Marosszlatina

Marosszlatina (Slatina de Mureș)
A Munk-féle gyártelep 1902-ben
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Arad
Község	Berzova
Rang	falu
Községközpont	Berzova
Irányítószám	317038
SIRUTA-kód	10186
Népesség
Népesség	149 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	430 m
Terület	Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 09′ 22″, k. h. 22° 11′ 04″46.156105, 22.18443746.156105°N 22.184437°EKoordináták: é. sz. 46° 09′ 22″, k. h. 22° 11′ 04″46.156105, 22.18443746.156105°N 22.184437°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Marosszlatina témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marosszlatina, 1910 és 1918 között Marosszalatna (románul: Slatina de Mureș) falu Romániában, Arad megyében.

A Zarándi-hegységben, Lippától 40 km-re északkeletre található.

Neve szláv eredetű – a slatina szó a délszlávban 'savanyúvízforrás'-t, a csehben 'ingovány'-t jelent. Először 1439-ben említették, Sclathyna és Slathyna néven.

Lakói a 18–19. században fakitermeléssel, szénégetéssel és hamuzsírfőzéssel foglalkoztak. A kevés szántóföldön egyoldalúan csak kukoricát termesztettek, a birtokok szétaprózódtak, szinte minden családfőnek mellékkeresetre volt szüksége. Nagy részüket az 1874-ben lezajlott tagosítás is hátrányosan érintette.

Uradalma, amely Alsószakács és Madarsák határának jó részére is kiterjedt, 15700 kataszteri hold területet foglalt el és 97%-ban erdőkből állt. Az 1880-as évekig a gróf Wickenburg család birtokolta, majd tőlük árverésen Munk H. és fiai fakereskedelmi vállalata vásárolta meg. A cég a falu felett, a Drócsa hegy lábánál gyártelepet épített, amely nemsokára Arad vármegye legnagyobb faipari gyárává nőtt. A korábbi irtások helyén fenyőerdőket ültetett, és 1885-ben húsz kilométer hosszú ipari vasutat épített Tótváradig. Ezt kezdetben lovak vontatták, de az 1890-es években, az akkori Magyarország erdei vasútjai között elsőként átálltak a villamos meghajtásra. A villanyvilágítást is az elsők között vezették be a telepre. A Madarsák felé lejtő 18°-ban lejtő hegyoldalon 500 méter hosszú siklót építettek. A fűrészeket gőzerő működtette. A gyárak deszkákat, bükk parkettát, hordókat, fagyapotot, 1895-től esernyőnyeleket és sétabotokat, a vegyipari gyár kátrányt, ecetsavat, metil-alkoholt állított elő. A gyártelepen 1000–1200 munkás dolgozott, zömükben román, de magyar, német és más anyanyelvűek is. Gyermekeik számára a cég magyar tannyelvű iskolát tartott fenn.

Helyben termesztett régi alma tájfajták a sikulai (șiculane), pap (popești), érdes (aspre), kerekített (rotilate), telelő (iernarețe) és a meddő (sterpe).^[2]

• 1880-ban 436 lakosából 412 volt román, 9 német és 13 egyéb anyanyelvű; 443 ortodox, 21 római katolikus és 7 zsidó vallású volt.
• 2002-ben 223 román anyanyelvű lakosából 168 volt ortodox és 34 pünkösdista vallású.

• Itt született 1822-ben Szillányi Péter Klapka komáromi vezérkari főnöke, alezredes.
• Itt született 1897-ben Szenes Piroska író, újságíró.
• Itt ölték meg rablógyilkosok az 1849. augusztus 15-ről 16-ra virradó éjszakán Madách Imre nővérét, Máriát, annak férjét, Balogh Károly honvédőrnagyot és gyermeküket.

• Gaál Jenő: Arad vármegye és Arad szabad királyi város gazdasága. Arad, 1898
• Marosi Ferenc: Lóvonatu erdei pálya a lippai uradalomban. Erdészeti Lapok 1890, 339–377. o.
• Körös László: A pojána möruli villamos üzemű erdei vasút. Uo. 1902, 603–611. o.
• Kovács Aladár: A Munk H. és fiai czég maros-szlatinai erdőbirtokáról és faipartelepéről. Uo. 1902, 1279–1285 és 1383–1392

• Falutérkép Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben