2016-os Honda Indy Toronto
2016-os Honda Indy Toronto | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2016. június 26. |
Hivatalos elnevezés | 2016 Honda Indy Toronto |
Helyszín | Toronto, Ontario, Kanada |
Versenypálya | 1,786 mi |
Versenytáv | 85 kör, 151,81 mi |
Pole-pozíció | |
Versenyző | Scott Dixon (Chip Ganassi Racing) |
Idő | 59,9073 |
Átlagebesség | 107,326 mi/h |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | Hélio Castroneves (Team Penske) |
Idő | 1:00,8127 |
Átlagsebesség | 105,7 mi/h |
Dobogó | |
Első | Will Power (Team Penske) |
Második | Hélio Castroneves (Team Penske) |
Harmadik | James Hinchcliffe (Schmidt Peterson Motorsports) |
A 2016-os Honda Indy Toronto volt a 2016-os IndyCar Series szezon tizenegyedik futama. A versenyt július 17-én rendezték meg a kanadai Torontóban. A versenyt az NBCSN közvetítette.
Nevezési lista
[szerkesztés]Csapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Team Penske | 2 | Juan Pablo Montoya | 3 | Hélio Castroneves | 12 | Will Power | 22 | Simon Pagenaud |
Schmidt Peterson Motorsports | 5 | James Hinchcliffe | 7 | Mihail Aljosin | ||||
Chip Ganassi Racing Teams | 8 | Max Chilton | 9 | Scott Dixon | 10 | Tony Kanaan | 83 | Charlie Kimball |
KVSH Racing | 11 | Sébastien Bourdais | ||||||
A.J. Foyt Enterprises | 14 | Szató Takuma | 41 | Jack Hawksworth | ||||
Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | Graham Rahal | ||||||
Dale Coyne Racing | 18 | Conor Daly | 19 | Luca Filippi | ||||
Ed Carpenter Racing | 20 | Spencer Pigot | 21 | Josef Newgarden | ||||
Andretti Autosport | 26 | Carlos Muñoz | 27 | Marco Andretti | 28 | Ryan Hunter-Reay | ||
Andretti Herta Autosport | 98 | Alexander Rossi |
Időmérő
[szerkesztés]Az időmérőt július 16-án, délután tartották. A pole-pozíciót Scott Dixon szerezte meg Hélio Castroneves és Simon Pagenaud előtt.
Rajtfelállás
[szerkesztés]Rajtsor | Belső ív | Külső ív | ||
---|---|---|---|---|
1. | 9 | Scott Dixon | 3 | Hélio Castroneves |
2. | 22 | Simon Pagenaud | 12 | Will Power |
3. | 11 | Sébastien Bourdais | 5 | James Hinchcliffe |
4. | 18 | Conor Daly | 21 | Josef Newgarden |
5. | 2 | Juan Pablo Montoya | 7 | Mihail Aljosin |
6. | 19 | Luca Filippi | 10 | Tony Kanaan |
7. | 41 | Jack Hawksworth | 8 | Max Chilton |
8. | 26 | Carlos Muñoz | 15 | Graham Rahal |
9. | 83 | Charlie Kimball | 28 | Ryan Hunter-Reay |
10. | 98 | Alexander Rossi | 14 | Szató Takuma |
11. | 20 | Spencer Pigot | 27 | Marco Andretti |
Verseny
[szerkesztés]A versenyt július 17-én, délután tartották. Dixon könnyedén őrizte meg vezető helyét Castroneves és Pagenaud előtt. Az első kör izgalmait Kimball szolgáltatta, aki a nyolcas kanyarban megforgott, kivágta Rahal bal hátsó gumiját, majd ezután még Hunter-Reay is eltalálta a pálya közepén veszteglő autót. 5 körrel később Montoya Newgarden előzése közben ért hozzá az amerikai autójához, a pálya közepén egy szárnydarabot hagyva, emiatt pályára gurult a Pace Car. A kerékcserék sorát a három kiállásos stratégiát követő Kanaan kezdte meg, utána nyolc körrel érkezett a két Schmidt Peterson Motorsports pilóta. A 26. körben Castroneves érkezett egy bal első defekt miatt nem tervezett kiállásra, majd a következő három körben az esélyesen nagy része is megjárta a boxutcát. Pagenaud a boxkiállása után Long Beach-hez hasonlóan ismételten átlépte a fehér vonalat, de újra csak figyelmeztetésben részesítették. Ez a versenyhétvége szintén nem kedvezett az Andretti Autosportnak, a 26. körben Muñoz autója lelassult, egy körrel később pedig Marco Andretti egyik aerodinamikai elemeként funkcionáló feldüggesztése tört el. A 44. és az 50. kör között ismét pályára gurult a Pace Car, mivel az ötös kanyarban a belső kerékvető egy része széttört. Az 57. körben megkezdőtött a második kiállások sora, melyet Newgarden balesete forgatott fel. Will Power tökéletesen érkezett a boxba, ezzel pedig feljött a második helyre. Az addig vezető Dixon csak a 14. helyre tudott visszatérni, az újraindítás után szépen haladt, feljött egészen a nyolcadik helyig. Kanaan 9 körrel a leintés előtt kijött üzemanyagért, átadva a vezetést Powernak. Hinchcliffe és Szató hamar jöttek a második kiállásukra, így rajtuk csak a sárga zászló segíthetett, hogy egy plusz kiállás nélkül fejezhessék be a versenyt. Szerencséjükre Hawksworth és Montoya is az ötös kanyar gumifalában végezték a versenyüket, pályára gurult a Pace Car. Az eredmény már nem változott, Power megnyerte a futamot Castroneves és a hazai versenyző, Hinchcliffe előtt.[1][2]
Statisztikák
[szerkesztés]Az élen töltött körök száma
- Scott Dixon: 56 kör (1–26), (30–59)
- Tony Kanaan: 16 kör (60–75)
- Will Power: 10 kör (76–85)
- Sébastien Bourdais: 1 kör (28)
- Conor Daly: 1 kör (29)
- Simon Pagenaud: 1 kör (27)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után
[szerkesztés]Pozíció | Versenyző | Pont |
---|---|---|
1 | Simon Pagenaud | 432 |
2 | Will Power | 385 |
3 | Hélio Castroneves | 358 |
4 | Scott Dixon | 349 |
5 | Josef Newgarden | 344 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Power győzelmét hozta az IndyCar kanadai kiruccanása”, 2016. július 18.. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. július 21.)
- ↑ „Power wins Honda Indy Toronto to continue charge”, indycar.com, 2016. július 17. (Hozzáférés: 2016. július 21.) (angol nyelvű)