Kunhegyes

Kunhegyes
Kunhegyes, református templom
Kunhegyes címere Kunhegyes zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Kunhegyesi
Jogállás	város
Polgármester	Szegediné Szabó Dóra (független)[1]
Irányítószám	5340
Körzethívószám	59
Népesség
Teljes népesség	6829 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	51,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	148,93 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld[3]
Földrajzi középtáj	Közép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistáj	Tiszafüred–Kunhegyesi-sík[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 51″47.37, 20.63083333333347.370000°N 20.630833°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 51″47.37, 20.63083333333347.370000°N 20.630833°E
Kunhegyes Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Kunhegyes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunhegyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kunhegyes város az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Kunhegyesi járás székhelye.

Az Alföldön, a Közép-Tiszavidéken, a Nagykunság északnyugati részén található, a Nagykunsági-főcsatorna közelében, a Kakat-ér mellett, Budapesttől 160, a Tisza-tótól (Abádszalóktól) kb. 15, a megye székhelyétől, Szolnoktól pedig kb. 50 kilométerre.

A közvetlenül szomszédos települések: észak felől Abádszalók, északkelet felől Kunmadaras, kelet felől Karcag, dél felől Kenderes, nyugat felől Tiszagyenda, északnyugat felől pedig Tiszabura; a fentieken túlmenően dél-délkelet felől pontszerűen határos még Kisújszállással is. Észak-északkeleti irányban a legközelebbi település Tomajmonostora, de a közigazgatási területeik nem határosak.

Legfontosabb közúti elérési útvonala a Tiszafüredtől Fegyvernekig húzódó 34-es főút, ezen érhető el mindkét végponti település irányából. Abádszalókról a 3221-es, Tiszaszőlős-Tiszaszentimre-Tomajmonostora felől a 3217-es, Tiszagyenda felől a 3222-es, Karcag felől pedig a 3403-as úton.

A közúti tömegközlekedést a Volánbusz autóbuszai biztosítják. A környező településeken kívül közvetlenül elérhető Eger, Szolnok, Jászberény, Debrecen, Békéscsaba, Gyöngyös, Tiszafüred és Miskolc.

A hazai vasútvonalak közül a Kál-Kápolna–Kisújszállás-vasútvonal érinti, melynek két megállási pontja van itt. Kunhegyes vasútállomás a belterület északi szélén helyezkedik el, nem messze a 3217-es út vasúti keresztezésétől, nyugati irányban; közúti elérését az abból kiágazó 32 325-ös számú mellékút biztosítja. Előhát megállóhely a belterület keleti peremén található, a 34-es főút vasúti keresztezésétől néhány száz méterre déli irányban.

A települést elsőként Hegyesegyháza néven Károly Róbert király Vácon, 1311. november 8-án kelt oklevelében említi. Idővel Hegyesegyháza nevéből az „egyház” szót elhagyták, és a helységet röviden Hegyesnek, utóbb a rajta átfolyó Kakat ér után Kakathegyesnek nevezték.

Hegyes nem volt kun község, noha a kunoknak is voltak itt birtokaik. E birtokokhoz a XIII. századi betelepülésük során adományok, családi kapcsolatok révén jutottak hozzá. Kunhegyes határát azonban különböző perek során mindig elkülönítették mind a kun, mind a magyar településekétől. 1552-től a község már a mai nevén szerepelt.

A kunok a Hegyes melletti Kolba(z)-szék települést ülték meg, azonban a XVIII. század elején az elvándorlások után oda már nagy számban nem tértek vissza. 1596-ban a törökök pusztították, lakói elmenekültek. 1629-től dokumentáltan újra lakják, de 1683-ban a tatár seregek pusztává tették az egész Nagykunságot, így lakosai ismét szétszéledtek.

A kunok és a hegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállingózni, tömeges visszatelepedésük 1701-ben történt. 1699 után, közvetlen a karlócai békekötést követően I. Lipót király a háborúk költségeinek fedezésére 500 000 rénes forintért a Jászságot és a Kunságot eladta a német lovagrendnek. Az addig önkormányzattal rendelkező jász-kun népet ezzel jobbágyságba süllyesztve (lásd még Kunkapitány). Az eladatás után a lakosság egy része a mocsarasabb területekre menekült.

