Leordina
| Leordina | |
 | |
| Vasúti híd a Visó felett Leordinánál | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Leordina |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437180 |
| SIRUTA-kód | 108259 |
| Népesség | |
| Népesség | 2307 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011) |
| Népsűrűség | 85 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 408 m |
| Terület | 29,94 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 47′ 13″, k. h. 24° 14′ 49″47.786944°N 24.246944°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 13″, k. h. 24° 14′ 49″47.786944°N 24.246944°E | |
| Leordina weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leordina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Leordina (jiddisül לרדינה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban, Leordina község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 44 kilométerre délkeletre, a Visó partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve talán a 'medvehagyma' jelentésű román leordă szóból származik. Először 1411-ben említették Lewrgyna és Leorgina alakban. Lehetséges, hogy azonos az 1373-ban Visso néven említett falvak egyikével. Nevét a helységnévrendezés idején a Leordinay családra való hivatkozással hagyták változatlanul.
Története
[szerkesztés]Területe 1353-ban Bogdán vajda uradalmához tartozott. 1411-ben a Dolhai család kapta meg, és a következő évszázadokban annak Leordinai (Urda) nevű utódai birtokolták. 1479-ben David presbiter Ruthenorum néven említették papját, tehát jobbágyságának egy része vagy egésze akkor ruszin etnikumú volt. A következő évszázadban bizonytalan nyelvű, a 17. században már román volt. 1720-ban tizenkét nemesi és négy jobbágytelket írtak össze benne.
Görögkatolikus parókiája 1809-ben alakult. Első zsidó lakói 1800 körül érkeztek Galíciából. 1850 körül már zsinagógájuk volt. Vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődtek.[1] 1944-ben tábori csendőr alakulat állomásozott itt. Keren Antal 1944 szeptemberében felgyújtatta a falut, ahol sok szökött román és zsidó munkaszolgálatos rejtőzött. A tűzben háromszáz román és száz zsidó munkaszolgálatos vesztette életét.
1838-ban 585 görögkatolikus, 59 zsidó és 26 római katolikus vallású lakosa volt.[2]
1910-ben 1669 lakosából 1309 volt román, 315 német (jiddis) és 34 ruszin anyanyelvű; 1351 görögkatolikus és 300 zsidó vallású.
2002-ben 2593 lakosából 2584 volt román nemzetiségű; 2250 ortodox és 295 adventista vallású.
Gazdasága
[szerkesztés]- A községben négy faipari cég működik.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Első világháborús német katonai temető tizenkét sírral.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mislovics Erzsébet: A hászidizmus megjelenése és terjedése. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 65. o.
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838[halott link]
Források
[szerkesztés]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 [1] és [2] PDF
- Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007, 687. o.
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
