Beregdéda

Beregdéda (Дийда)
Beregdéda címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Nagybégány község
Rang	falu
Alapítás éve	1274
Irányítószám	90234
Testvértelepülései	Lista Budakeszi
Népesség
Teljes népesség	2013 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság	1607
Népsűrűség	958,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	2,1 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″48.218888888889, 22.57444444444448.218889°N 22.574444°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″48.218888888889, 22.57444444444448.218889°N 22.574444°E
Beregdéda Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Beregdéda témájú médiaállományokat.

Beregdéda (ukránul Дийда (Dijda) korábban Дідове (Gyidove / Didove), oroszul Дедoвo (Gyedovo)): falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban.

Ma 2051 lakosából 1747 a magyar, de a roma lakosság száma a polgármesteri hivatal földeladásainak köszönhetően folyamatosan nő. Az 1970-es években teljesen összeépült a szomszédos Mezőhomokkal.^[2] A Dédai-tó körül Kárpátalja egyik legnagyobb üdülőterülete alakult ki.

Beregszásztól 5 km-re nyugatra fekszik.

1274-ben Deda néven említik először, neve személynévi eredetű. Területe ősidők óta lakott. Határában halomsírok találhatók. A Kirva nevű puszta helyén kisebb földvár nyomai látszanak. A Tóvárnak nevezett erősségről így írt 1881-ben Lehoczky Tivadar tájkutató:

„Egy parányi erőd, csak 25 m átmérőjű, s hármas sánccal és töltéssel vala egykor körülvéve, hozzá észak és dél felől az egykor kétségtelenül átgázolhatatlan mocsáron át 3-400 lépésnyit hosszú karcsú padlószerű híd vezetett, melynek földbe vert tölgyfa cölöpjei máiglan jól látszanak. A vár helyén jegytelen téglák és kövek hevernek s némi üregek, melyeket kincskeresők vájtak. A láp most már kiszáradt, legelőnek s részben kaszálónak használtatik. A két világháború között ásatásokat végeztek, melyek 17. századi kő- és téglaépület maradványait, valamint a középkori réteg alatt újkőkori település nyomait tárták fel. A Rákóczi-szabadságharc után betyárok vertek tanyát benne.^[3]”

Egy korabeli, 19. századi levéltári anyag alapján kiderül, hogy Beregdéda jelenlegi területének nagy része mocsaras vidék volt. Valamint a tóvár, bizonyos Várszég Hugel und Sumpf megnevezést kapott.^[4]

Református temploma a 13. században épült, román stílusban, a középkorban megyegyűlések színhelye volt. A 15. században gótikus stílusban átépítették, ekkor kapta a ma is látható támpilléreit, belső csúcsos diadalívét és a torony takarása miatt csak oldalról megközelíthető kapuzatát. A templom 1556 óta a reformátusoké, 1774-ben és 1903-ban felújították és átalakították. Tornya 17. századi. 1566-ban a tatárok dúlták fel a falut. 1910-ben 898 lakosából 896 magyar, ebből 274 görögkatolikus, 495 református és 75 izraelita volt.

A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

2020-ig Mezőhomok tartozott hozzá. A két települést 1955-ben egyesítették, az 1970-es években teljesen összeépültek.

Központjában található az az emlékmű, amelyet az első világháborúban elesett lakosok emlékére állítottak fel, 1923-ban. Mivel a falu lakossága fel szerette volna újítani, felmerült, hogy áthelyezzék a temetőbe. Az idősebbek kérésére eredeti helyén hagyták, mert az emlékműnek „lelke van ott”. Egykor itt gyülekeztek a háborúba induló regruták, tehát ott látták őket utoljára a családtagjaik. A helybéliek elmondása szerint, az 1970-es évek elején, az akkori tanácselnök lángvágóval távolíttatott el róla egy kis márványtáblát. A táblán ötsoros idézet állt:
„Legyen lobogó láng e kőből,
Mely égre tör hőseink szívéből.
Hamvaszd el a turáni átkot,
Ó, szent szeretet,
Jöjjön el országod!”

2005-ben a KMKSZ helyi alapszervezete vállalta, hogy felújítja az emlékművet. Az emlékművet 82 évvel azelőtt a hős katonák családja, hozzátartozóik állították Szabó Sándor falubíró kezdeményezésére. A forgalmas közút melletti mementó az évek során többször megrongálódott. Az emlékmű helyreállításának költségeit egy jótékonysági rendezvény bevételéből, a helyi görögkatolikus egyházközség adományából és egyéni hozzájárulásokból teremtette elő az alapszervezet. A felújítás során visszaállították a márványtáblát is.

