Parajd

 

A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.

Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.

Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Feltételezések szerint a 13. században épült mentsvárként, ahol a környék lakói ellenséges betörés alatt meghúzódhattak, és a 14. század közepéig tartották készenléti helyzetben.^[2]

A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.

A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat. Orbán Balázs által megjelentetett Székelyföld leírásában 1868-ban 1375 lakosából 1226 székely, 31 idegen és 18 más nemzetiségű, 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része. Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.

• A sóbányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
• Szomszédságában található a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelő.
• A település másik nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
• Fürdő és üdülőhely, gyógyhatású meleg sós fürdője van, ahol a fürdőzők lebegnek a tömény sós vízben.
• Románia első élő trópusi lepkéket bemutató Lepkeháza.^[3]
• Rapsóné várának romjai.
• Református temploma 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi 15. századi római katolikus templomból maradt meg.
• Római katolikus temploma 1800-ban épült. 1998-ban egy új templomot is emeltek.
• Ortodox temploma 1929-ben épült.
• A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklődők a költő Parajdhoz fűződő életszakaszairól szerezhetnek információkat.
• Az idősebb parajdiak ismerik a szép sóvidéki táncokat, melyből ízelítőt lehet kapni a felsősófalvi Székelyföldi Táncházban, ahol a felsősófalviak többsége székely viseletben táncol.^[4]
• 2012-ben nyitotta meg kapuit a Trópusi Lepkeház, ahol a lepkék közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az emberekkel. Románia első élő trópusi lepkéket bemutató lepkeháza azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

• Itt született 1854-ben Hankó Vilmos kémikus, író,
• Itt született 1884. május 30-án nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, 1942. szept. 24-től 1943. jún. 12-ig honvédelmi miniszter.
• 1888-tól itt töltötte gyermekéveit Áprily Lajos költő, majd később egy időre vissza is költözött a községbe.^[5]
• Itt töltötte gyermekéveit Keresztes Lajos, (1900. április 30-án. – Budapest, 1978. augusztus 9.) olimpiai bajnok birkózó.
• Itt született 1915-ben Dr. Parajdi Incze Lajos író, költő, ifjúság-nevelő, fényképész, vitorlás-hajós, természetvédő. 1949-ben Amerikába vándorolt, ott alapított családot és folytatja pályafutását. Egyik könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki (Footprints on Destiny Lane - Lábnyomok a Sors Ösvényén, 1984), Lisbon Falls, 1982; Once Upon a Maine Island, Lewiston, 1983; A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe, Astor, 1984.
• Itt született 1915. augusztus 8-án Brósz Róbert, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszékének egyetemi tanára.
• Itt született 1930-ban Kiss Ferenc Árpád közgazdász, gazdasági szakíró.
• Itt született 1953-ban Szőke András helytörténész és néprajzkutató.

•  
  A sóbánya bejárata
•  
  Busz visz le a bányába
•  
  A gyógyfürdő
•  
  Sóelőfordulás a bánya falán
•  
•  
  A sóbánya temploma
•  
  Parajd kápolna a sóbányában
•  
•  
•  

• Parajd.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Sóvidék Kistérségi Egyesülete Archiválva 2018. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben – Sóvidék
• A sóbánya honlapja
• Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből
• Sóvidéki turizmus
• Felvételek a Parajdi Lepkeházról
• Lovaglás a Parajdi Sószorosban
• A Parajdi Wellness Központ honlapja

• Sóvidéki lázadás