Baku

Nem tévesztendő össze a következővel: Báki.

A településen világörökségi helyszín található

Baku (Bakı)
Baku címere Baku zászlaja
Közigazgatás
Ország	Azerbajdzsán
Tartomány	Baku
Alapítás éve	1. század
Polgármester	Hajibala Abutalybov
Irányítószám	AZ1000
Körzethívószám	12
Testvérvárosok	Lista Kijev (1997. szeptember 12. – ) Tbiliszi (1993–)
Népesség
Teljes népesség	2 300 500 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	1020 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	-28 m
Terület	2140 km²
Időzóna	MSK (UTC+3) MSD (UTC+4)
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 21′ 60″, k. h. 49° 50′ 07″40.366655555556, 49.83518333333340.366656°N 49.835183°EKoordináták: é. sz. 40° 21′ 60″, k. h. 49° 50′ 07″40.366655555556, 49.83518333333340.366656°N 49.835183°E
Baku weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baku témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Baku (azeri betűkkel: Bakı, perzsául: Badkube/باراکا^[3]) Azerbajdzsán fővárosa és egyben legnagyobb városa, az ország tudományos, kulturális és ipari központja. Fontos közlekedési és kereskedelmi központ. Népessége 2 045 815 fő (2011).^[4]

A város és környéke a Föld egyik leginkább szennyezett területe.^[5]

A főváros az Abşeron-félsziget déli részén fekszik, a Kaszpi-tenger nyugati partján, 28 méteres tengerszint alatti magasságban.

Az éghajlat Bakuban félszáraz mérsékelt (Köppen: BSk). Időjárása nyáron forró és száraz, míg télen hűvös és csapadékos, amikor viharos sarki eredetű szelek fújnak (például az északról fújó Xəzri). Bár a hó ritka errefelé, a partvonal hőmérséklete mégis lesüllyed fagypont alá. A havas napok száma 10 körüli. Az évi átlaghőmérséklet kb. 15 °C, az átlagos évi csapadékmennyiség alig 200 mm/év.

Baku éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	6,6	6,3	9,8	16,4	22,1	27,3	30,6	29,7	25,6	19,6	13,5	9,7	18,2
Átlaghőmérséklet (°C)	4,4	4,2	7,0	12,9	18,5	23,5	26,4	26,3	22,5	16,6	11,2	7,3	15,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,1	2,0	4,2	9,4	14,9	19,7	22,2	22,9	19,4	13,6	8,8	4,8	12,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)	21	20	21	1	18	8	2	6	15	25	30	26	193
Havi napsütéses órák száma	89	89	124	195	257	294	313	282	222	145	93	102	2205
Forrás: World Meteorological Organisation, Hong Kong Observatory, Meoweather

A legelterjedtebb nézet szerint Baku nevének jelentését a város régebbi perzsa neveiből származtatják. Az egyik teória szerint a Bad-kube azt jelenti, hogy a „város, ahol a szelek fújnak”. A másik nézet szerint a Bagkun névből ered, melynek jelentése az „Isten hegye”. Az arab források által feltüntetett névváltozatok (Baku, Bakukh, Bakuya, Bakuye) mind a perzsa névből származnak.

Egy harmadik vélemény szerint az elnevezés visszanyúlik a zoroasztrikus időkbe, és a Baga szóból ered, mely napot vagy istent jelent.

Baku és környéke már a bronzkortól kezdve lakott hely. Az i. e. 6. században Ateshi-Baguan tiszteletére emeltek templomot. A rómaiak soha nem hódították meg a várost és környékét, annak ellenére, hogy Pompeius Magnus és Néró is vezetett hadjáratot a Kaukázusban. A szovjet időszak alatt sokáig úgy hitték, hogy a Sabunçu kerület helyén található Ramana településnév a Romanából ered, mivel rómaiak alapították.

Szent Bertalan apostol idején Baku neve Alban, de sokan úgy vélik, hogy a Kaukázusi Albánia államalakulat fennállása során Albanopolisznak hívták. Valószínűsíthető, hogy ekkor egy keresztény templom is volt a mai Szűztorony helyén. Szintén ebben az időben terjedt el Zarathustra vallása, a zoroasztrizmus is.

Baku akkor vált fontossá, amikor Semakha városát lerombolta egy földrengés, és I. Akhszitán sirvánsah fővárossá tette a 12. században. Marco Polo megemlítette, hogy Baku olajat exportált a Közel-Keletre, de kereskedett még az Arany Hordával és a Moszkvai Fejedelemséggel is.

1501-ben I. Iszmáíl perzsa sah, a Szafavida dinasztia uralkodója ostrom alá vette Bakut. A lakók elszántan védekeztek, ezért Iszmáil egy idő után az erődöt aláaknázta. Az erőd fölrobbant és a lakosság nagy részét kiirtották. 1538-ban végleg véget vetettek a sirváni sahok uralmának, és 1604-ben az erődrendszert lerombolták.

A 17. század folyamán több utazó, és követ is járt a városban, például a török Evlija Cselebi, a német Adam Olearius és a svéd Engelbert Kaempfer. 1660-ban a kozákok pusztították a város környékét.

1722-ben megdőlt a Szafavida-dinasztia, ami óriási káoszt okozott, és Bakut török és orosz csapatok hódították meg. 1723. január 26-án az oroszok hosszú ostrom után bevették a várost, és két ezred katonát hagytak helyőrségként, Iván Barjatyanszkij herceg vezetésével. Ám az 1730-as évekre Nádir sah legyőzte az oroszokat, és a Ganja közelében 1735. március 10-én kötött megállapodás értelmében az oroszok kivonultak.

1747-ben a sah halála után létrejött a Bakui Kánság, amely később a jóval erősebb Quba Kánság hatása alá került.

A cári Oroszország ezután ismét a kaukázusi régió meghódítását tervezte. 1796 tavaszán II. Katalin parancsára Valerián Zubov tábornok 6000 katonával elfoglalta Bakut. Júniusban az orosz flotta is behajózott a Bakui-öbölbe és csapatokat is állomásoztattak. Ám ezután I. Pál 1797-ben kivonta a katonákat a városból.

Utóda, I. Sándor cár az Orosz-Perzsa háború alatt megbízta Pável Cicianov tábornokot a város meghódításával, de ő merénylet áldozata lett. A vezér nélkül maradt sereg egy év múlva tudja csak elfoglalni a várost, ami a Gulisztáni Egyezmény eredményeként 1813-tól az Orosz Birodalom része lesz.

1840. április 10-én a cári közigazgatási reformmal, Baku ujezd az Orosz Birodalom egyik közigazgatási egysége lesz. 1859-ben, miután Semakha (ma: Şamaxı) városát lerombolta egy földrengés, ide helyezték át a kormányzóság (gubernyija) székhelyét.

A város igazán gyors fejlődését az olaj kitermelésének köszönhette. 1846-ban itt fúrták a világ első olajkútját, 1859-ben épült az első olajfinomító, 1863-ban az első petróleumgyártó üzem, ahol hűtőgépeket is alkalmaztak.^[6] 1861-ben lebontották a várost körülvevő falakat. 1868-ban megépült a távíróvezeték Tifliszbe, míg 1879-ben Krasznovodoszkba. 1882-ben Ludvig Nobel külföldi olajmunkásokat hozatott be, akik a Villa Petrolea nevű negyedben telepedtek le. 1883-ban a Rothschild család is beszállt az olajkitermelésbe. Szintén abban az évben látogatást tett Bakuban III. Sándor orosz cár. 1890-re a világ kőolajtermelésének fele, Oroszországénak a 95%-a innen került ki. 1894-ben megnyílt az első könyvtár, illetve egy víztisztító is. 1907-ben megérkezett a városba az első személygépkocsi.

Az első világháború előestéjére a kitermelt olaj mennyisége 7 millió tonna volt évente. Ez fontos célponttá tette az elkövetkező harci eseményekben. Németország, mivel nem bízott Törökország olajtartalékaiban, megbízta Kress von Kressenstein tábornokot, hogy foglalja el Bakut. Erre válaszul a britek odaküldték Lionel Dunsterville tábornokot, akinek sikerült kivernie a városból és környékéről az ott lévő németekkel szövetséges török csapatokat, és így 1918-ban létrejött a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Baku 12 kerületre (rayonlar) oszlik, ezenkívül van 48 kisebb közigazgatási egység is, melyeknek jó része a városhoz kapcsolódó településekből áll.

A kerületek:

• Binəqədi
• Qaradağ
• Xətai
• Xəzər
• Nərimanov
• Nəsimi
• Nizami
• Səbail
• Sabunçu
• Suraxanı
• Yasamal

A város lakosságának nagy részét az azeriek alkotják (90%). A népesség növekedése a 19. század közepén indult meg. Az akkor még 7000 lakosú település népessége 1860-ra 13 000, 1897-re 112 000, 1913-ra már 215 000 főre nőtt. Ezután a város növekedését a két világháború szakította meg egy időre, de napjainkban Bakunak több mint kétmillió lakosa van.

Év	Azeri	%	Orosz	%	Örmény	%	Zsidó	%	Egyéb	%	Összesen
1886	37 530	43,3	21 390	24,7	24 490	28,3	391	0,5	2 810	3,2	86 611
1897	40 341	36	37 399	33,4	19 099	17,1	3 369	3	11 696	10,5	111 904
1926	118 737	26,2	167 373	36,9	76 656	16,9	19 589	4,3	70 978	15,7	453 333
1939	215 482	27,4	343 064	43,6	118 650	15,1	31 050	3,9	79 377	10,1	787 623
1959	211 372	32,9	223 242	34,7	137 111	21,3	24 057	3,7	56 725	8,7	652 507
1970	586 052	46,3	351 090	27,7	207 464	16,4	29 716	2,3	88 193	6,9	1 262 515
1979	530 556	52,4	229 873	22,7	167 226	16,5	22 916	2,3	62 865	6,2	1 013 436
1999[7]	1 574 252	88	119 371	6,7	378	0,02	5 164	0,3	89 689	5	1 788 854
2009[8]	1 848 107	90,3	108 525	5,3	104	0	6 056	0,6	83 023	4,1	2 045 815

Az Azerbajdzsáni apostoli prefektúra prefektusi székvárosa.

A gazdaság fő terméke a kőolaj. Már a 8. századtól kezdve ismerik jelenlétét, és a 15. századra már több kézzel ásott olajkút is működött. Az így nyert olajjal akkor lámpásokat működtettek. A nagymértékű bányászat 1872-ben indult meg. Szakképzett munkások érkeztek mindenhonnan a városba. A 20. század elejére több mint 3000 olajkút működött, és Baku adta a világ olajtermelésének a felét. Ebben az időben jelentős volt még az olajipari eszközök gyártása is. A második világháború idején a sztálingrádi csatának az volt a fő tétje, hogy ki tarthatja kezében a hatalmas bakui olajmezőket. A 20. század végére a parti olajforrások elkezdtek kimerülni, emiatt a kitermelés visszaesett.

Jelenleg az olajipar ismét újjáéledőben van. Az állami olajvállalat, a Azərbaycan Respublikası Dövlət Neft Şirkəti vezetésével kezdődött meg Azəri-Çıraq-Günəşli part menti olajmező és a Şah Deniz-gázmező feltárása és kitermelése.

A gazdaság újjáéledését mutatja a 2001-ben megnyitott Bakui Értéktőzsde, továbbá a turisztikai beruházások, új hotelek építése (Hyatt Park, Hyatt Regency, Park Inn, Excelsior).

Azerbajdzsán oktatási központjaként számos egyetem található Bakuban. A kommunizmus bukása után több magánegyetem is alakult. Szintén a főváros a központja az 1945-ben alapított Azerbajdzsáni Tudományos Akadémiának.

Állami egyetemek

• Azerbajdzsáni Orvostudományi Egyetem (1930)
• Azerbajdzsáni Közgazdaságtudományi Egyetem (1930)
• Azerbajdzsáni Olajipari Akadémia
• Azerbajdzsáni Műszaki Egyetem
• Azerbajdzsáni Idegen Nyelvek Egyeteme (1937)
• Bakui Szláv Egyetem
• Bakui Állami Egyetem (1919)
• Bakui Műszaki Egyetem (2016)

Magánegyetemek

• Azerbajdzsáni Nemzetközi Egyetem (1997)
• Khazar Egyetem (1991)
• Odlar Yurdu Egyetem (1995)
• Qafqaz Egyetem (1992)
• Nyugati Egyetem (1991)

Bővebben: Baku villamosvonal-hálózata

Bővebben: Bakui sikló

A város tömegközlekedését a metró és a buszok látják el. Régen voltak villamosvonalak is, de ezeket megszüntették. A bakui metró két vonalból áll, ezeket piros és zöld szín jelöli. A buszok az útvonalukon belül bárhol megállnak, ha leintik őket, vagy ha valaki szól a sofőrnek, hogy álljon meg. Ezen kívül még van két taxitársaság is a városban. A sárga színű kocsik a Star, míg a fehér színűek a Azerq taxis vállalat járművei.

A város repülőtere a Heydər Əliyev nemzetközi repülőtér. Ezenkívül rendszeres kompjáratok kötik össze Bakut a türkmenisztáni Türkmenbaşyval, illetve az iráni Bandar-e Anzalival és Nusahrral.

Baku belvárosának nagy részét az UNESCO Baku fallal körülkerített része a Şirvanşah térrel és a Szűz-toronnyal meghatározás alatt a világörökség részévé nyilvánította, 2000-ben. A sirváni sahok palotáján és a Szűz-tornyon kívül két karavánszeráj, fürdők, tűztemplom és a Djuma mecset is itt található, amely egykor a Szőnyeg- és Szépművészeti Múzeumnak adott otthont, de az most már az egykori Lenin Múzeum épületében található.

A főváros másik nevezetessége az egykori Kirov park, ma a „Mártírok vonala”, a karabahi háború és a "Fekete január" áldozatainak emlékére.

Ezen kívül a városban még található több múzeum, és szép, 19. századi épület, főleg a belvárosban és az olajkorszak idején épült városrészben.

• 
  Az ó- és újváros
• 
  Tudományos Akadémia (Ismailiyye)
• 
  Szűz-torony
• 
  Kapu az Óvárosban
• 
  Tűztemplom
• 
  Ramanai vár

Bakunak élénk kulturális élete van. A városban több színház, mozi, koncertterem, operaház, diszkó és kocsma található. Itt rendezték meg 2012 májusában a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivált.

A színházak repertoárjában egyaránt megtalálhatók a nemzeti és nemzetközi művek. Az Azerbajdzsáni Állami Operaház és Balettintézet a legjelentősebb színház, illetve operaház. A Nemzeti Filharmónia koncertterme (Azərbaycan Dövlət Filarmoniyası) szintén népszerű, köszönhetően kitűnő akusztikájának. A legjelentősebb mozi az Azerbajdzsán Mozi, a Heydar Aliyev Palota pedig Baku legnagyobb előadóterme. A Gülüstan-palota az ország központi konferenciaközpontja.

A diszkók kora reggelig, míg a kocsmák hajnalig tartanak nyitva. A legnépszerűbb diszkók a "Club 1033", "X-site", "Capitol Night Club", "Hyatt Disco", "Zagulba Disco Club" és a "Le Mirage". A pubok közül ismert a "Rigs bar" és a "Phoenix Bar".

Az egyik legjelentősebb rendezvény a minden évben megrendezett Bakui Nemzetközi Jazzfesztivál, ahová több híres zenész is érkezik az USA-ból, Németországból, Oroszországból, Grúziából stb.

A város legjelentősebb strandjai a Shikhovo és az "Ezeregy éjszaka".

A Formula–1 autóverseny-sorozat Baku belvárosában rendezi meg az azeri nagydíjat.

• Garri Kaszparov, Elmar Məhərrəmov és Teymur Rəcəbov sakknagymesterek, akik mindhárman Bakuból származnak.
• Msztyiszlav Rosztropovics Bakuban született 1927. március 27-én, és korának egyik legismertebb csellistája volt.
• Richard Sorge szovjet hírszerző. 1895-ben született Baku közelében, Sabunçuban, és német újságírónak álcázva szerzett információkat Németországból, Kínából és Japánból a GRU számára.
• Kərim Kərimov, a szovjet űrprogram irányítója 25 éven át. 1917. november 4-én született Bakuban.
• Itt született Amina Figarova (1964–) azeri dzsesszzongorista

Város	Ország
Dzsidda	Szaúd-Arábia
Baszra	Irak
Bordeaux	Franciaország
Dakar	Szenegál
Houston	Texas, USA
Isztambul	Törökország
İzmir	Törökország
Mainz	Németország
Nápoly	Olaszország
Szarajevó[9]	Bosznia-Hercegovina
Honolulu	Hawaii, USA
Ammán	Jordánia
Konya	Törökország
Tebriz	Irán
Vũng Tàu	Vietnám

• Párizs és Dubaj szerelemgyereke – Az Origo cikke Bakuról (magyarul)
• Fotók Bakuról (oroszul)

• Bakui tévétorony