Bethlenkeresztúr
| Bethlenkeresztúr (Cristur-Șieu, Oberkreuz) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Sajóudvarhely |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sajóudvarhely |
| Irányítószám | 427311 |
| SIRUTA-kód | 34832 |
| Népesség | |
| Népesség | 467 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 287 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 18′ 11″47.120834°N 24.302944°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 18′ 11″47.120834°N 24.302944°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bethlenkeresztúr (némely forrásokban Sajókeresztúr, vagy Magyarkeresztúr, románul Cristur-Șieu, németül Oberkreuz, az erdélyi szász nyelven Eberscht-Kreiz) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 23 km-re nyugatra, Bethlentől 16 km-re délkeletre, Sajókiskeresztúr, Sajószentandrás, Sajósárvár és Pogyerej közt, a Sajó jobb partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]1332-ben említi először a pápai tizedjegyzék, de Sancta Cruce néven.
A falu lakossága a reformáció idején áttért az unitárius, majd a református vallásra. A falut 1603-ban Giorgio Basta katonái elpusztították, a kőtemplomot is lerombolták. A megcsappant magyar lakosság mellé ezt követően románok települtek, de a magyar lakosság sem pusztult ki teljesen, mert a magyar lakosok adakozásából a templomot újjáépítették. 1754-ben azonban ismét romlásnak indult és ezúttal nem volt aki újjáépítse. 1837-ben Hodor Károly már ezt írta róla: „Itt csak volt református templom, melynek puszta falai közt a fül ma csak csendességet hall a madarak napestig való csevegésén kívül.”[2] A 18. század közepére a magyar lakosság négy családra apadt, ennek ellenére 1848-ban egy kis református templomot építettek a maguk számára.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 744 lakosából 683 román, 58 magyar és 3 német volt.
2002-ben 486 fő lakta a települést, ebből 469 román, 11 magyar és 6 cigány.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