Az emlékművön ez olvasható:

A világháborúban elesett HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE 1914-1918

A hősi halottak nevei:

Legyen emlékük áldva és megőrizve az utókor számára!

A temetőben emlékmű őrzi a második világháborúban elesett 21 dédai lakos nevét, illetve a sztálini terror 43 áldozatának emlékét.

A falu lakossága 1944-ben 1100 lélek volt.

1944. november 18-a a beregdédaiak számára szintén gyásznapként van nyilvántartva.

Ezen a napon fegyveresek hurcolták el az életerős férfiakat a szolyvai táborba.

Halavács József feljegyzéséből értesülhetünk arról is, hogy a gyermekeiket rajongásig szerető édesapa a haláltáborban rokonára, sógorára bízta gyermekei otthoni megsegítését, nevelését, amikor a járványos betegség miatt úgy érezte, hogy életének percei meg vannak számolva.

És a rokonszerető sógor szerencsésen hazatérve a táborból mindenkor, minden körülmények között eleget tett ennek a kérésnek… Sok özvegy édesanya így is csak kínkeservesen tudta felnevelni szeretett gyermekeit, de sok édesanya is meghalt a reá nehezedő teher alatt…

1945. július 4-én a helyhatóság által összeállított listák szerint 159 férfi (1900–1926 közti születésűek) az ismert okok miatt nem tartózkodott a faluban.

Az 1. sz. listán 88 név van feltüntetve, akiket hadifogolyként vettek számba.

A 2. sz. listán lévők korábban katonaként vonultak be (71 férfi), bővebb információval az adatgyűjtők sem rendelkeznek.

A szovjet gulagokon meghaltak névsorát néhai Halavács József, a KMKSz beregdédai alapszervezete akkori titkára állította össze az életben maradottak segítségével.

Negyven mezőhomoki és beregdédai férfi pusztult el ártatlanul a sztálini lágerekben.

A II. világháborúban 27-en hősi halált haltak.

1991. november 21-én emlékművet avattak a beregdédai és mezőhomoki áldozatok tiszteletére, melyen a következő nevek olvashatók:

„Hiába kérded mi volt vétkük a halott fogoly nem felel.”

Az ártatlan élni akarók örök emlékére a beregdédai és mezőhomoki utókor nevében

A különleges bíróság egy beregdédai születésű férfit is elítélt: Besenyei Alekszandr Georgijevicsot, aki 1887-ben született.

1945. december 22-én ítélte el a Kárpátontúli Ukrajna különleges bírósága, Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának 1944. december 18-ai dekrétuma alapján. Rehabilitálva 1990. március 5-én.

2005. november 18-án a felújított emlékműnél megemlékezést tartottak. Ez szent liturgiával kezdődött, majd az emlékezők átvonultak a temetőben lévő II. világháborús emlékműhöz.

A Dédai Tóvár élővilága

Aktuális felmérések szerint (2019), a tóvár területének döntő része teljesen kiszáradt, a védett állatok eltűntek. Egyedül a bölömbika az, ami túlélte eddig az emberi hanyagság pusztítását.

A lelőhelyet 1963-ban fedezték fel, és a jelenleg fellelhető homoktartalék mennyisége meghaladja a 11,8 millió köbmétert. A 110 hektáros terület nagy részét (65 ha) a Gajdos Istvánhoz köthető Numinátor cég bérelte a községi tanácstól, azon belül működik a Bumeráng üdülőhely. A falu lakosai többször is tiltakoztak a bányászat ellen, hiszen a házak falai megrepedeztek. Hivatalosan jelenleg nem folyik homokkitermelés Déda határában, a munkálatokat leállították.^[5]

Beregdéda jelenlegi helyzete

A település kitűnő turisztikai adottságokkal rendelkezik. Jelenleg a legfontosabb projekt a település számára, hogy a Déda-Beregdaróc határátkelő pont kérdése ismét aktualizálódjon, hiszen ez létfontosságú a település számára. A létesítendő Beregdaróc-Beregdéda határátkelő jelentősen csökkentené a Záhony–Csap határátkelő terheltségét. Az M3 autópálya utolsó szakaszának meghosszabbítása elérné a Vásárosnamény és Beregdaróc közötti huszonöt kilométert – ennek megépítésével az M3 elérné teljes tervezett hosszát, a 307 kilométert. [1] Archiválva 2020. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Görögkatolikus templom
• Református templom
• Tóvár, történelmi jelentőségű.

• 
  A görögkatolikus templom
• 
  A református templom
• 
  Egy 1928-ban épült ház
• 
  A volt bányató ma üdülőközpont

• A dédai Tóvár mondája^{[halott link]}