Magyarborzás

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Ez a szócikk a Magyarborzás nevű településről szól. Hasonló címmel lásd még: Borzás (egyértelműsítő lap).

Magyarborzás (Bozieș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Kékes
Rang	falu
Községközpont	Kékes
Irányítószám	427047
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	33042
Népesség
Népesség	625 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	307 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	309 m
Terület	Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 01′ 57″, k. h. 24° 11′ 30″47.03237, 24.19165547.032370°N 24.191655°EKoordináták: é. sz. 47° 01′ 57″, k. h. 24° 11′ 30″47.03237, 24.19165547.032370°N 24.191655°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarborzás (románul: Bozieș) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében. A róla nevezett patak partján, nyugatról keletre nyíló völgykatlanban fekszik, Déstől 43,4 kilométerre. Kékes községhez tartozik.

A település nevét 1332-ben Buzyas alakban említették okiratban. A település római katolikus egyháza egyike volt a legrégibbeknek. 1332-ből ismert Pál nevű plébánosa, 1490-ben Jakab volt a plébános. A reformáció idején protestáns gyülekezet alakult meg a faluban. A ma is álló, Szent Mihály tiszteletére felszentelt templom építtetője a bethleni főúr, Bethlen Gergely volt, aki az 1433-ban, Zsigmond király kíséretében tett pápai látogatás után, annak hatására, birtokának több településén kezdeményezett templomépítést. 1722-ig anyaegyházként működött a helyi gyülekezet. Akkor Vice leányegyházává vált, de rövid idő után újra anyaegyházközséggé lett. A templom mellé 1867-ben épült a harangláb. Ugyanakkor a templomot is felújították. Jelenleg három harang található a haranglábon. A legrégebbi felirata: „1737 D.7.M.A.1.C.U.I. Borsás”. A második harang 1798-ban készült, a harmadikat 1884-ben, az akkori lelkipásztor, Csiszár Farkas és neje, Kovács Juliánna ajándékozta az egyháznak. A templomban található szószékkorona felirata: „Isten dicsőségére készítette H. Bakó Károly és neje D. Daday Emilia 1890 máj. 25”.

1912. május 13-án a falun átvonuló forgószél a templom fedelét szétdúlta, a falakat is megrongálta. A fedélszerkezetet újjáépítették, de a megrongált falakat csak részben javították. 2001-2003 között, a gyülekezet pénzadományából jelentős felújítási munkálatokat végeztek a templomon. A templom külső és belső falrendszerét megjavították, és mennyezetet, csatornarendszert készítettek, kicserélték a nyílászárókat, a régi karzatot, a szószéket és a padokat újra cserélték. A mai református gyülekezet lélekszáma 278.

Minden évben megszervezik az immár hagyománnyá vált húsvéti batyus bált, amelyet a kultúrotthonban tartanak. A kezesek (szervezők) minden évben időben lefoglalják a zenészeket, és a bál napján ők szedik a belépőt. 2010-ben pünkösdkor szervezték a bált. Ugyanebben az évben lépett fel először a besztercei Vadrózsa néptánccsoport, magyarpalatkai táncokat bemutatva.

Szőllősi János (1618), Szentkirályi György, Fekete Pál(?-1745), Péterfalvi István (1748-?), Bányai M.István (1753-?), Bitai András pap-mester (1755-1799 ???), Pál István (1788, 1795-1800), Szentmiklósi István lévita (1802-1816), Kolozsvári Sámuel (1817-1818), Kovács Sámuel (1819-1821), Olasz József (1821), Olasz György (1824-?), Zsoldos Mihály (1827-?), Balog Pál (1829-?), Farczádi Kovács Sámuel (1831-?), Benedek Sámuel (1831-?), Bálint Nagy Sámuel (1834-?), Nagy Ábrahám (1851-?), Bartók Zsigmond (1857-1858), Csejdi István (1858-?), Csiszár Farkas (1861-?), Sipos Gyula (1893-1933), Kadácsi Zoltán (1934-1935), Mágner Sándor (1935), Szigyártó Albert (1936-1937), Keresztes Sándor (1938-1940), Nagy Mihály (1941), Horváth László (1941), Nagy Béla (1942-1944), Krizbay Miklós (1945-1963), Antal Margit (1963-1966, 1974-1980), Horváth Loránd (1966-1971), Pünkösdi Lajos (1972), Kiss Károly (1973), Gáll Mihály (1980-1986), Lukács Dániel (1988-2016)

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.   Online elérés
• Poenar Rus Éva: Magyarborzási nép­szo­kás­ok stra­té­gi­ái. Művelődés, LX. évf. (2007. június)
• Magyari Hunor – Veres Tünde: A Dési református egyházmegye templomai (Lukács Dániel nyilatkozata Magyarborzásról). Művelődés, LX. évf. (2007. június)