Nikola Tesla (feltaláló)

A „Nikola Tesla” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Nikola Tesla (egyértelműsítő lap).

Nikola Tesla
Született	Никола Тесла[1] 1856. július 10.[2][3][1][4][5] Smiljan[6][1]
Elhunyt	1943. január 7. (86 évesen)[6][2][3][7][8] New York[6][1]
Állampolgársága	osztrák (1856. július 10. – 1867)[1] magyar (1867 – 1918. október 31.) amerikai (1891. július 30. – 1943. január 7.)[1]
Szülei	Duka Madic Milutin Tesla
Foglalkozása	feltaláló villamosmérnök gépészmérnök fizikus jövőkutató
Iskolái	Károly Egyetem Gymnasium Karlovac (1870–1873) Graz University of Technology (1875 – 1878. december)
Kitüntetései	Knight Grand Cross of the Order of the White Eagle[9] Knight Grand Cross of the Order of Saint Sava A Zágrábi Egyetem díszdoktora[1] IEEE Fellow Fellow of the American Association for the Advancement of Science Honorary doctor of the Technical University of Graz Fehér Oroszlán-rend[10] Szent Száva-rend[10] Order of the Crown[10] Order of Prince Danilo I[10] Elliott Cresson-emlékérem (1894)[1] Edison Medal (1916)[1] John Scott Award (1934)[1] Grand cross of the Order of the White Lion (1936) doctor honoris causa from the University of Paris (1937)[11][12] National Inventors Hall of Fame (1975)[1]
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Nikola Tesla Museum, Belgrade, Serbia (Belgrád)[1]
Nikola Tesla aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikola Tesla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nikola Tesla (szerbül: Никола Тесла) (Smiljan, 1856. július 10. – New York, 1943. január 7.) szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamosmérnök, gépészmérnök, filozófus. Életében 146 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt (ebből 112-t az USA-ban). Róla nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét (lásd: Tesla).

A világ egyik legjelentősebb és leghíresebb tudósa és feltalálója, tevékenységét elsősorban az elektromosság, mágnesség és gépészet területén fejtette ki. Több fontos elméleti és gyakorlati részecskefizikai és gravitációs kutatáson kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamos hálózat, a váltakozóáramú motor, az energia vezeték nélküli továbbítása, az energiatakarékos világítás, a távirányítás, a nagyfrekvenciás elektroterápiás készülékek, a napenergia-erőmű és más megújuló energiaforrással működő berendezések, valamint a rádió feltalálása is. A többfázisú váltóárammal üzemeltetett villamosmotort a tudomány Galileo Ferraris olasz fizikusprofesszorhoz köti az évekkel korábbi sikeres demonstrációi okán. A rádió feltalálása kapcsán elsőbbsége azonban szintén vitatható, hiszen Guglielmo Marconi már 1896-ban, tehát évekkel Tesla előtt szabadalmaztatta és demonstrálta a Brit kormánynak valamint a Királyi Természettudományos Társaságnak a rádiótávíró berendezését. Tesla munkássága jelentősen hozzájárult a második ipari forradalomhoz, és döntő mértékben meghatározza jelenkori gazdasági és társadalmi életünket.^[13]

1856. július 10-én Smiljanban született, a katonai határőrvidéken, a jelenleg Horvátországhoz tartozó Lika vidékén. Édesapja, Milutin Tesla európai műveltségű ortodox pap, édesanyja, Georgina (Đuka) Mandić szintén szerb lelkészi család sarja: egyik fivére, Petar a Tuzla-zvorniki Ortodox Egyházmegye metropolitája volt, míg másik testvére, Pavle (Paja) Mandić az Osztrák–Magyar Monarchia ezredeseként vonult nyugállományba. (Paja Mandić egyébként a pomázi Luppa szerb földbirtokos családba nősült, és az ifjú Tesla életében fontos szerepet játszott.)

Nikola Tesla tanulmányait a Gospić közeli Smiljanban kezdte, majd Károlyvárosban járt iskolába. Ezután 1875-ben az Osztrák Politechnikumban tanult Grazban. Grazi tanulmányai alatt foglalkozott a váltakozó árammal és a dinamóval. Nehéz anyagi körülményei miatt Nikola kénytelen volt megszakítani tanulmányait. 1878 novemberében az újvidéki Matica Srpskához (Szerb Irodalmi és Tudós Társaság) intézett egy levelet, amelyben anyagi támogatásért folyamodott, de sikertelenül. Ezután útja Mariborba és Prágába vezetett. Édesapja 1879-ben meghalt, így őt végül anyai nagybátyja, Paja Mandić segítette ki az anyagi gondokból, s összeköttetéseinek köszönhetően az ifjú Tesla Budapesten megismerkedhetett Puskás Tivadarral.

Képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket képes volt fejből megtanulni, és kivételes vizuális memóriája volt. A Scientific American сímű folyóirat 1915. június 5-i számában megjelent visszaemlékezésében Jósika Abafiját gyerekkorának nagy élményeként említi. A regényt szerb fordításban olvasta „hét vagy nyolc évesen”.^[14]

1881-ben Pomázra költözött, hogy a Puskás Tivadar-féle American Telephone Companynek dolgozhasson. Pomázi lakhatásáról anyai nagybátyja, Mandics Pál gondoskodott, aki a helyi földbirtokos család tagjának, Luppa Paulinának a férje volt. Szintén Mandics révén kapcsolódhatott be a telefonközpont munkájába.^[15]

A budapesti telefonközpont átadásán, 1881-ben Tesla lett a cég főmérnöke. Hamarosan feltalált egy telefonkihangosítót, ami tulajdonképpen nem más, mint az első hangszóró. Önéletrajzi írása szerint Tesla a pesti Városligetben barátjával, Szigeti Antallal sétálgatott, és Goethe Faustját eredetiben idézte. Tesla a porba egy bottal megrajzolta a váltakozóáramú motor működését, amelyen már öt éve gondolkozott. 1882-ben Párizsba költözött, hogy Puskás Tivadar ajánlásával a Continental Edison Companynál dolgozhasson, elektromos készülékek javításán és fejlesztésén. 1883-ban a strassburgi kiküldetése alatt megépítette a Városligetben feltalált váltakozóáramú motorjának első kísérleti példányát, ebben forgó mágneses teret használt a motor meghajtásához (erre később 1888-ban kapott szabadalmat az USA-ban).^[16]

Azonban a tudományos világ az olasz fizikust, Galileo Ferraris professzort tartja a váltóáramú motorok atyjának, mivel előbb publikálta a koncepciót.^{[17][18][19][20]}

Ferraris professzor abban a hitben élt, hogy az új fejlesztések tudományos és szellemi értékei messze felülmúlják az anyagi értékeket, így szándékosan nem szabadalmaztatta találmányát. Újfajta indukciós motorjainak működését a kezdetektől (1885) fogva szabadon bemutatta minden érdeklődőnek a torinói egyetemi laboratóriumában .^[21]

A fiatal Tesla „szervizmérnökként” bejárta Európát; mielőtt 1884-ben áthajózott volna Amerikába. Előtte a párizsi Edison Társaságnál volt alkalmazott; de az európai lehetőségei beszűkültek, ezért Amerikában, személyesen Edisonnal akart dolgozni.^[22]

Tesla Edison legszorgalmasabb munkatársa volt, de „nem ismerte az amerikai humort”. Ami alatt azt kell érteni, hogy Edison az egyenáramú gépek fejlesztése után nem fizette ki Teslának a tréfából felajánlott ötvenezer dolláros munkadíjat. Tesla a pénzügyi viták miatt elhagyta Edisont, és váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát eladta George Westinghouse-nak. Az úgynevezett „áramok harca” során a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy Tesla váltakozóáramú rendszerének és gépeinek használata előnyösebb az egyenáramúaknál. Ma már az egy-, illetve többfázisú váltakozóáramú elektromos rendszert és az indukciós motort az ipari és háztartási eszközökben világszerte alkalmazzák. Nem beszélve arról, hogy az egyenáramnál az áramfejlesztőnek a fogyasztó közelében kellett lennie a vezetéken kis feszültségen fellépő nagy veszteségek miatt. Végül az egyenáramot még a villamosszékben sem alkalmazták. Ezután Colorado Springsben saját laboratóriumában dolgozott tovább az elektromos energia és információ vezeték nélküli továbbításán.^[23] Edison – nem ritkán – nemtelen propagandahadjáratot folytatott a váltakozó áram lejáratására, sikertelenül. Még életveszélyességével is példálózott kisebb-nagyobb állatok kísérleti elpusztításának naturális bemutatásával.