A Rákóczi-szabadságharc idején újból népes község volt, jelentős bázisa a kuruc mozgalomnak. Rákóczi ugyanis ígéretet tett az önkormányzatuk visszaállítására (lásd még: Kunhegyes Rákóczi út). Kunhegyes és Madaras volt a csapatok fő táborhelye a vidéken. 1705-ben a rácok kirabolták és felgyújtották a községet. Lakóit Rákóczi rakamazi birtokaira telepítette. 1711-ben kezdődött meg a visszaköltözés. Ettől kezdve lakossága szemlátomást gyarapodott.

1745-ben Mária Terézia királyi kiváltságlevelében a jász-kunok kérelmére megengedte, hogy földjeiket a német lovagrendtől, ill. az azt kezelő pesti invalidusoktól megválthassák, ez volt a Redemptio. A vételár igen magas volt, az ország akkori éves költségvetésével összemérhető. A redemptióban a lakosság kb. 2/3-a tudott részt venni, így a település virágzásnak indult. A megváltáshoz szükséges kölcsönöket a Hármas kerület kb. 1765-re tudta kifizetni.^[4]

1786-ban II. József engedélyével a nagykun községek Hatkunság kezdeményezésére és összefogásával megkezdődött a már kezdetleges módon rekesztett Mirhó-fok elzárása. A Mirhó-fok a Tiszából eredő árvizek egyik kiindulópontja volt. A Nagykunság intenzív gazdasági fejlődését, mely főként állattenyésztésből és mezőgazdálkodásból állt, a rendszeres és kiterjedt árvizek nagyban hátráltatták. Ennek elzárása a Tisza-szabályozás első lépése volt. A környező települések közös erejéből történő gátépítés 1795-ben fejeződött be. A redemptusok és irredemptusok a 18. század második végére éles ellentétbe kerültek egymással. A gátépítések által felszabadult területek is a redemptio arányában kerültek kiosztásra, ill. közös tulajdonba. Ez idézte elő, hogy 1785-ben mintegy 211, főként irredemptus család költözött ki a kincstár bácskai birtokaira (Bácsfeketehegy, ma Feketics (Szerbia) és Velics).

1827-ben megnyílt az első gyógyszertár az úgynevezett felsőtizedben. A település első orvosa ekkor Német Benjámin községi kirurgus volt. A kéttornyú református templom terveit Hild József készítette 1839-ben. A város jelképévé vált templom az ország 2. legnagyobb református temploma a maga 1200 ülő- és közel 4000 állóhelyével. 1848-ban 560 gyalogost és 49 lovas nemzetőrt állított ki a város. Nemcsak katonákkal, hanem pénzzel és természetbeni juttatásokkal is segítették a szabadságharcot. A későbbiekben még 441 önkéntes katona vállalta a harcot.

A Hatkunság önállósága az 1867-es a kiegyezéskor szűnt meg, így a Hármaskerület volt Magyarország legutolsó nevesített önkormányzata (autonóm területe).

1734-ben kezdték építeni az első községházát, amelynek helyén 1878-ban új városházát építettek Pum József királyi mérnök tervei alapján. 1879-ben már önálló egészségügyi kört képezett a város 3 orvosa és 1 gyógyszerésze. 1885-től Önkéntes Tűzoltó Egylet kezdte meg működését a településen.

Kunhegyes 1871-ben az új községi törvény alapján rendezett tanácsú várossá alakult, de a vele járó többlet adóteher miatt polgárai 1895-ben lemondtak erről a jogállásáról és nagyközséggé alakult. Ezzel egyidejűleg Kunhegyes a tiszai felső járás székhelye lett, és az is maradt egészen 1965-ig, az 1950 óta már Kunhegyesinek nevezett járás megszüntetéséig.

Az első világháborúban a kunhegyesiek jóformán minden fronton harcoltak. A katonák közül 373 elesett, 676 hadifogságba jutott. A háború ideje alatt a sebesültek részére a Függetlenségi Olvasókör szolgált kórházul.

1919. március 21-én Kunhegyesen is kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Mindez azonban csak április 30-áig tartott, mert a román hadsereg Kunhegyest megszállva tartotta 1920. február 18-áig.

1944. október 9-én foglalták el az oroszok Kunhegyest, amelyet még a német páncélos ellentámadás érintett. Harcok a község belterületén nem folytak, így különösebb épületkárok nem keletkeztek. A II. világháború hozzávetőlegesen 400 áldozatot követelt a településről.

1946-ban társadalmi segítséggel az egészségházban szülőotthont létesítettek, ami már nem működik. 2005-ben Kunhegyes lakosainak egészségügyi ellátását 4 háziorvos, 1 szülész-nőgyógyász szakorvos, 1 tüdőgyógyász, 2 fogász, 1 gyermekgyógyász szakorvos biztosította. 1955-ben 40 férőhelyes bölcsődét nyitottak. Az 1956-os események idején az egyik tsz állatállományát széthurcolták, szobrokat rongáltak, de fegyveres harcok nem folytak Kunhegyesen. Az 1960-as évek elején megindult az erőteljes iparosodás, ennek következtében a község fokozatosan fejlődött annak 1989 utáni megszűnéséig.

1970-ben a települést nagyközséggé nyilvánították. Ma a Tiszafüredi kistérség tagja. Az 1970-es években Kunhegyes és Feketics hivatalosan is testvérvárosi kapcsolatot létesített. A közös múltra mindkét településen egy-egy kopjafa emlékeztet. 1983-ban megkezdték a szilárd burkolatú utak, 1984-ben a gázhálózat kiépítését. 1985-ben kezdődött az ivóvízhálózat rekonstrukciója.

A nagyközség 1986-ban ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. 1988-ban a BHG Híradástechnikai Vállalat crossbar telefonközpontot telepített Kunhegyesen, ezzel megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. 1989-ben sikerült visszakapnia városi rangját. A városavató ünnepséget – melyen 4000 fős létszámmal vett részt a város lakossága, elszármazottak – a református templomban rendezték. 1995 végére a gázhálózat teljesen kiépült, és majdnem mindenütt elkészültek a szilárd burkolatú utak.

Az 1989 utáni évek változásai Kunhegyesre lakosságára negatív irányba hatottak. Az ipari munkahelyek drasztikus csökkenése folytán nőtt a munkanélküliség, az elvándorlás. A lakosság népessége az 1949-es 11104-ről 2007-re 8506 főre csökkent.

Kunhegyes város képviselőtestülete 2013. február 13-ai döntésével megszüntette a Bajcsy-Zsilinszky utca elnevezést, és az utcát Wass Albertre keresztelte át. Horthy Miklós nevét viseli ezentúl egy szovjet katonatisztről – aki a második világháborúban a településen hunyt el – elnevezett utca Kunhegyesen. A 20. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról szóló törvény értelmében a településen összesen tíz utca neve változott meg.

• 1990–1994: Szelekovszky István (független)^[5]
• 1994–1998: Szelekovszky István (független)^[6]
• 1998–2002: Kontra József (MSZP)^[7]
• 2002–2006: Kontra József (MSZP)^[8]
• 2006–2010: Szabó András (Fidesz-Kisgazda Polgári Egyesület-KPK)^[9]
• 2010–2014: Szabó András (Fidesz)^[10]
• 2014–2019: Szabó András (Fidesz)^[11]
• 2019–2024: Szabó András (Fidesz-KDNP)^[12]
• 2024– : Szegediné Szabó Dóra (független)^[1]

A települési önkormányzat képviselő-testülete (a polgármesterrel együtt) 9 főből áll. A város hivatalos újságja a havilapként megjelenő Kunhegyesi Híradó. A településen Cigány Nemzetiségi Önkormányzat is működik.

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[13]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,9%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (12,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

2022-ben a lakosság 89,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,3% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% ukránnak, 0,1% szlováknak, 0,1% románnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 18,4% volt református, 6,6% római katolikus, 0,1% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 38,2% felekezeten kívüli (34,7% nem válaszolt).^[14]

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 37%-a református, illetve kb. 21,5%-a római katolikus vallású volt. Más egyházhoz (pl. görögkatolikus vagy evangélikus) vagy felekezethez kb. 1% tartozott, míg nem válaszolt, ismeretlen vagy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem kb. 40,5%.^[15]

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,2%, református 23,7%, felekezeten kívüli 40,6% (22,1% nem nyilatkozott).^[16]

Az Egri Főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Törökszentmiklósi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. Plébániatemplomának titulusa: Szentháromság. Filiaként hozzá tartozik a bánhalmai római katolikus temetőkápolna.

