Magyarberkesz
| Magyarberkesz (Berchez) | |
 | |
| A falu látképe 1929-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Kővárremete |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kővárremete |
| Irányítószám | 437231 |
| SIRUTA-kód | 108516 |
| Népesség | |
| Népesség | 598 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 352[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 221 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 31′ 08″, k. h. 23° 30′ 20″47.518924°N 23.505693°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 08″, k. h. 23° 30′ 20″47.518924°N 23.505693°E | |
| Magyarberkesz weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarberkesz, 1910-ig Sárosmagyarberkesz (románul Berchez) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagysomkút és Kővárremete között, Nagybányától dél–délnyugati irányban 20 kilométerre fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Első említése egy 1231-es oklevél 1397-ből való másolatában: Berkest. Az ómagyar Berkes személynévből keletkezhetett.[2] A magyar névelem a 16. században létrejött, román lakosságú Berkeszpatakától (Berkeszújfalu) való megkülönböztetésére szolgált. A Sáros- előtag elhagyásáról 1906-ban döntött az Országos Községi Törzskönyvbizottság,[3] de már 1882-ben is szerepelt az előtag nélküli névváltozat.
Története
[szerkesztés]A 15. században a bélteki uradalom falva Közép-Szolnok vármegyében. Az önálló Erdélyi Fejedelemség korában vásáros hely. A 17. század második felétől Kővár vidékéhez tartozott. 1639-ben 31 marhával szolgáló, 25 „gyalogszeres” (háziállat nélküli) és 29 nem szolgáló, összesen 85 jobbágy családfő lakta. Szántóföldje és kaszálója annyi volt, hogy a termés betakarításában, illetve a kaszálásban a szomszédos falvak lakói is részt vettek. Hét hold szőleje és a szomszéd falvakkal közösen tilalmas tölgyerdeje is volt. 1647-ben és még 1803-ban is évi négy országos vásárt tartott.[4] A Rákóczi-szabadságharc idején a Kővár vidéki kurucok egyik vezetője a helyi egytelkes nemes Mosa László, később a vidék vicekapitánya volt. a 17. század elejétől birtokos volt itt a Katona család; hosszú időn át ez a család adta Kővárvidéknek a főkapitányokat. A Katona család után a Péchyek szerezték meg. A 19. század folyamán sok és jó szilvája és kevés gesztenyéje termett, amelyet az árusok a nagybányai gesztenyével együtt Kolozsvárig elhordtak. 1848-ig jó bort adó szőlői is voltak, amelyet azonban a rákövetkező években kipusztultak. A hagyományos, állattartással kombinált kétnyomásos földművelés az 1860-as években szűnt meg. A vidéken a berkeszi református egyház volt az egyetlen, a helyi nagybirtokostól anyagilag független egyházközség. 1876-ban, Kővár vidéke fölszámolása után Szatmár vármegyéhez csatolták.
Petőfi Sándor 1846 őszén, Kővár várában tett látogatása után a faluban írta Véres napokról álmodom c. versét.
Lakossága
[szerkesztés]Magyar nyelvsziget.
1850-ben 523 lakosából nemzetiség szerint 320 magyar, 118 román és 76 zsidó, felekezet szerint 316 református, 76 zsidó, 73 ortodox, 45 görögkatolikus és 12 római katolikus.
1900-ban 534 lakosából 319 magyar, 173 román és 42 német (jiddis) anyanyelvű, 291 református, 103 ortodox, 76 görögkatolikus, 40 zsidó és 23 római katolikus vallású volt. 45%-uk írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 36%-a beszélt magyarul.
2002-ben a 670 főből 424 magyar és 246 román nemzetiségű, felekezet szerint 369 református, 229 ortodox és 52 pünkösdista.
Látnivalók
[szerkesztés]- Református temploma 1514 előtt épült, benne gótikus papi ülőszék.
- Kővárvidék egykori vármegyeháza, alatta pincebörtön.
- Szelídgesztenyése és az egykori Péchy-kúria (átalakítva).
- Bádogtetős ortodox fatemploma a 19. századból való.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt lakott Katona Zsigmond, a diák Barabás Miklós nagyszebeni pártfogója.
- Itt született az akkori Sárosmagyarberkeszen 1813 október 22-én Katona Miklós 1848-49-es honvéd alezredes, (Katona Zsigmond fia) meghalt 1886-ban.
- Itt született 1817-ben Medgyes Lajos költő, Petőfi barátja.
- Itt született 1847-ben Korbuly József gépészmérnök, az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntetett Korbuly-féle csapágy kidolgozója.
- 1865-től haláláig, 1875-ig itt szolgált református lelkészként Almási Sámuel népdalgyűjtő.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. I. 203., II. 66. o. ISBN 963-05-4567-5
- ↑ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999. 332. o.
- ↑ Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp., 1954, 426–427. és 440. o. és Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidékén. Kecskemét, 2007, 32–33. o.
Források
[szerkesztés]- De Gerando Attila: Kővárvidék. Földrajzi Közlemények 1875, 381–386. o.
- G S: A magyarberkesz református egyházközség rövid története. (Kézirat.)
- Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Budapest, 1972
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||