Jürgen Klinsmann

Jürgen Klinsmann
Jürgen Klinsmann 2008-ban
Személyes adatok
Születési dátum	1964. július 30. (60 éves)
Születési hely	Göppingen, NSZK
Állampolgárság	német
Magasság	182 cm
Testtömeg	75 kg
Poszt	csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1972–1974 TB Gingen 1974–1978 SC Geislingen an der Steige 1978–1981 Stuttgarter Kickers
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1981–1984 Stuttgarter Kickers 61 (22) 1984–1989 VfB Stuttgart 156 (79) 1989–1992 Internazionale 123 (40) 1992–1994 AS Monaco 65 (29) 1994–1995 Tottenham Hotspur 41 (21) 1995–1997 Bayern München 65 (31) 1997–1998 Sampdoria 8 (2) 1997–1998 Tottenham Hotspur 15 (9) 2003 Orange County Blue Star 8 (5) Összesen 542 (238)
Válogatottság2
1980–1981 Németország U16 3 (0) 1984–1985 Németország U21 8 (3) 1987–1988 Németország olimpiai 14 (8) 1987–1998 Németország 108 (47)
Edzőség
Időszak Klub 2004–2006 Németország 2008–2009 Bayern München 2011–2016 USA 2019–2020 Hertha BSC
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2006. június 3. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2006. június 3.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jürgen Klinsmann témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Labdarúgás Világbajnokság arany Olaszország, 1990 Európa-bajnokság bronz Németország, 1988 ezüst Svédország, 1992 arany Anglia, 1996 Olimpiai játékok bronz Szöul, 1988 labdarúgás

Jürgen Klinsmann (Göppingen, 1964. július 30. –) német labdarúgó, edző, szakvezető, egykori német válogatott játékos, aki első számú támadója volt az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon győztes német csapatnak. Európa több kiemelkedő klubjában is futballozott.

Ő volt a szakvezetője a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon bronzérmet szerzett német labdarúgó-válogatottnak.

2011 és 2016 között az amerikai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett.

Klinsmann Göppingenben, Baden-Württemberg tartományban született. Fiatalon minden pozícióban játszott, beleértve a kapus posztot is, egészen 8 éves koráig. Hivatásos karrierje 17 éves korában a Stuttgarter Kickers csapatában kezdődött, mely abban az időben a Bundesliga 2-ben vitézkedett. 1984-ben csatlakozott Stuttgart nagyobb tekintélyű klubjához a VfB Stuttgarthoz, mely a Bundesliga első osztályában szerepelt.

Németországban megfordult még München leghíresebb klubjában a Bayern Münchenben is, amellett pedig játszott az Inter, az AS Monaco, a Tottenham Hotspur és a Sampdoria csapataiban is. Légióskodása alatt olyan tekintélyes edzők keze alatt focizott többek között, mint Arsène Wenger vagy Giovanni Trapattoni.

1992-ben igazolt Angliába, a Tottenham Hotspur csapatához. Érkezésének idejében nem volt túl népszerű Anglia szurkolóinak körében, főképp azért, mert tagja volt annak a német válogatottnak, mely búcsúztatta Angliát az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon. Miután megszerezte első gólját, népszerűsége óriásit emelkedett, szimpatizánsai pedig folyamatosan nőttek. A Guardian egyik írója érkezésekor a következő címet adta egyik cikkének: „Miért gyűlölöm én Jürgen Klinsmannt?”, két hónap elteltével pedig a következőt: „Miért szeretem én Jürgen Klinsmannt?”, melyből szintén kiderül, mennyire megszerették játékát.

Szereplése a német labdarúgó-válogatottban 1987-ben kezdődött, melynek köszönhetően beindult gyümölcsöző nemzetközi karrierje is. Első fellépését még további 107 követte, így összesen 108 alkalommal szerepelt a válogatottban, ezzel ő játszotta a második legtöbb mérkőzést címeres mezben Lothar Matthäus mögött. Klinsmann 47 gólt szerzett Németország színeben nemzetközi mérkőzésen amellyel második az örökranglistán Gerd Müller mögött aki 68 találatot ért el.

A válogatottal kijutott az 1988. évi nyári olimpiai játékokra, melyen egy bronzérmet nyert csapatával. Részt vett az 1988-as, az 1992-es és az 1996-os Labdarúgó-Európa-bajnokságokon, melyeken előbb ezüstérmet (1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság), majd aranyérmet (1996-os labdarúgó-Európa-bajnokság) nyert a válogatottal. Klinsmann az első játékos aki 3 különböző Európa-bajnokságon szerepelt.

Fontos játékosa a válogatottnak 3 labdarúgó-világbajnokságon is (1990, 1994, 1998). Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon aranyérmet nyert, a tornán 3 találatot szerezve. 1994-ben 5 1998-ban pedig szintén 3 találattal segítette a Nationalelfet. Ő volt az első játékos, aki legalább 3 gólt szerzett 3 különböző világbajnokságon, később csatlakozott hozzá Ronaldo is.

2004. július 26-án kinevezik Rudi Völler utódjának a Német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi posztjára. Klinsmann maga mellé veszi egykori csatártársát, Oliver Bierhoffot, akinek feladata a válogatott menedzselése, a kapcsolatok szervezése lesz, Klinsi pedig a tényleges felkészítést látja el. Az öregedő válogatott helyett létrehoz egy túlnyomóan fiatalokból álló keretet, mellyel először a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon mutatkozik be. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságig rengeteg kritikát, bírálatot kap, mind a német szurkolóktól, mind pedig a médiától és a sajtótól, mely elsősorban olyan vereségeknek köszönhető mint az Olaszország elleni 4-1-es zakó. Sokan bírálják offenzív taktikája miatt, ennek ellenére a defenzív focit továbbra sem favorizálja. A keretbe való bekerüléshez nem számított nála a hírnév, csak a teljesítmény volt a fontos, így a 2006-os hazai rendezésű tornára egy fiatal válogatottal érkezett.

A 2005-ös konföderációs kupa ideje alatt folyamatos rotációt tartott a válogatott kapujában, hol Oliver Kahn hol pedig Jens Lehmann védhetett. 2006. április 7-én Klinsmann végül döntött, száműzte a kispadra Kahnt, és kijelölte a keret első számú kapusának Lehmannt az Arsenal portását. Döntésében szerepet játszott Lehmann jó klubteljesítménye, az Arsenallal ugyanis bejutott a 2006-os Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol azonban vereséget szenvedett az FC Barcelona ellen.

A vb-n nyújtott teljesítményével a Klinsmann csapat elcsendesítette a kritikusokat. A csapat megnyerte három egymást követő mérkőzését (Costa Rica ellen 4-2, Lengyelország ellen 1-0, valamint Ecuador ellen 3-0-ra győztek), és maximális pontszámmal az első helyen végeztek az A csoportban. A nyolcaddöntőben 2-0-ra verték Svédországot, majd a negyeddöntőben Argentínát állították meg 1-1-es döntetlen után (a csapat egyenlítő gólját Miroslav Klose szerezte a 80. percben) tizenegyesekkel, a párbajt 4-2-re nyerték meg.

2006. július 4-én az elődöntő hosszabbításának utolsó perceiben azonban Németország elvesztett egy fontos mérkőzést, Olaszország 2-0-ra elverte Klinsmann fiait Fabio Grosso és Alessandro Del Piero góljaival. A bronzmeccsen Jens Lehmann átengedte helyét Oliver Kahnnak, aki így pályára léphetett a 3-1-re megnyert összecsapáson. A győzelmet követő napon Berlinben egy óriási parádét rendeztek Klinsmann és a válogatott tiszteletére, kifejezvén hogy mennyire elégedettek a bronzérem megszerzésével. 2006-ban elnyerte Az év labdarúgóedzője Németországban címet.

Klinsmann nem újította meg lejáró szerződését, erről 2006. július 11-én tájékoztatta a DFB-t, mely hivatalosan július 12-én jelenti be távozását. Ugyanezen sajtókonferencián bejelentik, hogy új szakvezetőnek Klinsmann eddigi asszisztensét, Joachim Löwöt jelölték ki.

