Baghy Gyula (író)

Édesapja Baghy Gyula színész, édesanyja Bodrogi Mária színésznő és színházi súgó. Anyai nagyszülei Bodrogi Dénes és Pavlon Lina színészek. Felesége Zsiros Erzsébet Irma, akivel 1924. november 24-én kötött házasságot Budapesten.^[1]

A családi hagyománynak megfelelően a színészi és a rendezői pályára lépett 1910-ben. 1911-ben kezdett az eszperantó nyelvvel foglalkozni. Az I. világháborúban szibériai fogságba esett, több szibériai hadifogolytáborban megfordult (Berjozovka, Nikolszk-Usszurijszk), mindenütt tanította az eszperantót, s a hadifogolyszínház előadásaiban színdarabokat rendezett és színészként is játszott. A Nikolszki Kabaré tagjai: Baghy Gyula, Bognár Rezső, Castiglione László, Elekes Sándor, Gubacs Gábor, Gyöngyi László, Lőcsey László, Katona István, Mészáros Dezső, Sándor Zoltán, Zimmer Emil.

 

Hat év (1915–1920) után került haza a fogságból, és teljesen az eszperantónak szentelte idejét: baráti köröket szervezett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. 1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) című folyóirat társszerkesztője Kalocsay Kálmán főszerkesztő mellett.

Több regényt és novellát fordított eszperantóra; szép számmal vannak eszperantó nyelven írt költeményei, regényei. Sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is. Első eszperantó színművét Számum címen 1929-ben mutatták be Budapesten a 21. Eszperantó Világkongresszuson. Nagy sikere volt.

Számos eszperantó nyelvű nyelvkönyve, nyelvtankönyve, olvasókönyve közül az egyik legsikeresebb La verda koro (Zöld szív) című olvasókönyv, számos kiadást megért 1937 és 1982 között.

• A homa homo (emberi ember)-ről pályatársa és barátja, Kalocsay Kálmán Rimportretoj című versében írt meleg szavakkal. Ezt a verset El “Rimportretoj” de Kolomano Kalocsay címmel Fejes Márton fordította magyarra.^[2]

 

 

• 2010. május 24-én a pécsi Eszperantó Parkban emléktáblát állítottak tiszteletére.

• Arĝenta duopo (Ezüst duó, Jubíleumi kötet Kalocsay Kálmánnal) – 1937
• Aŭtuna foliaro (Őszi lombok) – 1965, 1970
• Bukedo (Csokor) – 1922
• Ĉielarko (Szivárvány) – 1966
• Dancu, marionetoj! (Táncoljatok, marionettfigurák!) – 1927, 1931, 1933
• En maskobalo (Álacosbálban) 4 színdarab – 1977
• Eszperantó nyelvkönyv – 1958, 1959, 1960, 1962, 1963, 1965, 1967, 1968
• Gramatika demandaro resuma, Metodiko – demandaro címmel is (Nyelvtani összefoglaló kérdések) – 1967, 1972, 1977, 1982, 1989
• Heredaĵo (Örökség) – 1939
• Hura! (Hurrá!) – 1930, 1986
• Hurra für nichts!' (Hurrá! németül) – 1933

 

• Koloroj (Színek) – 1960
• La Teatra Korbo (Színházi kosár) – 1924, 1934
• La Vagabondo Kantas (A csavargó énekel) – 1933, 1937
• La verda koro (Zöld szív) – olvasókönyv 1937, 1937, 1947, 1947, 1948, 1954, 1962, 1965, 1969, 1969, 1978, 1982
• Le pintemps en automne (Tavasz az őszben – franciául) – 1961
• Migranta Plumo (Vándortoll) – 1923, 1929
• Nik Nek kaj Kat Jen (Nik Nek és Kat Jen) kb. 1970
• Ora duopo (Arany duó, jubíleumi kötet Kalocsay Kálmánnal) 1966
• Önoktató eszperantó nyelvmester – tankönyv – 1928, 1945, 1945, 1947
• Pilgrimo (Zarándoklat) – 1926, 1991
• Preter la vivo (Az élet mellett tovább) – 1923, 1931, 1991
• Printempo en la aŭtuno (Tavasz az őszben) – 1931, 1932, 1972
• Senrezulta dialogo (Eredménytelen párbeszéd) – 1951
• Sonĝe sub pomarbo (Az almafa alatt álmodva) – 1956, 1958
• Sur sanga tero (Véres földön) – 1933, 1991
• Tavasz az őszben (magyarul) 1930
• Verdaj Donkiĥotoj (Zöld Don Quijote-k) – 1933, 1996
• Viktimoj (Áldozatok) – 1925, 1928, 1930, 1991
• Viktimoj és Sur sanga tero egy kötetben – 1971

• Kalocsay Kálmán: Skizo de Esperanta literaturhistorio (1966).

• Baghy Gyula élete, munkássága az Országos Idegennyelvű Könyvtár honlapján Archiválva 2018. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Eszperantó emlékhelyek Magyarországon és néhány határon túli településen
• Horváth Krisztián: Magyar, szocialista, eszperantó! (HTML). Nyelv és Tudomány, 2015. augusztus 19. (Hozzáférés: 2015. augusztus 22.)

• Eszperantó Park (Pécs)