt.

• Református templomát 1892-ben avatta föl Szász Domokos erdélyi püspök.
• Görögkeleti kőtemploma 1879-ben épült.
• Bay-kastély

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 165–170. o. Online elérés
• Ablonczy (2011): Ablonczy Balázs. A visszatért Erdély 1940–1944 (magyar nyelven). Budapest: Jaffa Kiadó (2011). ISBN 978 963 9971 60 8. Hozzáférés ideje: 2011. december 26.