Szászlekence
Szászlekence (Lechința, Lechnitz) | |||
Evangélikus erődtemplom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Beszterce-Naszód | ||
Község | Szászlekence | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 427105 | ||
Körzethívószám | 0x63[1] | ||
SIRUTA-kód | 33444 | ||
Népesség | |||
Népesség | 2644 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 68 (2011)[2] | ||
Népsűrűség | 19,84 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 302 m | ||
Terület | 133,26 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 24° 20′ 01″47.019444°N 24.333611°EKoordináták: é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 24° 20′ 01″47.019444°N 24.333611°E | |||
Szászlekence weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászlekence témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szászlekence, 1910-ig Lekence (románul: Lechința, románul: Lechnitz, szászul Lachenz) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve víznévből való, amely Kiss Lajos szerint szláv eredetű és töve a cseh lekno ('tündérrózsa') szóval lehet párhuzamos. Először 1285-ben említették, Lekicencha, Lekencha és Lekenche alakban.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 22 km-re délnyugatra, a Mezőségen fekszik.
Népessége
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Népessége az elmúlt 160 év folyamán népszámlálásról-népszámlálásra nőtt, csupán az első világháború idején torpant meg a növekedés.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1850-ben 1514 lakosából 1249 volt szász, 194 cigány és 64 román nemzetiségű; 1438 evangélikus, 69 görög és hét római katolikus vallású. Amint látható, a cigány közösség is az evangélikus egyházközséghez tartozott.
- 1910-ben 2355 lakosából 1360 volt német, 562 román, 225 cigány és 208 magyar anyanyelvű; 1432 evangélikus, 502 görögkatolikus, 161 zsidó, 110 református, 97 unitárius és 49 római katolikus vallású.
- 2002-ben 2795 lakosából 2119 volt román, 566 cigány, 97 magyar és kilenc német nemzetiségű; 2561 ortodox, 83 református, 40 pünkösdi és 35 baptista vallású.
Története
[szerkesztés]Középkori szász telepítés. 1332-ben 69 tűzhelyet számlált. 1453-ban vásártartási, 1474-ben pallosjogot kapott. Beszterce vidékéhez tartozott.
1602-ben Basta katonái teljesen elpusztították és még 1642-ben is csak nyolc család lakta. 1713-ban 28 szász és 5 román, 1750-ben 64 szász, 30 román és négy cigány családot írtak össze benne. A románokat a határőrség felállításakor Naszód vidékére telepítették. 1800-ban kapott szabadalmat országos állat- és kirakodóvásár tartására minden év május 30-a és június 1-je között, 1821-ben pedig hetivásár tartására.[3] Az 1850-es években és 1934 után járási székhely volt. 1866-ban gyógyszertár létesült benne.[4] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták, a vármegye legnépesebb, szász többségű községe volt. Zsidók is letelepültek benne, akik az 1880-as években építettek maguknak zsinagógát. A közösségnek 1906-tól 1944-ig saját rabbija volt.[5] Szász lakosságát a Wehrmacht 1944. szeptember 17-én evakuálta a közeledő front elől. Egy részüket a szovjet csapatok visszatelepítették, ők és utódaik a század utolsó harmadában hagyták el Romániát. A szászok többsége 1946-ban Rothenburg ob der Tauber környékén települt le. 1944. október 11-én a falu mellett heves csata zajlott le a szovjet és a Sebő Ödön vezette magyar utóvédek között.[6]
Látnivalók
[szerkesztés]- A református (korábban evangélikus) erődtemplom egy dombon áll. A háromhajós teremtemplom gótikus stílusú, amelyet a mainál eredetileg magasabb, szabálytalan ellipszis alaprajzú kőfal kerít. A harangtorony a templomtól külön, a fal síkjában áll.
Gazdasága
[szerkesztés]- A település elsősorban tejipari üzeméről nevezetes, amely Erdély-szerte saját boltokat is fenntart.
- Szászlekence borvidék központja, melynek bejegyzett fajtái az olaszrizling, a szürkebarát, a piros tramini, az ottonel muskotály, a sauvignon blanc, a neuburger, a királyleányka, a fehér leányka és a chardonnay.[7] A mai község területén 1947-ben még négyszáz, 2013-ban csak százötven hektáron termesztettek szőlőt.[8]
- A lekencei szászok egykor hagymatermesztésükről voltak híresek. A 2010-es évek elejétől egyre nagyobb területen ültetnek Szászlekencén homoktövist, amelyből Besztercén állítanak elő levet és olajat.[9]
- A faluban 2012-ben tíz hektáros, 1,7 MW elektromos kapacitású napenergiapark épült.[10]
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1941-ben Hans Raidel német keresztényszociális politikus.
- Itt született 1969-ben Călin Teutişan irodalomkritikus, irodalomtörténész.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ [1]
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ Diana Medan – Viorica Medan: Evreii someșeni (București: Hasefer, é. n.. [2012]), 128. o.
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 15.)
- ↑ A lekencei borvidék mint ellenőrzött minőségű borvidék leírása és a bortermesztés kritériumai [2] Archiválva 2014. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF (románul) és Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 227–28. o.
- ↑ www.oniv.ro Archiválva 2014. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben és Adevărul 2013. június 28.
- ↑ www.agriculturae.ro Archiválva 2013. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.timponline.ro és www.eco-ferma.ro[halott link]
- ↑ bistritaonline.ro Archiválva 2013. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben és www.agrias.ro Archiválva 2013. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
[szerkesztés]- Georg Felker (szerk.): Lechnitzer Heimatbuch. München, 1968
- Az erődtemplom ismertetése (magyarul)
További információk
[szerkesztés]- abrosz a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [3][halott link]
- http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/szaszlekence.html