Simon Pagenaud

Simon Pagenaud
Pagenaud 2019-ben
Életrajzi adatai
Született	1984. május 18. (40 éves) Poitiers Franciaország
Nemzetisége	francia
Pályafutása
Kategória	IndyCar
Aktív évei	2011–2023
Korábbi csapatai	HVM Racing (2011) Dreyer & Reinbold Racing (2011) Schmidt Peterson Motorsports (2012–2014) Team Penske (2015–2021) Meyer Shank Racing (2022–2023)
Nagydíjak száma	193 (193 rajt)
Világbajnoki címek	1 (2016)
Győzelmek	15
Dobogós helyezések	38
Első rajtkockák	14
Leggyorsabb körök	9
Első nagydíj	2011-es Indy Grand Prix of Alabama
Első győzelem	2013-as Chevrolet Detroit Belle Isle Grand Prix
2023-as VB-helyezés	28. (88 pont)
Simon Pagenaud weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Pagenaud témájú médiaállományokat.

Simon Pagenaud (Poitiers, 1984. május 18.–) francia autóversenyző. 2016-ban megszerezte az IndyCar bajnoki címet és 2019-ben megnyerte az indianapolisi 500 mérföldes versenyt.^[1]

Pagenaud karrierjét gokartozással kezdte 1994 és 2000 között. A következő években a World Series by Renault betétsorozataiban versenyzett mielőtt 2005-ben a főkategóriába szerződött a Saulnier Racing csapatához.

Az év során többször végzett a pontszerző helyek egyikén, legjobb helyezése egy negyedik hely volt Zolderben, mindössze a második futamán. A szériában szerepelt még a későbbi csapattársa, Will Power és a volt Formula–1-es pilóta, Robert Kubica.

A következő évben már egy amerikai bajnokságban szeretett volna versenyezni, így a Champ Car Atlanticban szereplő Team Australia csapatához szerződött. Jó volt az egykörös tempója, hiszen a tizenkét alkalomból nyolcszor rajtolhatott az első sorból és egyszer a pole-pozícióból. A futamokon sem hagyott alább a sebessége, kilencszer végzett az első ötben, valamint egyszer a futamgyőzelmet is behúzta. Az év végén bajnokká avatták, az összetettben a későbbi IndyCar versenyzőt, Graham Rahalt előzte meg.

A bajnoki címével nyert pénzjutalmával felléphetett a Champ Carba, ahol ismét a Team Australia versenyzője volt, csapattársa pedig Will Power lett. A 14 versenyt nyolc alkalommal fejezte be a legjobb hat között. Legjobb helyezését a kanadai fordulókon érte el, ahol a három egymást követő futamot mindháromszor a negyedik helyen fejezte be. A bajnokságot a nyolcadik helyen zárta 232 ponttal, majd megválasztották az év legtöbbet fejlődött versenyzőjévé.

2008-ra az amerikai Le Mans szériába szerződött Gil De Ferran és Scott Dixon csapattársaként. Háromszor állhatott a dobogóra, az év végén pedig a kilencedik helyen zárt. Emellett elindult a Le Mans-i 24 óráson is, de célba érnie nem sikerült.

2009-ben már sikeresebben sikerült a szezonja, hiszen öt győzelemmel a második helyen zárt. A következő évben pedig még ezt is sikerült túlszárnyalni. Átigazolt a Highcroft Racing csapatához, ahol David Brabham csapattársa lett. Minden versenyen dobogóra állhatott, így 20 pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki címet. Az elkövetkezendő három évben csak a sebringi versenyeken indult, kétszer is a második helyen végzett.

Ezek mellett természetesen Le Mansban is elindult, de csak 2011-ben tudott célba érni, akkor a kategóriája második helyén végzett.^[2]

A várva várt áttörés 2011-ben következett be, amikor rajthoz állhatott az alabamai versenyen Ana Beatriz helyetteseként, aki még a szezonnyitón törte el a csuklóját.^[3] Pagenaud a futamot csak a 12. rajtsorból kezdhette meg, de végül a nyolcadik helyen ért célba. A szezonban még két versenyen indult: Mid-Ohioban Justin Wilsont^[4] helyettesítve a 13., Sonomában Simona de Silvestrót^[5] helyettesítve pedig a 15. helyen végzett.

