Dögmező
Dögmező (Dumbrăvița) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Ispánmező |
Rang | falu |
Községközpont | Kiskaján |
Irányítószám | 427031 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 32875 |
Népesség | |
Népesség | 630 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 297 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 24° 11′ 04″47.257562°N 24.184519°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 24° 11′ 04″47.257562°N 24.184519°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dögmező (románul Dumbrăvița) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Bethlentől északra, a Czibles-patak mellett, Jávorvölgy, Középfalva, Ispánmező és Kiskaján közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]A település nevét a holtnak vagy dögnek nevezett lefolyás nélküli vize után kaphatta, amelyet román D'ug neve is valószínűsít.
Története
[szerkesztés]Nevét az oklevelek 1456-ban említi először oklevél Dengmezew néven.
1485-ben Deugmezew, 1576-ban Degmezeő, 1608-ban Deghmezeo, 1608-ban Dögmező és 1611-ben is Degmezeő néven írták.
A település kezdetektől fogva a Harinnay Farkas család birtoka volt és Szészárma tartozéka.
1456-ban V. László király a birtokot hűtlenség miatt elkobozta Harinnay Farkas Jánostól és azt Farkas Tamás fiainak Jánosnak és Miklósnak adta.
1560-ban a Farkas családból való Farkas Farkas birtokának írták.
1596-ban Tahy István birtoka volt, aki azt nejére Kendy Zsuzsannára hagyta.
1607-ben Kendy István birtoka volt, 1618-tól a Haller család, Haller Zsigmond volt birtokosa. A Haller család tagjaié volt 1650-ig.
1663-ban I. Apafi Mihály az ekkor Béldy Pálnál zálogjogon levő birtokot Bethlen Farkasnak, Gergelynek és Eleknek adományozta. A Bethlen családé volt még 1898-ban is.
1891-ben 911 lakosa volt, ebből 6 római katolikus, 864 görögkeleti ortodox román és 41 izraelita volt.
1910-ben 941 lakosa volt, ebből 4 magyar, 24 német, 890 román, melyből 104 görögkatolikus, 810 görögkatolikus ortodox, 26 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásának része volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma az 1800-as évek végén épült. Egyike volt a környék legdíszesebb templomainak.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro