Pelé, polgári nevén Edson Arantes do Nascimento (Três Corações, 1940. október 23. – São Paulo, 2022. december 29.) háromszoros világbajnok brazil labdarúgó, korának meghatározó játékosa. Pelé életében 1390 mérkőzésen lépett pályára, és 767 (más számítások szerint 776) gólt szerzett, mérkőzésenkénti gólátlaga 0,94 volt.[4] 2000-ben a FIFA szavazásán elnyerte az évszázad labdarúgója címet.[5] Sokan a legnagyobb labdarúgónak tartják.[6][7][8][9][10][11][12]
1952-ben a helyi Bauru AC-ben kezdett futballozni. 1956-ban a Santos játékosa lett, ahol 16 évesen debütált a felnőtt csapatban. A São Paulo állam bajnokságát tíz alkalommal, a kor legfontosabb brazil trófeáját, a Taça Brasilt ötször nyerte meg, 1961 és 1965 között. A mai brazil bajnokság elődjének számító Taça de Prataban 1968-ban tudott diadalmaskodni. 1962-ben és 1963-ban a csapatával megnyerte a Libertadores-kupát, és a Interkontinentális kupát is.
1975-ben távozott a Santosból, és 1977-ben a New York Cosmos színeiben megnyerte az amerikai labdarúgó-bajnokságot.
1957 és 1971 között 92 alkalommal lépett pályára a brazil válogatottban és 77 gólt szerzett. 1957-ben 16 évesen mutatkozott be. 1958-ban a svédországi világbajnokságon még nem volt 18 éves, amikor világbajnok lett. 1962-ben is tagja volt a végső győztes brazil keretnek, de egy sérülés miatt csak az első két mérkőzésen szerepelt. 1970-ben, Mexikóban harmadszor nyert világbajnokságot.
A legenda szerint szülővárosa mellékutcáiban tanult meg focizni, itt rúgta labdaként a ronggyal kitömött zoknit. Szegény családban nőtt fel, amelyben a futballnak nagy hagyományai voltak. Apja, ragadványnevén Dondinho, ígéretes középcsatár volt, de pályáját derékba törte egy sérülés. Edson már kisgyerekként is élt-halt a fociért. Anyja, labdarúgó felesége lévén, azt tapasztalta, hogy ebből a sportból nem lehet megélni, ezért ellenezte, hogy a fia is ezt a pályát válassza, ám mindhiába: Edsonnak vérében volt a futball. Erről maga Pelé később így nyilatkozott: „Focistának születtem, ahogy Beethoven muzsikusnak. Olyan nekem a futball, mint valami vallás. Imádom és istenként tisztelem a labdát.”
A mindössze 172 cm magas, 68 kg-os játékost egész pályafutása alatt izmos, jó kötésű sportolónak ismerték, akiben a fizikai erő bámulatos labdaérzékkel és az ellenfelek gyengéinek ösztönös felismerésével párosult. Posztjai: összekötő és középcsatár. Ifjúként a játéktéren még gyakran elvesztette a fejét, de hamar megtanult uralkodni magán, s a sportszerűség és az önfegyelem mintaképe lett. A futball koronázatlan királyának tekintik, noha 16 éves korában elszenvedett súlyos térdsérüléseinek következményei egész pályafutását végigkísérték.
1961-ben Brazília elnöke Pelét nemzeti kinccsé nyilvánította
1982-ben a világ labdarúgása érdekében tanúsított kiemelkedő teljesítményéért megkapja a FIFA Arany Medál-díját.
1999-ben az AIPS beválasztotta a 20. század 25 legjobb sportolója közé.
2000-ben a szakmai zsűri neki ítélte a FIFA Évszázad labdarúgója díját.
2014. január 13-án tiszteletbeli aranylabdássá avatták, arra való tekintettel, hogy aktív játékos korában brazilként még nem kaphatta meg ezt a kitüntetést.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad sportolójává választotta.
Pelé az egyetlen játékos a történelemben, aki 3 világbajnokságot nyert.
Világbajnok (3): 1958, 1962, 1970