A következő évre Pagenaud a Schmidt Hamilton Motorsports csapathoz szerződött, így megkezdhette első teljes szezonos évét az IndyCarban. Mindössze csak a hatodik futamát teljesítette, amikor a Long Beach-i versenyen a negyedik helyről rajtolva a megszerezte első dobogóját a szériában, Will Power mögött mindössze csak 8 tizedmásodperccel ért be a második helyen. Ezután még háromszor tudott felállni a dobogó legalsó fokára, az év végét pedig az ötödik helyen zárta.

2013-ra a csapat meghosszabbította a francia versenyző szerződését, csapattársa pedig a szintén francia Tristan Vautier lett. A szezont több Top 10-es eredménnyel kezdte, az indianapolisi 500-on a 8. helyen ért be. Az ikonikus forduló után Detroitba látogatott a mezőny. Az első futamon Pagenaud 12. lett, a második futamot pedig a hatodik helyről rajtolva megnyerte. Győzelme után hét futamot kellett még várnia egy újabb dobogós helyezésre mielőtt a baltimorei versenyen ismét felállhatott a dobogó legtetejére. Az évet a harmadik helyen zárta Scott Dixon és Hélio Castroneves mögött.

A következő évre maradt a csapatnál és ott folytatta, ahol az előző évet abbahagyta. Az első három versenyét az első ötben fejezte be, majd az indianapolisi versenyen megszerezte harmadik győzelmét. Ezek után vegyes eredmények jöttek, majd a texasi első versenyen megszerezte a pole-pozíciót. Másnap a versenyen megfutotta a leggyorsabb kört, de csak a 16. helyen ért célba. A vasárnapi versenyen ismét megfutotta a leggyorsabb kört, de ezúttal megnyerte a futamot. A győzelem után még négyszer végzett a Top 10-ben, köztük egy harmadik helyet Sonomában. Az év végén az előző évekhez képest több pontot szerzett, de ez csak az ötödik helyre volt elég.

2015-ben Pagenaud csatlakozott a Team Penske csapatához Juan Pablo Montoya, Hélio Castroneves és Will Power mellé.^[6] Ez számított a tanulóévének a Penske csapatánál, ennek ellenére az első három versenyéből kétszer végzett a legjobb ötben. Első dobogóját a detroiti első versenyen szerezte meg, ahol harmadik lett. A szezon hátralevő futamait négyszer fejezte be a Top 10-ben, valamint Mid-Ohióban ismét a dobogóra állhatott ismét egy harmadik hellyel. A szezont a 11. helyen zárta 384 pontjával.

A 2016-os szezont jobban kezdte, mint az előzőt. St. Petersburgben Power visszalépése miatt megörökölte a pole-pozíciót, majd a futamon a legtöbb kört az élen töltve a második lett. A következő versenyen ismét második lett, így átvette a vezetést a bajnokságban. Long Beachen felért a csúcsra és első Penske-s győzelmét aratta. A következő versenyen Graham Rahallal vívitt nagyot a győzelemért, Indianapolisban viszont senki sem tudta megszorongatni, így sorozatban három győzelmet aratott Pagenaud. Az indianapolisi 500-on megszakadt a dobogós sorozata, egy boxutcai hiba miatt csak a 19. lett. A következő öt versenyből háromszor indulhatott a pole-ból, viszont csak kétszer végzett a legjobb ötben.

A 2018-as szezonban nem tudott futamot nyerni, viszont két második helyet szerzett.^[7] 2019-ben az ő révén, 100 év után először indulhatott francia versenyző pole-pozícióból az indianapolisi 500 mérföldesen,^[8] amely viadalt meg is nyerte.^[9][10] Ezzel rövid időre a tabella élére állt megelőzve csapattársát, Josef Newgardent. Az egyetlen USA-n kívüli fordulóban, Torontóban rajt-cél győzelmet szerzett.^[11][12] Az ovál Iowa 300-on újra az élről startolva^[13] futott be negyedikként, míg Newgarden diadalmaskodott.^[14] Az utolsó fordulóig harcban állva, az év végén a 2. helyen végzett 616 ponttal.^[15][16][17]

A 2020-as koronavírus-világjárvány miatt nehezen induló bajnokság előtt, egy virtuális sorozatot rendeztek meg, iRacing Indy 500 néven.^[18] Itt azzal vádolták meg, hogy szándékosan ütközött a vezető Lando Norrissal.^[19] Az első versenyen, amit a megszokottól eltérően, az ovál Texasban rendeztek meg, felállhatott a dobogó 2. fokára.^[20] Az Indy GP-n a 20. pozícióból indulva, a 3. helyen futott be nagy felzárkózások után.^[21] Iowában üzemanyag-szivattyú problémák miatt csak a 23. helyre tudta kvalifikálni magát.^[22] A futam 178. körében átvette a vezetést, amit a 250., utolsóig tartott és megnyerte a versenyt.^[23][24]