A Tiszántúli Református Egyházkerület (püspökség) Nagykunsági Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik, mint önálló anyaegyházközség.

Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjében (esperesség) lévő Szolnoki Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány.

• Kunhalmok

• Az ország 2. legnagyobb református temploma: 1827-48 között épült, klasszicista stílusban, Hild József tervei alapján. A kéttornyos, háromhajós csarnoktemplom befogadó-képessége kb. 4000 fő.
• Szent István szobra: Czupp Pál készítette 2000-ben.
• A XX. század mártírjainak emlékműve: Győrfi Lajos alkotása (1993)
• Sóház: 1739-ben épült, barokk stílusban. Jelenleg a Városi Könyvtár otthona.
• Zsigmond Ferenc mellszobra: Papi Lajos alkotása.
• Szegő Gábor mellszobra: Győrfi Lajos alkotása.
• Nagykun lovas szobor: 1986-ban készítette Győrfi Lajos.
• Kopjafa: A település fennállásának 700 éves évfordulójára állították fel Szelekovszky István alkotását.
• Trianoni kereszt.
• 1956-os emlékmű: Győrfi Sándor készítette 2006-ban.
• Városháza: 1878-ban épült, eklektikus stílusban, Pum János tervei alapján.
• Római katolikus (Szentháromság-) templom: 1830-36 között épült, klasszicista stílusban, Homályossy Ferenc tervei alapján.
• Miseruha-gyűjtemény (Katolikus templom)
• Néprajzi Gyűjtemény
• Kunkapitány-ház: az 1880-as években épült.
• Komlósi-féle szélmalom: A Nagykunság egyik legszebb szélmalma 1859-ben épült, téglából.
• Kunhegyesi Szent István Termálfürdő

A város sportéletét a Kunhegyes Egységes Sportegyesület (KESE) fogja össze. Sportolói létszám kb. 200 fő.

• Labdarúgás: A focicsapat a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei bajnokság I. osztályában szerepel.
• Röplabda: Csak utánpótlás nevelő egyesületként működik.

• Báró Mészáros János (1737–1801): hadvezér
• Kovács Imre (1832. november 14.–): református gimnáziumi igazgató-tanár
• Lengyel Lajos (1900. szeptember 24. – Budapest, 1968. március 24.): tanár, szótárszerkesztő
• Ilosvai Varga Imre (1814–1866): a Jászkun Kerület főjegyzője, Kossuth Lajos Tiszántúli élelmezési kormánybiztosa, 1861-64 között nagykun kapitány
• Zsigmond Ferenc (1883–1949): tanár, irodalomtörténész, akadémikus, az MTA tagja
• Kádár Endre, Schwartz (1886. december 9. – Auschwitz, 1944 november) magyar író, a Nyugat első nemzedékéhez tartozott
• Ilosvai Varga István (1895 – Budapest, 1978): érdemes művész, a szentendrei festőiskola tagja
• Szegő Gábor (1895 – USA, 1985): matematikus, a konstruktív függvénytan megalapítója^[17]
• Romanek János: (1966) háromszoros magyar bajnok labdarúgó
• Angyal Zoltán (1985. március 21.): Stunt Rider, a 2007-es Stunt Rider Világbajnokság nyertese
• Dézsi Darinka (1987. július 17.) színésznő

• Jászkun Citeratalálkozó
• Legénybot Alkotótábor
• Mihály-napi Sokadalom
• Szélmalom Kerékpáros és Gyalogos teljesítménytúra
• Strandröplabda Bajnokság
• Konok Kunok Népi Játékok
• Ikrek Hava – Ikrek Napja
• Aratónap
• Kun Kupa Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó-torna^[18]

• Feketics, Szerbia (1993)
• Felsőbánya, Románia (2006)
• Kishegyes, Szerbia (2001)
• Makkosjánosi, Ukrajna (2000)
• Siegen, Németország (2001)
• Szerzyny, Lengyelország (2003)
• Tasnád, Románia (szünetel)^[19]

• 
  Kunhegyes látképe madártávlatból
• 
  Kunhegyes külterület a magasból
• 
  Kunhegyes, református templom légi fotón
• 
  Kunhegyes központja a levegőből
• 
  Kunhegyes légi felvételen
• 
  Kunhegyes – légi fotó

