Tiszafa (növénynemzetség)

Tiszafafélék
A tiszafák kemény magját színes magköpeny (arillusz) borítja. Az éretlen tobozok magját még nem nőtte körbe a köpeny
oregoni tiszafa (Taxus brevifolia) kérge
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Tiszafafélék (Taxaceae) Nemzetség: Tiszafa (Taxus) L., 1753.
Fajok
szövegben
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tiszafafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszafafélék témájú kategóriát.

A tiszafa (Taxus) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt tiszafafélék (Taxaceae) családjának névadó nemzetsége.

Magyarországon a nemzetséget többnyire az egyszerűen „tiszafának” nevezett közönséges tiszafa (Taxus baccata) képviseli.

Elterjedése holarktikus: fajai Európában, a Közel- és Távol-Keleten és néhány kisebb folton Észak-Afrikában, illetve Észak-Amerikában honosak.

A fajok elkülönítése nem teljesen egyértelmű; jelen ismertetőnkben^[1] 12 recens és egy kihalt, valamint két hibrid faját különböztetjük meg

Recens fajok:

• közönséges tiszafa (Taxus baccata)
• oregoni tiszafa (Taxus brevifolia)
• Taxus calcicola
• kanadai tiszafa (Taxus canadensis)
• kínai tiszafa (Taxus chinensis)
• himalájai tiszafa (Taxus contorta)
• japán tiszafa (Taxus cuspidata)
• floridai tiszafa (Taxus floridana)
• Taxus florinii
• Taxus globosa
• Taxus mairei
• Taxus wallichiana

Kihalt faj:

† Taxus masonii

Hibrid fajok:

• Taxus × hunnewelliana
• oszloptiszafa (Taxus × media) — a közönséges tiszafa és a japán tiszafa hibridje. A 19/20. század fordulója óta ismert dísznövény.

Kisebb fa vagy nagyobb cserje.

Tűlevelei fénylő sötétzöldek.

Magját húsos, ehető magköpeny (arillusz) veszi körül.

Örökzöld. A húsos magköpeny kivételével minden része mérgező.

Több faját dísznövénynek ültetik.

Kérgéből nyerik ki a taxol nevű kemoterápiás készítmény alapanyagát, a sejtosztódást gátló paclitaxelt.^[2][3]

• Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 183. old.