Tesla kísérletekre alapozott gravitációs elméletének (Dynamic Theory of Gravity) birtokában élesen kritizálta Einstein relativitáselméletét, annak is elsősorban a szerinte logikailag hibás alapfeltevéseit.^[24]

Utolsó tíz évében elszegényedve élt. A manhattani New Yorker Hotel(wd) 33. emeletén, a 3327-es szobában galambok között lakott, őket tekintette egyedüli barátjának.^[25]

Tesla 1943. január 7-én, 86 éves korában a hotelszobájában halt meg egyedül. Holttestét Alice Monaghan szobalány találta meg, amikor a két nappal korábban az ajtóra tett „Ne zavarj” táblát figyelmen kívül hagyva bement a szobájába. Halálának oka koszorúér trombózis volt.^[26]

• automatikus szabályozású ívfénylámpa^[27]
• egy- és többfázisú váltakozóáramú villamos hálózat^[28]
• többfázisú váltakozóáramú motor és generátor^[29][30]
• termomágneses motor^[31]
• piromágneses villamos generátor^[32]
• nagyfrekvenciás váltakozóáramú generátor (mechanikus)^[33][34]
• szabaddugattyús elektromos generátor és motor^[35][36]
• nagyfrekvenciás nagyfeszültségű elektromos generátor^[37][38]
• ózonfejlesztő generátor és sterilizálási eljárás^[39][40]
• nagyfeszültségű nagyfrekvenciás Tesla-transzformátor^[41]
• kis fogyasztású világításra szolgáló vákuum és gáztöltésű kisülési csövek^[42][43]
• vákuumimpregnálási eljárás nagyfeszültségű alkatrészek szigetelésére^[44]
• nagyfeszültségű nagyfrekvenciás áramkapcsolók^[45]
• robbanómotorok gyújtási rendszere^[46]
• távirányítás^[47]
• koncentrált napenergia erőmű feltalálása^[48]
• magasfeszültségű áram (100 000 V) segítségével Tesla-áram állítható elő
• reaktív motorok működési elve
• repülőgépek helyből indulásának módszere
• kutatásai az elektromágnesesség területén
• energiatovábbítás vezeték nélkül
• radar előli álcázás (Philadelphia-kísérlet)

Bővebben: Tesla-tekercs

A Tesla-tekercs általánosan fogalmazva egy olyan légmagos tekercs, amelynek primer és szekunder tekercse egymással rezonanciában van.

Tesla számtalan különböző rendeltetésű és működésű Tesla-tekercset épített, így ezek mindegyike egy-egy új felhasználási terület alapjait hozta létre. Tesla volt az első, aki az elektromos rezonancia jelenségét a gyakorlatban is megvalósította és felhasználta. Ennek következtében a Tesla-tekercs, vagyis az egymással induktív módon rezonanciában lévő tekercsek a nagyfrekvenciás generátoroknak, az elektromos áram vezeték nélküli továbbításának, az elektroterápiás készülékeknek, valamint az összes ma használatos hírközlő berendezésnek az alapvető alkatrészévé vált.

Marconi már 1896 júliusában sikeresen bemutatta a brit kormány képviselőinek rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását és vételét, továbbá sikeresen továbbított velük Morse-jeleket.^[49] A rádió feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

1899-ben a laboratóriumában Tesla szokatlan jeleket figyelt meg a vevőjéről, amelyekről azt feltételezte, hogy talán egy másik bolygóról érkeznek. Felfedezéséről egy 1899. decemberi levelében beszámolt egy újságírónak,^[50] majd a Vörös Kereszt Társaságnak is 1900-ban.^[51][52] A riporterek szenzációs történetként kezelték és arra a következtetésre jutottak, hogy Tesla jeleket hall a Marsról.^[51] Tesla részletesen kifejtette egy újságcikkben az általa tapasztalt jelenséget, amelyeket egy 1901. február 9-én megjelent Collier's Weekly "Beszélgetés bolygókkal" című cikkében jelentetett meg. Elmondta, hogy kezdetben nem volt nyilvánvaló számára, hogy "intelligensen irányított jeleket" hall, és hogy a jelek idegen civilizációktól talán a Marsról, Vénuszról vagy más bolygókról származhatnak.^[52] Technikatörténészek szerint Tesla azonban az általa földöntúli civilizációk jeleinek vélt jelenség helyett nagyobb eséllyel inkább Marconi 1899 júliusi tengeren leadott rádiókísérlet sorozatát foghatta kolorádói kísérleti telepén.^[53]

Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. A tárgyalások többször megszakadtak és elhúzódtak, végül 1943-ban, Tesla halála után Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is neki tulajdonította a rádió feltalálását.

A jelentés alapján Tesla a szabadalmát már 1896-ban (tehát 5 évvel Marconi előtt) bemutatta, továbbá a rádió más feltalálók eredményeit is tartalmazza, ezért Marconitól megvonták a rádió feltalálásának érdemét.^[54][55]

• a Brit Királyi Intézet tiszteletbeli tagja
• a New York-i Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja
• a Szerb Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja
• Edison-, Scott- és Crason-éremmel tüntették ki

• 1960-ban Párizsban teslának nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét. Jele: T.

Képlete: ${\displaystyle 1T=1{\frac {{\mbox{V}}\cdot {\mbox{s}}}{{\mbox{m}}^{2}}}=1{\frac {\mbox{Wb}}{{\mbox{m}}^{2}}}}$

• Nevére utal a Tesla, Inc. (korábban: Tesla Motors) nevű cég, amely elektromos autókat gyárt,^[56] valamint a Nikola Motor Company, amely üzemanyagcellás kamionokat tervez és gyárt Amerikában.^[57]
• Tesla képe szerepel a Time Magazin 1931. július 20-i számának címlapján (TIME-címlap Teslával)
• Strasbourgban a „tudósok” épületének homlokzatára került emléktáblája
• Pomázon utcát és az egyik helyi iskolában termet is neveztek el róla^[15]
• 2022-ben ugyancsak Pomázon a helyi önkormányzat mellszobrot emeltetett a tiszteletére, a Teleki–Wattay-kastély parkjában^[58]

• Nikola Tesla élete és munkássága
• Milutin Tasić: Srpski velikani nauke Beograd (2002) ISBN 978-86-7182-412-5
• Tesla's Wardenclyffe Science Center Plaque
• Halálsugarakkal kísérletezett az elfeledett feltaláló
• Nikola Tesla Museum
• Tesla Science Center – Wardenclyffe, Tesla egyik leghíresebb laboratóriuma helyén épülő új múzeum és tudományos centrum
• Nikola Tesla élete
• Nikola Tesla élete
• Nikola Tesla és az Univerzum titkai
• Nikola Teslával kapcsolatos dokumentumok gyűjteménye Archiválva 2011. október 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Why Nikola Tesla was the greatest geek who ever lived – az Oatmeal karikatúralap tisztelgése Tesla előtt, számtalan félreismert tényt javítva és pontosítva. (angolul)

• Grész Leó: Tesla kisérletei; Szt. István Társulat, Bp., 1921 (Technikai zsebkönyvtár)
• Nikola Tesla, 1856–1943; szerk. Lásztity Péter; Szerb Demokratikus Szövetség–Magyar Elektrotechnikai Múzeum–COPM-Press Kft., Bp., 1993
• Nikola Tesla, 1856–1943; szerk. Lásztity Péró; Zuglói Szerb Önkormányzat, Bp., 2004
• Rezonancia, elektromágneses testek / Resonance, electromagnetic bodies. Ludwig Múzeum–Kortárs Művészeti Múzeum, 2006. június 22–augusztus 27.; szerk. Dózsai Rita, Üveges Krisztina; Ludwig Múzeum–Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., 2006
• Kocsis G. István: Nikola Tesla és az univerzum titkai; szerzői, Érd, 2008
• Kocsis G. István: Nikola Tesla és az univerzum titkai; 2. bőv. kiad.; szerzői, Érd, 2009
• Havasi Ferenc: Tesla – egy brilliáns elme és egy kivételes ember; Új Akropolisz, Bp., 2009 (Fortuna füzetek)
• Kocsis G. István: Nikola Tesla és az univerzum titkai; 4. bőv. kiad.; szerzői, Érd, 2014
• W. Bernard Carlson: Tesla. Az elektromosság korának feltalálója; Angyali Menedék, Bp., 2014
• Tesla és az eltitkolt találmányok; összeáll. Miskolci László; Angyali Menedék, Bp., 2017 (Összeesküvés elméletek sorozat)