Újárkos

Újárkos (Iercoșeni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Arad
Község	Selénd
Rang	falu
Községközpont	Selénd
Irányítószám	317332
SIRUTA-kód	12313
Népesség
Népesség	31 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Terület	Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 20′ 51″, k. h. 21° 58′ 45″46.347392, 21.97927946.347392°N 21.979279°EKoordináták: é. sz. 46° 20′ 51″, k. h. 21° 58′ 45″46.347392, 21.97927946.347392°N 21.979279°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Újárkos (Iercoșeni) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.

Pankotától és Seléndtől keletre, egy erdőkkel körülvett mély völgyben fekvő település. A falu házai szétszórtan állanak.

Újárkos nevét 1477-ben említette először oklevél Aroky néven. 1483-ban Arky, 1747-ben Jarkos, 1808-ban Járkos ~ Árkos, 1888-ban Járkos, 1913-ban Újárkos néven írták.

A falu birtokosai 1553-ban a Losonczyak, majd 1732-ben Raynald modenai herceg és a Szentviszlói Desseő-nemzetség voltak.

Lakossága földműveléssel állattenyésztéssel és erdei munkával fog­lalkozott, régebben faszerszámokat is készítettek és kereskedtek vele.

1910-ben 594 lakosából 437 román, 130 magyar, 19 német volt. Ebből 444 görögkeleti ortodox, 119 római katolikus, 20 református volt.

A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Tornovai járásához tartozott.

Nevezetességei közé tartozik az erdőn keresztülmenő Traján sánca; Kornis-völgye és Kornis-kútja, melyekről a hagyomány azt tartja, hogy azok Dézna vára örökös urának, Kornis Zsigmondnak, birtokai voltak, aki méneseit itt tartotta. A Dimpul de Comără nevű halomról a nép azt regéli, hogy Szalonta lakói, a török elől menekülve, kincseiket e halom alá rejtették el.

• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szab. kir. város monographiája. Szerk. Jancsó Benedek, a 3. kötettől Somogyi Gyula. Arad: Monographia-Bizottság. 1892–1895.