Tacs
Tacs (Tonciu, Tatsch) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Galacfalva |
Rang | falu |
Községközpont | Galacfalva |
Irányítószám | 407088 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 33328 |
Népesség | |
Népesség | 183 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 186 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 330 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 59′ 54″, k. h. 24° 22′ 43″46.998445°N 24.378585°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 54″, k. h. 24° 22′ 43″46.998445°N 24.378585°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tacs témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tacs (románul Tonciu, németül Tatsch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Besztercétől 20 km-re délre, Szászlekence, Vermes, Galacfalva és Harina közt fekszik.
Története
1587-ben említik először, Thaczy néven.
A középkorban főként németek lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, így az a következő két évtizedre lakatlanná vált. Az 1620-as években magyarok és szászok költöztek a faluba, mindkét nép ekkor a lutheránus vallás híve volt.
1691-ben Halász István lutheránus lelkipásztor az úrvacsorát református rítus szerint osztotta ki, ezért beidézték a besztercei lutheránus elöljárók elé. Mivel nem ment önként, megpróbálták elfogatni, mire a Harina melletti hegyen fölakasztotta magát. Ekkor híveinek egy része (főként a magyar ajkú lakosság) tiltakozásként áttért a református vallásra.
A falu a trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
A II. világháborút követően szász lakosságát kitelepítették, azóta túlnyomórészt magyarok lakják.
Lakossága
1910-ben 430 lakosa volt, ebből 274 magyar, 127 német és 29 román.
2002-ben 248 lakosából 236 magyar, 8 román, 4 cigány nemzetiségűnek mondta magát.
Látnivalók
- Lutheránus temploma
- Református kőtemploma egy korábbi, 1691-ben emelt sövényfalú templom helyére épült az 1711. esztendőben, Bethlen Ferenc főispán közbenjárására. 1800-ban kibővítve újjáépítettek. Az utóbbi évtizedekben súlyos statikai problémák és többszörös viharkárok miatt rendkívül rossz állapotba került templom tornya 2021. április 17-én este leomlott. Orgonáját, harangját és egyéb értékesebb berendezéseit már korábban átszállították a másik templomba, most az omlásban ugyancsak megsérült, különösen jelentős művészettörténeti értékű kazettás famennyezet áthelyezeséről is gondoskodni kell, mert az épület menthetetlenné vált.
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro