Udvarhely vármegye

A vármegye területe nagyrészt hegység volt, amely délnyugat-északkelet irányba ereszkedett alá. Területén feküdt a Hargita hegység. A legfontosabb folyója a Nagy-Küküllő. Északról és keletről Csík vármegye, délről Háromszék és Nagy-Küküllő vármegyék, nyugatról pedig Maros-Torda és Kis-Küküllő vármegyék határolták.

A vármegye 1876-ban alakult Udvarhelyszékből (korábban: Telegdiszék, benne Bardóc és Keresztúr fiúszékek). 1919-től gyakorlatilag, majd 1920-tól hivatalosan is Románia része, annak ellenére, hogy a lakosság 99%-a magyar nemzetiségű volt. A második bécsi döntés értelmében a terület nagyobbik része 1940–1944 között újra Magyarországhoz tartozott, ám ez később érvénytelenné vált, visszakerült Romániához. 1960-ban területét a romániai Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megyék között osztották fel.

A vármegye összlakossága 1891-ben 110 132 személy volt, ebből:

• 103 209 (93,71%) magyar
• 3191 (2,90%) román
• 2131 (1,93%) német

A vármegye összlakossága 1910-ben 124 200 személy volt, ebből:

• 122 500 (98,63%) magyar
• 1700 (1,37%) román

A vármegye az 1910-es években négy járásra volt felosztva:

• Homoródi járás, székhelye Oklánd
• Parajdi járás, székhelye Parajd
• Székelykeresztúri járás, székhelye Székelykeresztúr
• Udvarhelyi járás, székhelye Székelyudvarhely

• Forró Albert 2009: Udvarhely vármegye kialakulása. Aeropolisz IX, 59-70.