2021-ben szerződése utolsó évébe lépett a Team Pense-vel.^[25] Az egész idény rosszul sikerült magának a csapatnak is, hiszen összesen 3 alkalommal diadalmaskodtak, melyből egyet sem Pagenaud szerzett. Legjobb eredménye két darab 3. helyezés volt, St. Petersburg-ben és az Indy 500-on. Ráadásul többször került szoros és megkérdőjelezhető csatába a társaival a pályákon. Később hivatalossá vált, hogy nem hosszabbít az alakulattal.^[26]

2022-re a Meyer Shank Racinghez írt alá, Hélio Castroneves mellé.^[27] Csupán egyszer, a kaotikus Indianapolis road-on állt fel a dobogóra.^[28] Az év végére a csaőat fokozatosan esett vissza teljesítményben és hatékonyságban, ezért az összetettben Pagenaud 15. lett 314 ponttal, ezzel pedig 2015 óta nem végzett a legjobb 10-ben.^[29]

A 2023-as Honda Indy 200 edzésén, Mid Ohióban nagy balesetet szenvedett, amelyben egy fékhiba miatt autója többször felborult, és a kavicságyban kötött ki.^[30] A versenyző a bajnokság fejvédőjének (aeroscreen) tulajdonította, hogy megmentette az életét.^[31] Az elszenvedett sérülések miatt ki kellett hagynia a szezon hátralévő részét.^[32] A #60-as autóban Conor Daly,^[33] Tom Blomqvist,^[34] és a 2022-es Indy Lights-bajnok, Linus Lundqvist váltotta.^[35] Utóbbi két versenyző ekkor debütált a szériában. Mivel nem ment teljes idényt, ezért is csak a 28. lett a pontversenyben.^[36]

2024-re távozott a gárdától, helyére Felix Rosenqvist érkezett.^[37]

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	Helyezés	Pont
2011	Dreyer & Reinbold Racing	STP	ALA 8	LBH	SAO	INDY	TXS1	TXS2	MIL	IOW	TOR	EDM	MDO 13	NHA							31.	56
	HVM Racing														SNM 15	BAL	MOT	KTY	LVS T
2012	Schmidt Peterson Motorsports	STP 6	ALA 5	LBH 2	SAO 12	INDY 16	DET 3	TXS 6	MIL 12	IOW 5	TOR 12	EDM 20	MDO 3	SNM 7	BAL 3	FON 15					5.	387
2013	Schmidt Peterson Motorsports	STP 24	ALA 6	LBH 8	SAO 9	INDY 8	DET 12	DET 1	TXS 13	MIL 12	IOW 6	POC 6	TOR 9	TOR 12	MDO 2	SNM 5	BAL 1	HOU 4	HOU 6	FON 13	3.	508
2014	Schmidt Peterson Motorsports	STP 5	LBH 5	ALA 4	IMS 1	INDY 12	DET 22	DET 6	TXS 4	HOU 16	HOU 1	POC 6	IOW 11	TOR 4	TOR 22	MDO 9	MIL 7	SNM 3	FON 20		5.	565
2015	Team Penske	STP 5	NLA 20	LBH 4	ALA 9	IMS 25	INDY 10	DET 3	DET 14	TXS 11	TOR 11	FON 9	MIL 9	IOW 14	MDO 3	POC 7	SNM 16				11.	384
2016	Team Penske	STP 2	PHX 2	LBH 1	ALA 1	IMS 1	INDY 19	DET 13	DET 2	ROA 13	IOW 4	TOR 9	MDO 1	POC 18	TXS 4	WGL 7	SNM 1				1.	659
2017	Team Penske	STP 2	LBH 5	ALA 3	PHX 1	IMS 4	INDY 14	DET 16	DET 5	TXS 3	ROA 4	IOW 7	TOR 5	MDO 4	POC 4	GTW 3	WGL 9	SNM 1			2.	629
2018	Team Penske	STP 13	PHX 10	LBH 24	ALA 9	IMS 8	INDY 6	DET 17	DET 10	TXS 2	ROA 7	IOW 8	TOR 2	MDO 8	POC 8	GTW 4	POR 6	SNM 4			6.	492
2019	Team Penske	STP 7	COA 19	ALA 9	LBH 6	IMS 1	INDY 1	DET 6	DET 17	TXS 6	ROA 9	TOR 1	IOW 4	MDO 6	POC 3	GTW 5	POR 3	LAG 4			2.	616
2020	Team Penske	TXS 2	IMS 3	ROA 12	ROA 13	IOW 1	IOW 4	INDY 22	GTW 19	GTW 16	MDO 18	MDO 6	IMS 16	IMS 10	STP 6						8.	339
2021	Team Penske	ALA 12	STP 3	TXS 10	TXS 6	IMS 6	INDY 3	DET 12	DET 8	ROA 18	MDO 14	NSH 21	IMS 16	GTW 8	POR 21	LAG 8	LBH 5				8.	383
2022	Meyer Shank Racing	STP 15	TXS 8	LBH 19	ALA 11	IMS 2	INDY 8	DET 9	ROA 12	MDO 10	TOR 7	IOW 23	IOW 23	IMS 25	NSH 9	GTW 20	POR 23	LAG 27			15.	314
2023	Meyer Shank Racing	STP 26	TXS 17	LBH 15	ALA 18	IMS 25	INDY 25	DET 13	ROA 14	MDO Vi	TOR	IOW	IOW	NSH	IMS	GTW	POR	LAG			28.	88

Év	Kasztni	Motor	Rajthely	Eredmény	Csapat
2012	Dallara	Honda	23.	16.	Schmidt–Hamilton Motorsports
2013	Dallara	Honda	21.	8.	Schmidt Peterson Hamilton HP Motorsports
2014	Dallara	Honda	5.	12.	Schmidt Peterson Hamilton Motorsports
2015	Dallara	Chevrolet	3.	10.	Team Penske
2016	Dallara	Chevrolet	8.	19.	Team Penske
2017	Dallara	Chevrolet	23.	14.	Team Penske
2018	Dallara	Chevrolet	2.	6.	Team Penske
2019	Dallara	Chevrolet	1.	1.	Team Penske
2020	Dallara	Chevrolet	25.	22.	Team Penske
2021	Dallara	Chevrolet	26.	3.	Team Penske
2022	Dallara	Honda	16.	8.	Meyer Shank Racing
2023	Dallara	Honda	22.	25.	Meyer Shank Racing

Év	Csapat	Csapattárs	Autó	Kategória	Kör	Összetett Helyezés	Kategória Helyezés
2008	Team Oreca-Matmut	Marcel Fässler Olivier Panis	Courage-Oreca LC70-Judd	LMP1	147	Kiesett	Kiesett
2009	Pescarolo Team	Jean-Christophe Boullion Benoît Tréluyer	Peugeot 908 HDi FAP	LMP1	210	Kiesett	Kiesett
2010	Team Peugeot Total	Sébastien Bourdais Pedro Lamy	Peugeot 908 HDi FAP	LMP1	38	Kiesett	Kiesett
2011	Team Peugeot Total	Sébastien Bourdais Pedro Lamy	Peugeot 908	LMP1	355	2.	2.
2023	Cool Racing	Reshad de Gerus Vlagyiszlav Lomko	Oreca 07-Gibson	LMP2	158	Kiesett	Kiesett

Év	Csapat	Csapattárs	Autó	Kategória	Kör	Összetett Helyezés	Kategória Helyezés
2014	Extreme Speed Motorsports	Ed Brown Johannes van Overbeek Anthony Lazzaro	HPD ARX-03b	P	676	11.	7.
2015	Corvette Racing	Tommy Milner Oliver Gavin	Chevrolet Corvette C7.R	GTLM	718	7.	3.
2016	Action Express Racing	Dane Cameron Eric Curran Jonathan Adam	Chevrolet Corvette DP	P	724	6.	6.
2018	Acura Team Penske	Dane Cameron Juan Pablo Montoya	Acura ARX-05	P	793	10.	10.
2019	Acura Team Penske	Dane Cameron Juan Pablo Montoya	Acura ARX-05	DPi	576	6.	8.
2020	Acura Team Penske	Dane Cameron Juan Pablo Montoya	Acura ARX-05	DPi	828	4.	4.
2021	Ally Cadillac Racing	Jimmie Johnson Kobajasi Kamui Mike Rockenfeller	Cadillac DPi-V.R	DPi	807	2.	2.
2022	MSR w/ Curb-Agajanian	Hélio Castroneves Tom Blomqvist Oliver Jarvis	Acura ARX-05	DPi	761	1.	1.
2023	MSR w/ Curb-Agajanian	Hélio Castroneves Tom Blomqvist Colin Braun	Acura ARX-06	GTP	783	1.	1.

• Adatlapja a DriverDB.com oldalon
• Adatlapja az IndyCar hivatalos weboldalán