Tiszaveresmart
| Tiszaveresmart (Tisa) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Nagybocskó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagybocskó |
| Irányítószám | 437053 |
| SIRUTA-kód | 107396 |
| Népesség | |
| Népesség | 1376 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 122[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 56′ 45″, k. h. 23° 57′ 15″47.945833°N 23.954167°EKoordináták: é. sz. 47° 56′ 45″, k. h. 23° 57′ 15″47.945833°N 23.954167°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaveresmart témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tiszaveresmart, 1901-ig Veresmart (románul: Tisa, 1964-ig Virișmort, ukránul: Микiв) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől hét kilométerre keletre, az Ukrajnával határfolyót képező Tisza bal partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a veres + mart ('part') jelzős szóösszetételből való. Először 1374-ben Veresmart és Veresmarth alakban említették. Hivatalos román nevét a Tisza folyóról kapta.
Története
[szerkesztés]Határában hallstatti települést tártak fel. 1374 és a 15. század vége között nagyrészt a helyi, valószínűleg román eredetű nemesi család, az Úrmezei Veresmartiak birtoka volt. Akkor a Pogány család szerezte meg, amely évszázadokon keresztül birtokolta. 1676-ban már biztosan ruszin lakosságú település volt. Először 1840-ben említették zsidó lakóit, akik akkor huszan voltak. 1878-ban a máramarosszigeti járástól a tiszavölgyihez csatolták, később visszacsatolták a szigetihez. Római katolikusai 1923-ban a görögkatolikusokkal építettek közös fatemplomot, miután a görögkatolikusok többsége ugyanazon évben áttért az ortodox vallásra.[2] Mai római katolikus temploma 1959-ben épült, egyháza Rónaszék filiája.[3] Újabban eredetmegjelölésként jegyezték be a tiszaveresmarti ementáli sajtot és sózott túrót (telemea).[4]
1838-ban 210 görögkatolikus, 25 zsidó és 16 római katolikus vallású lakosa volt.[5]
1880-ban 406 lakosából 157 volt ruszin, 126 magyar, 60 német és 38 román anyanyelvű; 249 görög, 107 római katolikus, 42 zsidó és 8 református vallású.
2002-ben 1345 lakosából 920 volt román, 220 ukrán és 200 magyar nemzetiségű; 914 ortodox, 200 római katolikus és 129 görögkatolikus vallású.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]- Maria és Nicolae Pipaș magángyűjteménye az egyik legnagyobb nyilvános magángyűjtemény Romániában. A múzeum darabjai között régi csipkék, hímzések, porcelánok, metszetek, szacsali kerámia, ikonok, rézüstök, népi dísztárgyak és Marcel Chirnoagă művei szerepelnek.
- Szaplonczai Pál udvarháza (18. század eleje, barokk). Legutóbb iskola működött benne.
- Tava az 1960-as évek elején, a máramarosszigeti fafeldolgozó kombinát építése során keletkezett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925, 194. o.
- ↑ A szatmári egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006[halott link]
- ↑ www.nagybanya.ro
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838[halott link]
Források
[szerkesztés]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Robii frumosului. Muzee și colecții sătești din România. București, 2008 Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