2008 januárjában vált biztossá hogy elfogadja a Bayern vezetőedzői posztját, mivel elődje, Ottmar Hitzfeld elfogadta a svájci labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi posztját. 2008 júliusában pedig a tényleges munkát is átvette.

Az elmaradt eredmények és a szurkolókkal megromlott viszonya miatt, érvényes szerződése ellenére, menesztették Klinsmannt a Bayern kispadjáról 2009. április 27-én hétfőn reggel. Mind Karl-Heinz Rummenigge elnök, mind Uli Hoeneß menedzser az újságírók előtt úgy értékelte, hogy az elmúlt hetek vereségei, a Bajnokok Ligájából, illetve a Német Kupából történt kiesés után immár tarthatatlanná vált a helyzet, s elérkezett addig a pontig, amikor Klinsmann-nal szemben már nem lehetett további türelmet tanúsítani. Az elnök és a menedzser egyformán a Barcelonától elszenvedett 4-0-s vereséget nevezte a fordulópontnak, utalva arra: az edző menesztése komolyan először ekkor merült fel. Kiemelték azt is, hogy a csapat a jelenlegi szezonban egyetlenegyszer sem állt a tabella élén, s minden sorsdöntő mérkőzését elvesztette, így a Wolfsburg, a Hamburg és a Hertha, továbbá a német kupában a Leverkusen ellen is.

Második indokként a vezetők a közönség és az edző megromlott viszonyát említették. Ennek kapcsán arra utaltak, hogy a szurkolók immár hetek óta Klinsmann távozását követelték, s ezt nem hagyhatták figyelmen kívül.

Utódja a Bayern kispadján Jupp Heynckes, aki 1987. július 1-jétől 1991. október 8-ig egyszer már irányította az együttest, irányításával a Bayern kétszer nyert bajnokságot (1989, 1990) és kétszer jutott be a Bajnokcsapatok Európa-kupájának elődöntőjébe (1990, 1991).

2011-től az amerikai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett.

Klub	Szezon	Bundesliga 2		Német kupa		Nemzetközi kupa		Összesen
		Mérkőzés	Gól	Mérkőzés	Gól	Mérkőzés	Gól	Mérkőzés	Gól
Stuttgarter Kickers	1981-82	6	1	0	0	0	0	6	1
	1982-83	20	2	0	0	0	0	20	2
	1983-84	35	19	0	0	0	0	35	19
	Összesen	61	22	0	0	0	0	61	22

Csapat	Kezdés	Befejezés	Mérkőzés	Mutatók
				M	Gy	D	V	%
Németország	2004	2006
			Barátságos	22	12	6	4	54,55%
			Nemzetközi tétmeccs	14	8	2	2	57,14%
			Összesen	36	20	8	6	55,55%
Bayern München	2008	2009
			Bundesliga	29	16	6	7	55,17%
			Német Kupa	4	3	0	1	75,00%
			Nemzetközi	10	6	3	1	60,00%
			Összesen	43	25	9	9	58,14%
Összesen			Karrier	79	45	17	15	56,96%

• Internazionale:
  • Olasz szuperkupa: 1989
  • UEFA-kupa: 1991
• Bayern München:
  • Bundesliga: 1996–97
  • UEFA-kupa: 1996

• NSZK:
  • Európa-bajnokság: 1996
  • Világbajnok: 1990
  • United States Cup: 1993

• USA:
  • CONCACAF-aranykupa: 2013

• Az év német labdarúgója: 1988, 1994
• Az év labdarúgója (FWA): 1995 Tottenham Hotspur
• Az év labdarúgóedzője Németországban: 2006

• Profil a Bayern München hivatalos honlapján (angolul)
• Mathew Burt: Where Are They Now? Germany’s 1990 World Cup Winners (angol nyelven). goal.com, 2009. február 17. (Hozzáférés: 2010. február 7.)

Előző Lothar Matthäus	Németország csapatkapitánya 1994–1998	Következő Oliver Bierhoff
Előző Felix Magath	Az év labdarúgóedzője Németországban 2006	Következő Armin Veh