Egervár

Egervár
Egervár címere Egervár zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	község
Polgármester	Gyerkó Gábor (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	8913
Körzethívószám	92
Népesség
Teljes népesség	1049 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	98,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	10,29 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 56′ 08″, k. h. 16° 51′ 13″46.935519444444, 16.8536546.935519°N 16.853650°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 08″, k. h. 16° 51′ 13″46.935519444444, 16.8536546.935519°N 16.853650°E
Egervár Pozíció Zala vármegye térképén
Egervár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Egervár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a Zala vármegyei községről szól. Hasonló címmel lásd még: Egri vár.

Egervár község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban. A településen polgárőrség működik.^[3]

Zalaegerszegtől 11 kilométerre északra fekszik, a (zalai) Sárvíz mellett. Területén és központján áthalad észak-déli irányban a 74-es főút; utóbbiból a központjában ágazik ki keleti irányban a 7427-es út Vasboldogasszony és Gősfa felé.

Vasúton a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalon érhető el Egervár, az itteni állomás (Egervár-Vasboldogasszony vasútállomás) nagyjából a két névadó település határvonalán helyezkedik el.

Egervár nevét a mocsaras környezetében gyakori égerfából és a 13. században már létező várának a településnévben történő megjelenítéséből származtatják.^[4] Nevét 1281-ben említette először oklevél, erődjét pedig 1288-ban említették először az írásos forrásokban, amikor a vár éppen gazdát cserélt: János nádor cserélte el polosniczai várát és birtokait Miklós bánnal Egervár váráért és tartozékaiért. Ez a – korban szokásos építkezési módokból következtethetően fából épült, vesszőfonatokkal és karósorral megerősített – mocsaras rét közepén álló építmény 1313–1325 között, a belháborúk során elpusztult. 1325-ben, a Geregye nemzetségből származó Kalmer fiai, a később magukat Egervárinak nevező János és Mihály birtoka volt, akik birtokaikon megosztoznak, a várat ekkor már nem említették.

A település a 14.–15. században az Egerváriak birtoka volt. Az Egervári család legkiemelkedőbb tagja, Egervári László volt, aki Mátyás király uralkodása alatt mint bizalmi ember szerepelt, a főrendek sorába emelkedett, és akit II. Ulászló király tett az ország tárnokmesterévé. Egervári László építtette a mai vár elődjét és a település ma is álló templomát, mely 1495-re Szent Katalin tiszteletére épült fel, és a templom mellett 1510-re ferences kolostor is épült, melynek befejezése Egervári Bereck püspök nevéhez fűződik. A kolostor azonban az idők folyamán elpusztult.

Egervár 1497-ben Ulászló királytól mezővárosi jogokat kapott. Egervár a 15. században élte fénykorát.

A település az Egerváriak után a Kanizsai család, majd a Nádasdyak birtoka lett. A település történetéhez a család tagjai közül Nádasdy Tamás, Nádasdy Ferenc és Nádasdy Kristóf neve és tevékenysége kötődik. Nádasdy Tamás 1542-ben országbíró, 1554-ben az ország nádora lett. A fennmaradt adatok szerint nem sokat tartózkodhatott itt, nevében az ügyeket apja, Nádasdy Ferenc, Vas vármegye főispánja intézte, helyreállíttatta az ekkor már erősen romló várat is.

Egervárt az 1550-es években általában Sárvárról igazgatták, azonban a Nádasdy-birtokok között bizonyos mértékű önállóságot élvezett. Az egervári uradalomhoz ekkor kilenc falu tartozott. Lakosai 1554-ben harmincnégy porta után adóztak. Az 1500-as évek közepén Nádasdy Kristóf átépíttette a várat négysaroktornyos, olaszbástyás várrá, melynek átépítése 1569-re fejeződött be.

1600 körül Kanizsa is török kézre kerül, mely idő után az erődítmény a nyugati országrész egyik legfontosabb végvára lett. Törvénycikkek sora rendelkezett megerősítéséről. A török hódoltság idején Egervár nem pusztult el teljesen, bár megmaradt lakói ebben az időszakban magyar földesuruk mellett a töröknek is adóztak.