• Kunhegyes honlapja
• Látnivalók
• Kunhegyes startlapja
• Feketics honlapja
• Kósa Károly: "Szent Móric" kápolna a pusztában
• Nagykun városok. Karcag, Kunmadaras, Turkeve, Kunszentmárton, Kunhegyes, Kisújszállás 1920–1930; szerk. Oroszlány Gábor; Klein M. Ny., Karcag, 1930
• Kolosy Lajos: Kunhegyes története; 2., átdolg. kiad.; Balla Ny., Kunhegyes, 1933
• Kunhegyes...; szerk. Kreybig Lajos, Buday György, Endrédy Endre, Sík Károly, Sümeghy József, Schmidt E. R.; Mérnökök Ny., Budapest, 1937 (Commentarii ad tabulas geologicas et pedologicas Regni Hungariae)
• Szabó Lajos: Szegények és tanácsbeliek ellentéte Kunhegyesen a XVIII-XIX. század fordulóján; Szolnok Megyei Tanács, Szolnok, 1966 (Szolnok megyei múzeumi adattár)
• Tanulmányok a 700 éves Kunhegyesről; szerk. Szurmay Ernő; Kunhegyesi Nagyközségi Tanács, Kunhegyes, 1989
• Botka János: Kunhegyes város címere. Heraldikai monográfia; Önkormányzat, Kunhegyes, 1998
• Bodó László: A Nagykunság és Kunhegyes részvétele az 1848–1849. évi forradalom- és szabadságharcban; Irányi Dániel Alapítvány, Bp., 1999
• Kunhegyes képeslapok és fotók tükrében, 1885–1945. Összeállítás Oláh Lajos gyűjteményéből; szerk. Oláh Lajos, S. Kiss Rozália, Szabóné Somody Margit; Önkormányzat–Alapítvány a Kunhegyesi Városi Könyvtárért, Kunhegyes, 2000
• Laki László–Bíró A. Zoltán: A globalizáció peremén. Kunhegyes térsége és a Csíki-medence az ezredfordulón; MTA PTI, Bp., 2001 (Európa tanulmányok)
• Horváth Lajos: Emlékezés a kunhegyesi szélmalmokról. 1982 / Oláh Lajos–Víg Márta: A kunhegyesi malmok történetéből; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2002 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• A Kakat hagyatéka...; szerk. Víg Márta; Önkormányzat–Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Kunhegyes–Túrkeve, 2003 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Pozsgai Gézáné–Víg Márta: Emberek az embertelenségben. Emlékezés a kunhegyesi zsidóságra és a holocaust áldozataira; Önkormányzat, Kunhegyes, 2004 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életéből; szerk. Víg Márta; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2004 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Szavak szárnyán. Kunhegyesi irodalmi antológia; szerk. Bagi Aranka, Víg Márta; Önkormányzat, Kunhegyes, 2004
• A redempciótól a feketicsi kitelepülésig. Kunhegyes története a 18. században; szerk. Víg Márta; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2005 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Kunhegyes fotók és képeslapok tükrében, 1945–1990. Összeállítás Oláh Lajos gyűjteményéből; szerk. Oláh Lajos; Önkormányzat–Alapítvány a Kunhegyesi Városi Könyvtárért, Kunhegyes, 2006
• "Itt születtem én, ezen a tájon...". Vígh Márta könyvtáros kunhegyesi helytörténeti, néprajzi dolgozataiból; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2007 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Víg Márta: A kunhegyesi olvasókörökről, egyletekről, egyesületekről..., 1867–1951 és a Kunhegyesiek Baráti Köréről; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2010 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Kunhegyesi Református Egyházközség és intézményei, 2003–2013; szerk. Baranya Pálné; Kunhegyesi Református Egyházközség, Kunhegyes, 2013
• A kunhegyesi gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás történetéből; szerk. Víg Márta; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2014 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Az én kultúrházam; szerk. Szentpéteriné Lévai Mária, Komáromi László; Kunhegyes Kultúrájáért Alapítvány, Kunhegyes, 2014
• Czupp Pálné: 40 éves a kunhegyesi Zádor Úti Óvoda, 1974–2014; Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes, 2015 (Kunhegyesi helytörténeti füzetek)
• Őseink nyomában napjaink értékeivel; szerk. Komáromi László, Szentpéteriné Lévai Mária, Víg Márta; Kunhegyes Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmény, Kunhegyes, 2022