Iklad

Iklad
Iklad címere Iklad zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Aszódi
Jogállás	község
Polgármester	Ungi József (független)[1]
Irányítószám	2181
Körzethívószám	28
Népesség
Teljes népesség	1984 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	184 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,21 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 39′ 29″, k. h. 19° 27′ 04″47.65805556, 19.4511111147.658056°N 19.451111°EKoordináták: é. sz. 47° 39′ 29″, k. h. 19° 27′ 04″47.65805556, 19.4511111147.658056°N 19.451111°E
Iklad Pozíció Pest vármegye térképén
Iklad weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iklad témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk Ikladról szól. Hasonló címmel lásd még: Iklad (egyértelműsítő lap).

Iklad község Pest vármegyében, az Aszódi járásban.

Pest vármegye északkeleti részén, a Gödöllői-dombság szélén, a Galga folyó völgyében elhelyezkedő, mintegy 2000 lelket számláló német nemzetiségű község.

A településhez legközelebb lévő város Aszód 3, Gödöllő 14, Budapest 40, Hatvan 17, Vác 28 kilométerre fekszik.

Iklad főutcája az Aszódtól Galgamácsán át Balassagyarmatig vezető 2108-as út, ezen érhető el mindhárom említett település irányából. Domonnyal és azon keresztül Baggal a 21 115-ös számú mellékút köti össze.

A hazai vasútvonalak közül az Aszód–Vácrátót-vasútvonal és az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal érinti, melyeknek két közös megállási pontjuk van itt, Iklad-Domony megállóhely és Iklad-Domony felső megállóhely. Előbbi a faluközpont déli szélén helyezkedik el, nem messze a 21 115-ös út vasúti keresztezésétől, közúti elérését az abból kiágazó, rövid 21 318-as számú mellékút biztosítja; utóbbi a belterület nyugati peremén található, közvetlenül a 2108-as út mellett.

A Galga-mente dús rétjei, vadban gazdag erdei már az ősidőktől fogva kedvező feltételeket nyújtottak az emberi letelepedéshez. Iklad környékén is legalább 6000 évre vezethető vissza a folyamatos emberi jelenlét. Főleg az újkőkorszak és a bronzkor gazdag régészeti leletekben, de a szarmaták is több száz éven át folyamatosan lakták e vidéket. A népvándorlás viharainak elültével szórványos avar és szláv telepek voltak itt, majd 895-ben a honfoglaló magyarok Tarján törzse telepedett le a vidéken.

A falu első okleveles említése 1356-ban történt, de a falu középkori történetéről szinte semmi bővebbet nem tudunk. 1543-ban a község török uralom alá került, s hamarosan elnéptelenedett.

Ezután közel 200 évig lakatlan puszta volt, majd 1728-ban a birtokos Ráday-család majorságot létesített itt. Mivel a Ráday-birtok munkaerőgondjait a majorsági gazdálkodás sem oldotta meg, Ráday I. Gedeon bécsi ágensei 1752-től evangélikus vallású német parasztokat hívtak a birtokra. A telepesek első, Baden és Württemberg tartományokból jött csoportja 1752 tavaszán érkezett a faluba, ettől az időponttól tekintik a falut újratelepítettnek. A következő év tavaszán a lakosság a Stájerországból, az Enns völgyéből evangélikus hitük miatt elüldözött osztrák parasztokkal egészült ki. Később még Karintiából és Felső-Ausztriából is érkeztek ugyancsak evangélikus vallásuk miatt elüldözött családok. Az otthonteremtés eredményeit az 1769. évi nagy tűzvész majdnem teljesen megsemmisítette. Sokaknak ismét a semmiből kellett újrakezdeniük, de a község a kezdeti nehézségek után fejlődésnek indult. 1788-ban a falu lakói haranglábat építettek, majd 1834-ben felszentelték a kis evangélikus templomot is. A betelepítés második hullámában a Felvidékről szlovák családok érkeztek.

A hűbéri viszonyokat a tagosítás számolta fel: ezt Ráday IV. Gedeon hajtotta végre 1837–39 közt. A jobbágyi kötelékek végleges eltörlését az 1852-ben kiadott úrbéri pátens biztosította, a békés polgári fejlődés kereteit az 1867. évi kiegyezés teremtette meg. A 19. század utolsó harmadában a község gyors fejlődésnek indult, amit csak gyorsított az 1896-ban megnyitott Aszód–Balassagyarmat–Losonc-vasútvonal.

