Kispest

Kispest egyike a Pest körül a 19. század közepén kialakult településeknek, mely gyors fejlődését a főváros közelségének köszönhette. Létrejöttét megelőzően a Vecséshez tartozó Szentlőrinc puszta része volt, 1950 óta pedig Budapest XIX. kerületét alkotja.

A település története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A régészek 4. századi szarmata sírt, avar kori temetőt (6-9. század), Árpád-kori templomalapokat tártak fel területén. A török hódoltság korában a térség teljesen lakatlanná vált. A 13. században Zsigmond király feleségének birtoka volt, a Hunyadiak idején pedig Mátyás kedvelt vadászterületeként említették.„Szent Lorencz pusztá”-nak (Zent-Lewrync puszta) nevezett terület 1661-től a felsővattai Wattay család (Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja, majd fia János a vármegye kuruc alispánja) birtokába került és 1731-ben sajátos eszközeivel Grassalkovich Antal szerezte meg. A 18. század közepétől mintaszerű gazdálkodást folytató földbirtokos család 1814-ben itt látta vendégül a bécsi kongresszus résztvevőit, I. Ferenc osztrák császárt, III. Frigyes Vilmos porosz királyt, és I. Sándor orosz cárt. Két építménye érdemel figyelmet ebből az időből: 1814-ben épített Gloriette, és a kilátónál korábban, az 1760-as években épült fel a barokk stílusú Szent Lőrinc kápolna, mely az egykori öreg major területén a mai Margó Tivadar utca tengelyében áll. A Grassalkovich-család kihalása után dr. Sina Györgynek adták el, amit fia, Simon 1864-ben továbbadott egy belga banknak, amely megkezdte a terület felparcellázását.

A mai Kispest területén Cséry Lajos, Herrich Károly,^[1] Eggert József, Rózsa Lajos, Sárkány József és Török Ferenc jutott birtokrészekhez. A jelenlegi Rákóczi utca, Üllői út, Jáhn Ferenc utca és Ady Endre út közé eső területet Herrich 1869-ben 811 darab, egyenként 300 négyszögöles házhelyre osztotta, és építkezésbe kezdett. Egy szabályos, sakktábla-szerűen elhelyezkedő település- és úthálózatot tervezett, 15–18 m széles utcákkal, impozáns terekkel. A tulajdonosok birtokaik egy részét ingyen bocsátották a köz javára, a házhelyek árát pedig jóval a fővárosi telekárak alatt biztosították a betelepülők számára. Megindult Ős-Kispest gyors betelepülése; a vidékről a főváros közelébe húzódók és az olcsóbb otthont kereső fővárosiak rövid időn belül felépítették családi házaikat.

A hirtelen népesedésnek indult Colonie-Klein-Pest (kb. „kis-Pest település”) elszakadt Vecséstől, és 1871-ben Stowasser Ferenc bíró vezetésével, Kispest néven ideiglenes szervezésű, közigazgatásilag önálló kisközség lett. Létrehozták az anyaközség főbb utcáit, melyek többsége máig ezt a nevet viseli, ugyanakkor a ma ismert Kispest egy része ekkor még szántó, legelő, mocsár és erdőterület volt. 1873-ban megalakul a helyi községi szervezet, melyhez csatlakozik a szomszédos Szentlőrinc puszta és Törökfalva (Határ út – Simonyi Zsigmond utca közötti terület) is, valamint megindul a Varjú Kálmán birtokában levő, mai lakótelepi rész felparcellázása. 1874-ben Kispest nagyközséggé vált, körülbelül 1800 lakossal.

Egy rövid, belvizek okozta problémák miatti megtorpanást követően 1879-ben Balla Zádor jegyző vezetésével széles körű fejlesztési programok indultak be, kikövezték az utakat, járdaépítésbe fogtak, a lakókat kötelezték házaik bekerítésére, fasorok kerültek kialakításra, vízelvezető árkokat építettek, az utcákat petróleumlámpás közvilágítással látták el. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a mocsaras területek feltöltése, az Üllői út átépítése, a vasútállomás és a teherpályaudvar kialakítása, stb.

A fejlődés más szakterületeken is folyamatos volt: 1872-ben a Batthyány utcában felépült az első iskola, majd az első óvoda. 1886-ban megalakult a Kispesti Általános Ipartestület 100 taggal, mely 50 évvel később, 1937-ben már 1225 taggal bírt. 1894-ben Kispest önálló színházat avatott, majd egy 550 fős mozi is megnyitotta kapuit. Rendszeres járőrszolgálat védte a lakosság biztonságát, 1888-ban önkéntes tűzoltóság alakult, 1894-ben pedig megkezdte munkáját a helyi rendőrség is. Az egyházi élet fellendülése Ribényi Antal lelkipásztornak köszönhető, aki a hívők adományaiból felépítteti Kispest templomát. 1892-ben Madarassy László főjegyző (akinek nevét ma a kerület egyik utcája őrzi) közreműködésével a Soroksár-Haraszti-Taksonyi Takarékpénztár önálló fiókot hoz létre Kispesten. 1891-ben a létrejön a telefon összeköttetés a fővárossal, majd 1896-ban már interurbán telefonhálózat is működik. 1900-ban megindult a villamos az Üllői úton, és egy évvel később a község villanyvilágítást is kapott. 1911-ben Kispest közigazgatási járási székhely lett, majd a már megközelítőleg 52 ezer lakosú terület 1922-ben város rangot kapott. Ebben az időszakban, 1923-ban épült fel a ma is működő Kispesti Művelődési Otthon (ma KMO Művelődési Ház), ahol többek között József Attila is tartott előadásokat, létrejött a városi könyvtár, melynek könyvtárosa Tersánszky Józsi Jenő volt. Ekkor már a város legtekintélyesebb sportegyesülete az 1909-ben alakult Kispesti Atlétikai Club (KAC) volt.

