Akasztó

Akasztó
Műemlék római katolikus templom
Akasztó címere Akasztó zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegye	Bács-Kiskun
Járás	Kiskőrösi
Jogállás	község
Polgármester	Suhajda Antal[1]
Irányítószám	6221
Körzethívószám	78
Népesség
Teljes népesség	3146 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	51,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	64,88 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 41′ 23″, k. h. 19° 12′ 04″46.689722222222, 19.20111111111146.689722°N 19.201111°EKoordináták: é. sz. 46° 41′ 23″, k. h. 19° 12′ 04″46.689722222222, 19.20111111111146.689722°N 19.201111°E
Akasztó Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Akasztó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Akasztó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Akasztó község Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi járásban.

A Duna-Tisza közén, Bács-Kiskun megyében, a dunaföldvári hídtól 25 km-re, az 53-as főút mentén fekszik. A legközelebbi városok Kiskőrös (10 km) és Solt (20 km). A legközelebbi vasútállomás, Csengőd vasútállomás (Kb. 7 km, a Budapest–Kelebia-vasútvonalon.)

A helyi hagyomány szerint a község neve onnan ered, hogy a rossz utak miatt az átutazók a kerékakasztó sár miatt nem tudták útjukat folytatni, ezért megakadtak. Más feltételezés szerint a falu egykori földesurának pallosjogáról kapta az Akasztó nevet, mely 1278-ban Akazthow formában és 1291-ben mint Okoztou szerepel oklevelekben.

A jelenlegi település ugyan az Árpád-korban keletkezett, de az Akasztóhoz tartozó Döbrögec-pusztán római kori tárgyi emlékeket is találtak, így például az i. sz. 91-ből származó Victoria-szobrot. Századokon át királyi birtok volt, a török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után, 1719 körül népesült be újra, jórészt felvidéki szlovák telepesekkel, akik már a 18. század végére teljesen elmagyarosodtak. 1737-ben a Bosnyák család, 1770-ben a Batthyány család volt a falu földesura. A 19. században a Blaskovich, Bencze és báró Kaas családok voltak a fő birtokosok. A két világháború között gróf Milványi Cseszneky Mihálynak volt Akasztón jelentősebb szőlőbirtoka és malomipari vállalata.

Természeti adottságait tekintve a homok és szikes talajok váltakozása jellemzi a termőföldet. A lakosság a Homokhátság nehéz körülményei ellenére is megtalálta boldogulását. A megszelídített homokon virágzó szőlőtermesztés alakult ki, melynek köszönhetően a környező településekkel együtt az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődött. Ennek köszönhető a község fejlett infrastruktúrája. A mezőgazdasági termelés fő gerincét képező szőlőtermesztés a 6900 hektár összterületből 800 hektáron folyik, melyből 700 hektár a termő, a többi termőre váró ültetvény. Az 1990-es évektől létrejött borászati vállalkozások megélhetési lehetőséget biztosítanak a település számos lakosának. Több pincészet a kialakuló borturizmus fogadására is kiválóan alkalmas. Az állattartást jellemzően a juhtenyésztés képviseli, de az utóbbi években újra előtérbe került az ősi hagyományos szarvasmarha fajták tenyésztése is, melyek területeink jelentős részét borító szikes puszták legeltetésére alapoztak. Az ember nagyszabású tájátalakító tevékenységének szomorú eredményeként a szárazföldi vizes élőhelyek, folyók, tavak kiterjedése mára drasztikusan lecsökkent. A vizes élőhelyek jellemző típusai Akasztón a szikes tavak. Ezen élőhelyek nemzetközi jelentőségű vonuló, pihenő és fészkelőhelyei a lúd, a réce és egyéb vízimadár fajoknak. A Kiskunsági Öntözőcsatorna országosan kedvelt horgászvíz, mely igazi látnivalót jelent a csendet, a vizet és a szabadság érzését maradéktalanul élvezni akaró természetkedvelő idelátogatóknak. Az elmúlt években jelentősen megnőtt azok száma, akik a táji értékeket fontosnak tartva Akasztót választották kikapcsolódásuk színhelyéül. A település fejlett infrastruktúrájával, teljes közművesítettségével minden alapvető szolgáltatást biztosít. Évek alatt nőtte ki magát a több száz hektáros halastórendszer, melynek egy része turisztikai célokat szolgál, 2004 tavaszán pedig megnyitott a strandfürdő is.

1922-ben alapították az Akasztói FC-t, amely a Bács-Kiskun megyei labdarúgó első osztályának tagja. Ifjúsági csapattal és utánpótlás csapatokkal is rendelkezik.

Rövid életű volt ezzel szemben Stadler József vállalkozó egykori labdarúgócsapata, a Stadler FC, mely 1994 és 1998 között NB I-ben szerepelt.

A település népességének változása:

2001-ben a község lakosságának 99,2%-a volt magyar, 0,7%-a cigány, 0,1%-a román.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,8%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

A település lakói közül 2001-ben 82% volt római katolikus, 4,9% evangélikus, 2% református, 0,1% görögkatolikus. Más egyházhoz vagy felekezethez tartozott a település lakóinak 0,3%-a, míg 2% nem tartozott valláshoz vagy felekezethez. A lakók 8,7%-ának világnézete ismeretlen.

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,7%, református 2,9%, evangélikus 4,9%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 5,3% (18,5% nem nyilatkozott).^[3]

• Római katolikus templom (épült: 1744, átépítve: 18. század közepén)
• A templom előtti téren álló két világháború áldozatainak hősi emlékműve
• Döbrögec pusztán 1965-ben előkerült római kori régészeti lelet (Viktória bronzszobra, Nemzeti Múzeum)
• Stadler Stadion
• Akasztói Horgászpark
• Szeptember második hétvégéjén Mária-napi búcsú és szüreti bál
• Minden év májusában megrendezett országos western lovaglóverseny
• Minden év júliusában Sziki Napok
• Halascsárda és horgászpark, fürdési lehetőséggel is
• Turul-szobor^[4]

A településhez az alábbi külterületek tartoznak, ezek összlakossága 2001-ben 56 fő volt.

• Döbrögec
• Kígyóshíd

• Kraszna (Románia, Szilágy megye)
• Ada (Szerbia, Vajdaság)

• Akasztó honlapja