Hernécs
| Hernécs (Hărnicești) | |
 | |
| A hernécsi fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Desze |
| Rang | falu |
| Községközpont | Desze |
| Irányítószám | 437136 |
| SIRUTA-kód | 107993 |
| Népesség | |
| Népesség | 499 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 46′ 56″, k. h. 23° 53′ 12″47.782132°N 23.886589°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 56″, k. h. 23° 53′ 12″47.782132°N 23.886589°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hernécs témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hernécs (románul: Hărnicești, jiddisül הארניצ'שט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől húsz kilométerre délre, a Mára partján, a Kőhát déli lábánál fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve román személynévből ered, amely a 'szorgalmas' jelentésű, szláv eredetű harnic melléknévvel függ össze. Először 1360-ban, Hwrniachfalwa és villa olachalis Hernichhaza néven, majd 1389-ben Hernech néven említették.
Története
[szerkesztés]Első említésekor, 1360-ban Drágus kenéz kapta meg nemesi birtokaként. A szomszédos falvak, Máragyulafalva, Falusugatag és Budfalva román kisnemeseinek jobbágyai lakták. A 19. század közepén nagyobb birtokosai a kincstár, a gróf Vay, a Pap és a Rednik családok voltak.[1]
1910-ben 798 lakosából 687 volt román és 105 német (jiddis) anyanyelvű; 693 görögkatolikus és 105 zsidó vallású. 2002-ben 635 lakosából 627 volt román nemzetiségű; 498 ortodox és 120 görögkatolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- A falu fatemplomát 1770-ben építették egy korábbi monostor romjain. 1893-ban bővítették, akkor építették a mai narthexet. 1911-ben új kapuzatot vágtak a déli oldalra. 1942-ben festették ki belsejét és készítették a mai ikonosztázt. A torony 1972-ben került mai helyére.[2] Három értékes régi ikont őriz: Bevonulás Jeruzsálembe, Urunk mennybemenetele és Angyali üdvözlet.
- Iurca-ház (8. sz. – 1792).
- A falutól két-három óra járásra, a Kőhát hegységben, 1014 méteres magasságban a Hernécsi-láp (Iezerul Mare) nevű oligotróf dagadóláp. A láp öt hektáros felületű, a tőzeg átlagosan hét méter vastag, a nyílt víztükör 25×9 méteres, vizét két kicsiny csermely vezeti le. Növényfajai a hamvas áfonya, a tőzegáfonya, a vörös áfonya, a mámorka, a szibériai hamuvirág, a tőzegrozmaring, a fehér zászpa, az ördögharaptafű, a vérontó pimpó, a kereklevelű harmatfű, a hüvelyes gyapjúsás, a gyepes sédbúza, a rezgő sás, a kékperje és az álszittyó.[3]
Képek
[szerkesztés]-
Hernécsi lisztelő malom, ványoló és gyapjúmosó a kolozsvári szabadtéri néprajzi múzeumban
-
Faragott kapu
-
A templom Urunk mennybemenetele ikonja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Biserica de lemn din Hărnicești és www.romanianmonasteries.org.
- ↑ www.apmbm.ro. [2012. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 18.)
Források
[szerkesztés]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 [1] és [2] PDF
További információk
[szerkesztés]Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||