Szászszentjakab
Szászszentjakab (Sâniacob, Jakobsdorf) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Szászlekence |
Rang | falu |
Községközpont | Szászlekence |
Irányítószám | 427109 |
SIRUTA-kód | 33480 |
Népesség | |
Népesség | 198 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 320 m |
Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 03′ 24″, k. h. 24° 17′ 54″47.056598°N 24.298258°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 24″, k. h. 24° 17′ 54″47.056598°N 24.298258°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szászszentjakab (románul Sâniacob, németül Jakobsdorf, az erdélyi szász nyelven Jokeschderf) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 27 km-re délre, Szászencs, Szászlekence és Cegőtelke közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1332-ben említik először villa Jacobi néven. A települést erdélyi szászok alapították.
A 16. században vegyes német - magyar lakossága volt, ezt támasztja alá az is, hogy a reformációt követően a lakosok lutheránus és református hitre térnek át. A szászok lettek lutheránusok, a magyarok reformátusok. A magyar lakosság száma azonban a 17. század közepére leapadt, mert a falu megszűnt ekkor önálló egyházközség lenni és filiaként Cegőtelkéhez csatolták. A 18. század elejére már egy magyar sem maradt a faluban.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
1944-ben német lakossága elmenekült, az itt maradt néhány főt a román hatóságok kitelepítették Németországba.
Lakosság
[szerkesztés]1910-ben 629 lakosából 398 német, 231 román volt.
2002-ben 254 lakosa volt, ebből 251 román, 1 magyar, 1 német és 1 cigány.
Látnivalók
[szerkesztés]- Lutheránus temploma, mely 1871-ben épült, a régi, középkori templom helyére, melyet kénytelenek voltak lebontani rossz állapota miatt.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro