AMX–13

AMX-13
Típus	könnyű harckocsi
Fejlesztő ország	Franciaország
Gyártó	Issy-les-Moulineaux Construction Workshops
Gyártási darabszám	7700
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 (parancsnok, vezető, irányzó)
Hosszúság	4,88 m
Szélesség	2,51 m
Magasság	2,35 m
Tömeg	13,7–14,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	10–40 mm
Elsődleges fegyverzet	75 mm-es CN 75-50 ágyú
Másodlagos fegyverzet	7,5 mm-es párhuzamosított géppuska 7,62 mm-es légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor	SOFAM Model 8Gxb
Teljesítmény	250 LE (190 kW)
Felfüggesztés	torziós
Sebesség	60 km/h
Fajlagos teljesítmény	15 LE/t
Hatótávolság	400 km
A Wikimédia Commons tartalmaz AMX-13 témájú médiaállományokat.

Az AMX–13 francia könnyű harckocsi, melyet 1953–1985 között gyártottak. Egyedi jellemzői közé tartozott a billenőtorony, illetve a revolvertáras, automata töltőberendezés. A típus jelentős exportsikereket könyvelhetett el, mivel a francia hadseregen kívül 25 különböző országban rendszeresítették.

A jármű fejlesztését 1946-ban a Párizs melletti Atelier de Construction d'Issy-les-Moulineaux (AMX) nevű vállalat kezdte meg. A pályázatnak megfelelően egy alacsony tömegű, légi úton is szállítható könnyű harckocsi létrehozására törekedtek, amit elsősorban a légideszant-alakulatok támogatására kívánták használni, viszont a megelőlegezett 12 tonnát nem tudták tartani, ennek eredménye az lett, hogy lemondtak a légideszantról. A prototípust 1948-ban mutatták be, 1952-től kezdve pedig az ARE (Atelier de Construction Roanne) vállalat gyártotta sorozatban. 1964-től kezdve a típus előállítását a Chalon-sur-Saône-i Creusot-Loire gyár vállalta át, mivel az ARE az új AMX–30-as harckocsik előállítását kapta feladatául. A sorozatgyártás 1987-ben történő felfüggesztéséig összesen 7700 példány épült, ebből közel 3400 darabot bocsátottak exportra.

Mivel a típust még napjainkban is számos ország hadereje szolgálatban tartja, ezért a GIAT Industries (később Nexter) vállalat, az AMX–13-as korszerűsítésével továbbra is foglalkozik.

A billenőtorony először a Panhard AM 40 P-n jelent meg 1940-ben, ami a háború után Panhard EBR néven került sorozatgyártásba. A billenőtorony ezután több francia nehéz harckocsin is feltűnt, de egyik ilyen 50-70 tonnás páncélos se került sorozatgyártásba. A billenőtorony egy igen praktikus megoldás volt, mert a harckocsi tornyában nagyobb löveg fért el, mint a hasonló méretű hagyományos toronyban, ráadásul zárt, és az automata töltő is könnyen elhelyezhető. A billenőtoronynak viszont több igen komoly problémája van: bonyolultság, vegy- és sugárzásvédelem hiánya, szűk torony, sérülékeny mechanizmus, ezért ma már nem használják.

Elsődleges fegyverzete a hiedelemmel ellentétben nem a német 7,5 cm KwK 42 L/70 páncéltörő löveg módosított változata volt, mivel a Panther lövegét nem gyártották Franciaországban. Az AMX-13 főfegyvere egy francia tervezésű löveg (CN 75-50), ami elfért a típus billenőtornyába. A 75 mm-es ágyút 2 darab, egyenként 6 lőszer befogadására alkalmas revolver tárral látták el, ezek képezték az automata töltőrendszer lelkét. Hátránya, hogy a töltényhüvelyek automatikus kivetése és a lőszer újratöltése nem volt megoldva, ezért ezt a műveletet minden 12 lövésből álló sorozat leadása után a legénységnek a frontvonal mögé kellett vonulnia, mert a tárat csak a járművön kívülről lehetett tölteni . Az automata töltőberendezés kétségtelen előnye, hogy nagyobb tűzgyorsaságot tett lehetővé, illetve egy fővel csökkenteni lehetett a kezelők számát. Mivel a 75 mm-es löveg ereje már a fejlesztés során elégtelen volt, ezért a későbbi változat már egy 90 mm-es löveget kapott, utána a 105 mm-es F1 löveget.

•  Argentína - 24 darab AMX Mk F3 155 mm önjáró tüzérségi tarack
•  Ciprus - 12 darab
•  Dzsibuti - 60 darab
•  Ecuador - 102 darab
•  Indonézia - 500 darab
•  Írország - 5 darab
•  Kambodzsa - 12 darab
•  Kuvait - ?
•  Mexikó - 409 darab AMX-VCI
•  Nepál - ?
•  Peru - 210 darab
•  Szingapúr - 350 darab AMX-13/SM1
•  Tunézia - ?
•  Venezuela - 36 darab AMX-13C.90

•  Algéria - ?
•  Argentína - 60 darab AMX-13/105 FL-12, szolgálatból kivonva
•  Ausztria - ?
•  Belgium - ?
•  Chile - 12 darab AMX Mk F3 155 mm tüzérségi tarack
•  Dominikai Köztársaság - 15 darab
•  Egyiptom - ?
•  Salvador - 12 példányt rendeltek, de nincs semmilyen bizonyíték, hogy a páncélosok leszállítására valaha is sor került
•  Franciaország - 1970-ben kivonták a szolgálatból
•  Guatemala - 12 darab
•  Hollandia - 131 darab
•  India - Az indiai hadsereg az 1965-ös Indo-Pakisztáni háborúban vetette be. Néhány működőképes példány, a pakisztáni hadsereg kezére került
•  Izrael - 1969-ben kivonták, az állomány egy részét pedig eladták Szingapúrnak
•  Libanon - 35 darab (1976-ban vonták ki a szolgálatból)
•  Marokkó - Szolgálatból kivonva (SK-105 Kurassier típusú páncélosokkal váltották fel)

• Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3