A templom kibővítésére és felújítására 1901–1903 közt, az egyházközség önállósulására 1905–1906 közt, míg új, korszerű iskola építésére 1909–11 közt került sor. Az első világháború ezt a békés fejlődést megszakította, sok férfi a csatamezőkön áldozta életét. A Horthy-korszakot egyrészt az erőteljes magyarosítási törekvések, másrészt a német nemzetiségi mozgalom kibontakozása, a Volksbund megjelenése jellemezte. Ugyanakkor megkezdődött a paraszti birtokok gépesítése (az első cséplőgép megjelenése 1922-ben) s a kulturális élet fellendülése, klubok, egyletek alapítása. De másrészről folytatódott a paraszti birtokok elaprózódása, ami hosszú távon aláásta a zárt paraszti társadalom életképességét. A második világháborúban páran szintén a fronton vesztették életüket vagy tűntek el, de sokkal nagyobb sokkot jelentett a falu lakóinak 45 német családnevű falubeli lakos kényszermunkára hurcolása a távoli Ukrajnába 1945. január elején.

1948-ban került sor a község elektromos hálózatának kiépítésére. Az 1950-es–60-as években gyökeres változások zajlottak le a község életében. 1949–60 közt a parasztságot termelőszövetkezetekbe kényszerítették, majd fokozatosan lezajlott a mezőgazdaság gépesítése. 1951–53 közt épült az Ipari Műszergyár (IMI), amely eredetileg hadi célokat (is) szolgált. A fénykorában 4000 főt foglalkoztató ipari üzem gyökeresen megváltoztatta a lakosság életét. A hagyományos parasztfalu pár évtized alatt korszerű ipari-mezőgazdasági településsé alakult át. 1956-ban felépült az új iskola, a régi iskola épületében 1958-ban kezdte működését az óvoda, 1960-tól a külön orvosi körzet, majd 1972-ben került átadásra a Művelődési Ház.

1962-ben érkezett Ikladra az első magántulajdonú személygépkocsi, az 1960-as években a régi, hosszú parasztházakat a legtöbben korszerűbb s kényelmesebb kockaházakra cserélték. 1973–89 közt Iklad Aszóddal és Domonnyal együtt az Aszód Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott. Ebben az időszakban további fontos infrastrukturális fejlesztésekre került sor, kiépült a vezetékes víz és a korszerű közvilágítás, 1975-ben felújították az úthálózatot, 1980-ban épült az új óvodaépület, 1982–88 közt több szakaszban kibővítették s korszerűsítették az iskolát: új szárny átadása, tornacsarnok, tornapálya építése.

A rendszerváltás után 1990-ben a községben önálló önkormányzat jött létre, mely alatt tovább folytatódott az előző időszak lendületes fejlődése. 1994-ben kiépült a gáz-, 1996-ban a telefonhálózat. A mellékutcák fokozatosan aszfaltburkolatot kaptak (az utolsó 2003-ban). Már üzemel a szennyvízcsatorna-hálózat is, amely 1999–2001 közt épült ki.

A 2002. évi jubileumi esztendőben, a község fennállásának 250. évfordulóján került átadásra a Ráday-szobor és az új ravatalozó, valamint a kívülről megszépült Művelődési Ház felvette a falut újratelepítő Ráday I. Gedeon gróf nevét.

• 1990–1994: Madarász István (független)^[3]
• 1994–1998: Madarász István (független)^[4]
• 1998–2002: Madarász István (független)^[5]
• 2002–2006: Madarász István (független)^[6]
• 2006–2010: Madarász István (független)^[7]
• 2010–2014: Madarász István (független)^[8]
• 2014–2019: Madarász István (független)^[9]
• 2019–2024: Ungi József (független)^[10]
• 2024– : Ungi József (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,8%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 37,7% németnek, 0,5% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 15,4%, református 2,9%, evangélikus 56,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 8,4% (15,5% nem nyilatkozott).^[11]

2022-ben a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 19,3% németnek, 1% cigánynak, 0,3% szlováknak, 0,2% románnak, 0,2% lengyelnek, 0,1% ukránnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 44,7% volt evangélikus, 15,6% volt római katolikus, 3,4% református, 0,5% görög katolikus, 1,3% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,4% felekezeten kívüli (23,8% nem válaszolt).^[12]

• Falumúzeum
• Evangélikus Templom
• Ráday sírkert
• Málenkij robot emlékmű
• Székelykapu
• Német-osztrák ősök emlékmű

• Ipari Műszergyár, Iklad (IMI), mai nevén IMI Elektromos Gépeket Gyártó Kft., mely a LEROY-SOMER / NIDEC cégcsoporthoz tartozik.

• 
  Falumúzeum
• 
  Művelődési ház
• 
  Ipari Műszergyár, Iklad telephelye
• 
  Evangélikus templom

• Csatószeg, Románia
• Tauplitz, Ausztria
• Unterjesingen, Németország

• Iklad honlapja
• Múzeumok a Galga vidékén. A Petőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely kiadványa.

|