kincs
Kiejtés
- IPA: [ ˈkint͡ʃ]
Főnév
kincs
Etimológia
Egy ótörök *kincs szóból, vö. kirgiz кенч. Az ótörök szó iráni eredetű.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | kincs | kincsek |
| tárgyeset | kincset | kincseket |
| részes eset | kincsnek | kincseknek |
| -val/-vel | kinccsel | kincsekkel |
| -ért | kincsért | kincsekért |
| -vá/-vé | kinccsé | kincsekké |
| -ig | kincsig | kincsekig |
| -ként | kincsként | kincsekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | kincsben | kincsekben |
| -on/-en/-ön | kincsen | kincseken |
| -nál/-nél | kincsnél | kincseknél |
| -ba/-be | kincsbe | kincsekbe |
| -ra/-re | kincsre | kincsekre |
| -hoz/-hez/-höz | kincshez | kincsekhez |
| -ból/-ből | kincsből | kincsekből |
| -ról/-ről | kincsről | kincsekről |
| -tól/-től | kincstől | kincsektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | kincsem | kincseim |
| a te | kincsed | kincseid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
kincse | kincsei |
| a mi | kincsünk | kincseink |
| a ti | kincsetek | kincseitek |
| az ő | kincsük | kincseik |
Származékok
- kincses, kincstári
- (összetételek): dallamkincs, kincsesbánya, kincsesház, kincseskamra, kincsesláda, kincskereső, kincslelet, kincsszomjas, kincstár, kincstárnok, kincstárós, kincstartó, kincsvágyó, közkincs, műkincs, olajkincs, szókincs