Bővebben: Wekerletelep

Miközben 1908-ban Pestszentlőrinc különvált Kispesttől, ugyanebben az évben dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a kormány nevében megállapodott a Sárkány család örököseivel a birtokukban lévő, földművelésre alkalmatlannak ítélt területnek az állam javára történő megvásárlásáról. Ekkor kezdődött meg a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építése, melyet rövid időn belül Wekerletelepként emlegettek az ott élők. A Wekerletelep a 20. század eleji városfejlesztés szép példája. A településszerkezet szabályos, mértani alapú. A kis méretű telkeket eredetileg munkásoknak szánták, de csak a középosztály engedhette meg magának, hogy ide költözzön. A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett.

 

 

 

A terület iparosodása (a Hofherr és Schrantz Gépgyár és a Hungária-Jacquard gyárak) növelték a társadalmi feszültségeket, főleg az első világháború végén. A lakosság száma 1920-ra elérte az 50 000 főt, immár 92%-ban magyar ajkúakból.

1921-ben a képviselő-testület döntött Kispest rendezett tanácsú várossá alakulásáról, az alakuló közgyűlést 1922. július 22-én tartották. A város fejlesztése érdekében a Spayer bankháztól vettek fel kölcsönt, melyből utakat, egészségügyi intézményeket építettek.

Az első polgármester dr. Válya Gyula, őt 1930-ban Molnár József váltotta, aki 1945-ig állt a település élén.

A várossá válással egyidejűleg Kispest elveszítette közigazgatási központi szerepét. 1922-ben, tehát mindössze 11 évnyi működés után megszűnt a Kispesti járás, helyette a szomszédos községek a Budapest székhellyel megalakult új járáshoz (Központi járás) kerültek.

Ugyan a gazdasági válság idején csökkent a termelés, a város adóssága milliós nagyságrendűre nőtt, de a nehézséget 1936-ra sikerült legyőzni.

A numerus clausus (1920) hatására, különösen a második világháború alatt a közélet erőteljesen jobbra tolódott, a zsidótörvények értelmében bevonták az iparengedélyeket, kijelölték a gettó területét, megindult a haditermelés.

 

 

 

A háború Kispesten 1945. január 9-én ért véget.

A világháború után 1945-től Petri Miklós, majd 1946-tól 1948-ig Barei Gyula volt a polgármester. Az utolsó, 1947-ben megválasztott polgármester Nyers Rezső volt, aki 1950-től a kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke lett.

A romeltakarítás, az újjáépítés, a közlekedés újraindulása alatt felerősödtek a Budapesthez csatlakozást sürgető hangok. 1950-ben csatolták Kispestet és a Wekerletelepet Budapesthez, mint Budapest XIX. kerülete. A lakásínség enyhítésére, korszerűsítésére 1949–1964 között megépült az „Élmunkás” lakótelep, majd 1971–1989 között felépült a panelházakból álló lakótelep Kispest központjában.^[2]

• Aszfaltútépítő Vállalat (Biehn Kátrány Gyár)
• Budapesti Elektris Ipari Szövetkezet
• Carpathia Szövőgyár
• Fehér Ferenc Precíziós Mechanikai és Gépműhelye
• Gránit Porcelán- és Kőedényárugyár Rt.
• Hofherr és Schrantz Gépgyár
• Hungária-Jacquard
• Kispesti Húsipari Vállalat
• Kispesti Vas- Fém Szövetkezet
• Kispesti Textilgyár
• Pipacs Selyemszövő Vállalat
• Vörös Október Férfiruhagyár
• Palóczi Horváth István kispesti mészhomoktéglagyára
• Pártos és Társa

• Kispesti Futball Ház (Budapest XIX. Fő u. 38.) H, Cs.: 16:00-19:00

A Kispesti LTE és a Honvéd szurkolók önkéntes munkájával kialakított kiállítási és találkozási helyszín Kispest szívében. A gyűjtemény bemutatja a klub történetet, 1909-ben történt megalakulásától (KAC) egészen napjainkig, a Puskás-Bozsik-Aranycsapat korszak mellett megemlékezve az egyesület többi időszakának legendáiról is!

• Nagy Balogh János Kiállítóterem (Budapest XIX. Ady Endre út 57.)

• Gödör étterem. Az Üllői út és Kossuth Lajos utca sarkán állt. Sajnos lebontották és helyén autóparkoló van. Rendszerint innen ment át Várkonyi Zoltán megnézni Bárdy György előadását.
• Kispesti Halászkert Vendéglő
• Nagyboldogasszony-templom

•  
  Kispest Fő utca
•  
  Levelezőlap: Kispesti Textilgyár
•  
  Kispesti víztorony (2007)
•  
  Kispesti rendőrség (2008)
•  
  Kispesti Nagyboldogasszony római katolikus templom este (2007)
•  
  Kispesti evangélikus templom (2008)
•  
  Kispesti evangélikus templom (2008)
•  
  Kispesti központi református templom (2007)

• Kispest honlapja
• Kispest Info kerületi hírportál
• Budapest XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény
• https://www.youtube.com/watch?v=UTMJZZzFL2c
• Ki volt Deák Szidónia?
• Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története. (GMM. 1975)
• Rádió Kispest honlapja