1676-tól 1873-ig a Széchényi család Egervár birtokosa. A család tagjai közül Széchényi György állította helyre romjaiból a templomot, újra betelepítette a falut, termelőképessé tette a szétzilált uradalmat. Fia, Széchényi Zsigmond a mezőváros számára helyi törvénykönyvet alkotott, szabályozta a szőlőhegy rendjét is. Széchényi Ignác nevéhez a templom teljes barokk átalakítása kötődik 1749–1757 között. Ekkor készült a templom szószéke és oltára, melyek a magyar barokk művészet kiemelkedő alkotásai.

A Rákóczi-szabadságharc idején Egervár határában zajlott 1706-ban az úgynevezett győrvári csata, mely a szabadságharc egyik legjelentősebb, kuruc győzelmet hozó csatája volt.

A vár mai formáját 1712–1713-ban Széchényi Zsigmond idejében kapta, aki ekkor az épület megmentése végett felszámolta a külső védelmi rendszert, és lebontatta az épület északi szárnyát.

A 18. század végén Széchényi Ferenc birtoklásának időszakában komoly gazdasági fellendülés volt érezhető, majd a 19. század második felére Egervár jelentősége erősen háttérbe szorult a Széchényi család más, sokkal jobban jövedelmező birtokai közt. A Széchényiek 1873-ban Solymosy Lászlónak adták el a várat és az uradalmat.

A Solymosy család kiemelkedő képviselője volt ifjú báró Solymosy László, aki 1930-tól 1945-ig élt Egerváron.

A falu élete az 1940-es évek végétől kezdődően ismét jelentősen megváltozott. 1948-ban Egervár néven egyesült Egervár és Déneslak, majd 1991-ben a hajdani Déneslak részét képező Lakhegy önálló településként kivált Egervárból.

Egervár 1950-től Zala megyéhez tartozik. Az 1950-es évektől szinte napjainkig meghatározta fejlődését a tíz kilométerre lévő, rendkívül gyors fejlődésnek indult megyeszékhely, Zalaegerszeg.

Lakossága a 20. század közepéig a mezőgazdaságból élt. Az 1950-es évektől egyre többen vállaltak munkát Zalaegerszegen, az iparban, kereskedelemben.

Egervár a középkortól napjainkig megőrizte körzeti központ szerepét. Az 1940-es évektől kezdődő jelentős mértékű elvándorlás az 1980-as évek végén megállt, az 1990-es évektől ismét a lélekszám gyarapodása jellemzi a települést.

• 1990–1994: Győri József (független)^[5]
• 1994–1998: Győri József (független)^[6]
• 1998–2002: Győri József (független)^[7]
• 2002–2006: Győri József (független)^[8]
• 2006–2010: Németh József (független)^[9]
• 2010–2014: Szijártó József (független)^[10]
• 2014–2019: Gyerkó Gábor (független)^[11]
• 2019–2024: Gyerkó Gábor (Fidesz-KDNP)^[12]
• 2024– : Gyerkó Gábor (Fidesz-KDNP)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,5%, német 1,5%. A lakosok 75,6%-a római katolikusnak, 1,07% reformátusnak, 0,58% evangélikusnak, 5,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (16,9% nem nyilatkozott).^[13]

2022-ben a lakosság 90,%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% németnek, 0,3% örménynek, 0,3% cigánynak, 0,2% szlovénnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak, románnak és szlováknak, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50,9% volt római katolikus, 1,5% református, 0,6% evangélikus, 0,1% izraelita, 0,1% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,9% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 8,1% felekezeten kívüli (35,7% nem válaszolt).^[14]

• Egervári várkastély
• Római katolikus templom
• Egervári László mellszobra Túri Török Tibor alkotása

  

• Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 42. fejezetben).

• Balogh János: Egervár története; Szolcsányi biz., Eger, 1881
• Az egervári vár története; szerk. Lackner László; tan. Degré Alajos et al.; 3. jav. kiad.; Zala megye Idegenforgalmi Hivatala., Zalaegerszeg, 1979
• Vándor László: Egervár, várkastély; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
• Srágli Lajos–Vándor László: Egervár; szerk. Srágli Lajos; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2000 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Egervári Nádasdy-Széchényi-Várkastély Reneszánsz Látogatóközpont. Várkastélytörténet, kiállításvezető, érdekességek; szerk. Virág Zsolt; Várkastély, Egervár–Bp., 2013