Noricum

Noricumot északon a Danuvius (Duna), keleten Pannónia, délen Pannónia és Itália határolta, nyugaton pedig az Inn választotta el Raetia provinciától. Területe kiterjedt a mai Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia és Salzburg osztrák tartományok legnagyobb részére és Szlovénia északi vidékére.^[1]

A Kr. e. 400 körül létrejött önálló kelta Noricumi királyság Aquileián keresztül állandó kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn a rómaiakkal. Lakói részt vettek Iulius Caesar oldalán a Pompeius elleni háborúban, Kr. e 16-ban viszont a pannonokkal együtt betörtek a Birodalomba. Vereségük után Augustus hadvezérei, Tiberius és Drusus előbb a szomszédos Raetiát meghódoltatták, még ugyanebben az évben, Kr. e. 16-ban a noricumi királyság ("Regnum Noricum") területét is elfoglalták. Claudius uralkodása alatt olvasztották be a területet a Római Birodalomba. Marcus Aurelius idején (Kr. u. 161-180) markomannokkal vívott háború miatt a térség védelmi szerepe felértékelődött. Ekkor helyeztek ide egy egész légiót (Legio II Italica), valamint 3 dunai hajóraj, erődök és telepítések segítségével biztosították a területet a barbár támadások ellen. A 3. század végétől, Diocletianus közigazgatási reformjai nyomán a provincia két részre osztották: az északi, Duna-menti területek Noricum Ripense, a déli, belső területek pedig Noricum Mediterraneum néven alkottak új területegységet. Mindkét kerület Pannonia tartományhoz (dioecesishez) tartozott. Az 5. század elején Noricum területére germán népek telepedtek, így a római fennhatóság itt is összeomlott.

Lakosainak zömét a kelta tauriszkusz törzs alkotta, akiket a rómaiak Noreia városáról noricumiaknak neveztek. A korábban itt élő bójokat a rómaiak idejére a géták már kiirtottak vagy beolvasztottak. További kelta törzsek voltak az Inn és Duna közt élő sevákok, a mai Salzburg környékén élő halaunok, és a Dráva völgyében letelepedett ambidrávok.^[2]

A provincia fő gazdasági tevékenysége domborzati okokból a bányászat volt. A noricumi vas és acél az egész Birodalomban híresek voltak, melyeket főleg Lauriacum fegyvergyára dolgozott fel. Jelentős volt a sóbányászat és szarvasmarha-tenyésztés is.^[2]

Városai főleg az Augusta Vindelicorumból Vindobonába vezető út mentén, a Duna mellett feküdtek. Települései:

 

Raetia római kori települései

Római név	Mai ország és név	Leírás
Boiodurum	Passau-Innstadt	A Duna mentén
Ioviacum	Schlögen	A Duna mentén
Ovilava	Wels	A kettéosztott provincia északi részének székhelye a Duna mentén
Lentia	Linz	A Duna mentén
Lauriacum	Lorch	Légió állomáshelye a Duna mentén
Faviana	Mautern	A Duna mentén
Commagena	Tulln	A Duna mentén
Augustiana	Traismauer	A Duna mentén
Astura	Zeiselmauer	A Duna mentén
Cetium
Cucullae	Kuhl	A Salzach mentén
Iuvavum	Salzburg	A Salzach mentén
Bedaium	Seebruck	A Chiemsee északi partján
Ad Pontem	Lind (Ausztria)	A Dráva mentén
In Murio	Moosham	A Dráva mentén
Asuntum		A Száva mentén
Teurnia	Spittal	A Száva mentén
Santicum	Villach	A Száva mentén
Virunum	Zollfeld	Tartományi székhely a Száva mentén
Celeia	Celje	A Száva mentén
Noreia	ismeretlen	Az egykori Noricumi királyság központja, melyről a rómaiak az egész provinciát elnevezték

• Mike Corbishley: Az ókori Róma földrajza, Holnap Kiadó, Budapest, 1993 ISBN 9633460077
• Tim Cornell - John Matthews: A római világ atlaszaHelikon, Budapest, 1991 ISBN 9632082133
• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon
• szerk.: Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
• Heimo Dolenz: Die Stadt am Magdalensberg - Das römische Zentrum Noricums (p. 122 : magyarra fordította: Kiss Tamás - KT_ARCHIV_VeML) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4