Szamoscikó
| Szamoscikó (Țicău) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sülelmed (Ulmeni) |
| Irányítószám | 437362 |
| SIRUTA-kód | 109336 |
| Népesség | |
| Népesség | 488 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 26′ 44″, k. h. 23° 18′ 26″47.445663°N 23.307228°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 44″, k. h. 23° 18′ 26″47.445663°N 23.307228°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szamoscikó (románul Țicău), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágycsehtől keletre, a Cikói szoros északi bejáratánál, a Szamos bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Szamoscikó, Cikó nevét 1543-ban említette először oklevél Czykofalva néven, mint Kővár tartozékát, a Drágffyak birtokát.
1549-ben Chykofalva, 1555-ben Cykofalwa, 1808-ban Czikó ~ Csikó, 1913-ban Szamoscikó néven írták. 1555-ben Cykofalwa a Kusalyi Jakcs Boldizsár, Mihály és András birtoka volt, amely Bélteki Drágffy Györgyről szállt rájuk, majd 1583-ban a falu Gyulafi Istvánhoz került. 1601-ben Basta zsoldosai égették fel a falut. 1617-ben Kun István, majd a Wesselényiek birtokába került. 1810-ben a faluban 55 gazdát írtak össze. Ez évben, gr. Tholdi Zsigmond halála után pereskedés indul fiai közt. A per után a birtokot Péchy Zsigmond vásárolja meg, aki itt kastélyt és mellé nagy parkot épít a falu északi részén.
A falu lakosai református hitre térésének idejéről nem maradtak fenn adatok. 1678-ban már Sárközi János, később Ákosi Sebestyén volt a cikói lelkipásztor. Az 1700-as években Szamosardó leányegyháza volt, 1750 után vált önálló református egyházzá, mert Kun István kiegészítette a papi bért 10 veder borral és két vízimalom szombati vámjával. 1910-ben 477 lakosából 174 magyar, 267 román, 34 cigány volt. Ebből 14 római katolikus, 307 görögkatolikus, 143 református volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I–VI. [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1901–1904.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1710-ben épült.
- Református temploma 1799-ben épült, gróf Tholdi Zsigmond és neje báró Bánffy Rákel támogatásával, melyet 1901-ben újítottak meg. Karzatán olvasható:
Ez a helység régentén magyarokból állott, / Kiknek száma mára tíz gazdára szálott.
Hivatkozások
[szerkesztés]
