Kissebespatak
| Kissebespatak (Săbișa) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szinérváralja (Seini) |
| Irányítószám | 435401 |
| SIRUTA-kód | 108981 |
| Népesség | |
| Népesség | 713 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 43′ 46″, k. h. 23° 19′ 44″47.729462°N 23.329006°EKoordináták: é. sz. 47° 43′ 46″, k. h. 23° 19′ 44″47.729462°N 23.329006°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kissebespatak (Săbișa), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Szamos közelében, Szinérváraljától délkeletre, Szinérváralja és Iloba közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kissebespatak nevét 1493-ban említette először oklevél Sebespathak néven.
1512-ben Sebespataka, 1808-ban Sebespatak, 1913-ban Kissebespatak -nak írták.
1493-ban a szinéri uradalomhoz tartozott.
1512-ben Maksai Ferenc szerint Sebespataka a Móric uradalom faluja volt, lakói magyarok és románok voltak.
1711 előtt a törökök tatár segédcsapatai elpusztították. A tatárok által elpusztított régi falu helye a Kóh-patak mellett, a Puszta nevű dombon volt.
1711-ben gróf Károlyi Sándor kapta meg, de birtokosok voltak itt még a gróf Telekieknek is.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
"...Szatmár vármegyében, Váralján túl dombokon szanaszét, 35 füstös kémény nélkül való kalibával, s 236 görög katholikus, 10 zsidó lakossal...Földesurai a Károlyi, Teleki grófok, s más nemes birtokosok."
1910-ben 583 lakosából 34 magyar, 548 román volt. Ebből 551 görögkatolikus, 9 református, 19 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.
A település határban vasas tartalmú források találhatók.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma – 1850-ben épült.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0