Quetzalcoatlus

 

A Quetzalcoatlus 68–66 millió évvel ezelőtt élt, a késő kréta korban, annak is a végén, a maastrichti korszakban.

A Quetzalcoatlus egy hatalmas pteroszaurusz volt, szárnyfesztávolsága elérte a 10–11 métert.^[1] E mérettel a Quetzalcoatlus volt - a Hatzegopteryx mellett - a valaha élt legnagyobb röpképes állat. Az utolsó pteroszauruszok közé tartozik, amelyek megérték a kréta kor végét. A Quetzalcoatlus nevet az azték tollaskígyó istenről kapta, melynek neve Quetzalcōātl. A nevet felfedezője, Douglas Lawson adta. Az állatot a texasi Big Bend National Parkban fedezte fel az őslénykutató.

Annak ellenére, hogy mérete óriási, a csontváza könnyű felépítésű volt, testtömege legfeljebb 200–250 kilogramm lehetett.^[2] A nyaka nagyon hosszú volt. Keskeny állkapcsában nem voltak fogak, és feje tetején egy csontos taréj ült. Eltérően a többi pteroszaurusztól, a Quetzalcoatlus-maradványokat nem a tengeri rétegben találták meg, hanem a szárazföld belsejében lévő ősi folyók medrében. Ez megkérdőjelezi az addig feltételezett életmódját.

A Quetzalcoatlus képes volt megtenni nagy távolságokat anélkül, hogy vernie kelljen a szárnyával. Ennek a képességének és hosszú nyakának köszönhetően úgy élhetett, mint a mai keselyűk. Táplálékául szolgálhattak az elhullott dinoszauruszok. Mások szerint a hosszú, keskeny állkapocs alkalmas volt a fejlábúak és a rákok felkutatásában. A harmadik változat szerint a Quetzalcoatlus közel repült a meleg, sekély tengerek felszínéhez halak után kutatva. Ezt az elképzelést azonban elvetették, miután kiderült, a vizet hasító csőr túl nagy ellenállásba ütközött volna, ami nagy megterhelést jelentett volna.^[3]

Az utóbbi idők kutatásai azonban egy új elméletnek adtak teret. E szerint az állat négy (rokonaihoz képest hosszú és arányos) lábán közlekedve, gólya módjára apróbb állatokat kapott fel a földről. Mint kiderült, a Quetzalcoatlus végtagjai igen alkalmasak voltak a földön való közlekedésre, és igen ügyesen mozgott a talajon.^[4] Egyre inkább kezd elterjedni az az elképzelés, miszerint a Quetzalcoatlus a talajon járva, fejét a magasba emelve egy ragadozó zsiráf látszatát keltette.

Felfedezése óta a Quetzalcoatlus minden őslényekkel foglalkozó könyvben a valaha volt legnagyobb pteroszauruszként volt leírva. Könyvek mellett szerepelt számos TV-műsorban és néhány filmben is.

Az 1986-os On the Wing című IMAX dokumentumfilm a Quetzalcoatlus repülési képességeit szemlélteti modellek használatán át.

A BBC természetfilm, a Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking with Dinosaurs) utolsó epizódjában rövid időre feltűnik egy példány. Kinézete számos hibát tartalmaz, lévén ugyanazt a CGI modellt használta, mint egy másik pteroszaurusz, az Ornithocheirus. Tévesen halászként mutatják be, és gubbasztó testtartásban látjuk, nem kiegyenesedve. Továbbá fogai is vannak.

Az amerikai készítésű Dinoszauruszok, az ősvilág urai (When Dinosaurs Roamed America), Dinoszauruszok bolygója (Dinosaur Planet), Armageddon állati módra (Animal Armageddon) és A dinoszauruszok csatája (Clash of the Dinosaurs) is szerepeltetik, és modernebb elképzeléseket alkalmaznak, noha a legtöbbjük még mindig hüllőpikkelyekkel, nem pedig szőrzettel ábrázolja.

Az utóbbi sorozat inkább szórakoztató, semmint oktató jelleggel ruházta fel az ibolyántúli sugárzás fény látásának képességével, amellyel a levegőből kiszemelhette a dinoszauruszok vizeletét. Számos paleontológus felháborodással fogadta ezt az állítást, a műsor egyéb hiányosságaival egyetemben.^[5]

• Walking with Dinosaurs Fact Files
• Langston, W. (1981). "Pterosaurs", Scientific American, 244: 122-136.
• Witton, M.P., Martill, D.M. and Loveridge, R.F. (2010). "Clipping the Wings of Giant Pterosaurs: Comments on Wingspan Estimations and Diversity." Acta Geoscientica Sinica, 31 Supp.1: 79-81
• Guinness World Book of Records 2014. The Jim Pattison Group. 2014. p. 27. ISBN 978-1-908843-15-9.
• Witton, M.P., and Naish, D. (2008). "A Reappraisal of Azhdarchid Pterosaur Functional Morphology and Paleoecology." PLoS ONE, 3(5): e2271. doi:10.1371/journal.pone.0002271
• Paul, Gregory S. (2002). Dinosaurs of the Air: The Evolution and Loss of Flight in Dinosaurs and Birds. Johns Hopkins University Press. p. 472. ISBN 0-8018-6763-0.
• Witton, M.P., Habib M.B. (2010). "On the Size and Flight Diversity of Giant Pterosaurs, the Use of Birds as Pterosaur Analogues and Comments on Pterosaur Flightlessness." PLoS ONE, 5(11): e13982. doi:10.1371/journal.pone.0013982
• Kellner, A.W.A., and Langston, W. (1996). "Cranial remains of Quetzalcoatlus (Pterosauria, Azhdarchidae) from Late Cretaceous sediments of Big Bend National Park, Texas." Journal of Vertebrate Paleontology, 16: 222–231.
• Lehman, T.M., McDowell, F. and J. Connelly, J. (2006). "First isotopic (U-Pb) age for the Late Cretaceous Alamosaurus vertebrate fauna of West Texas, and its significance as a link between two faunal provinces." Journal of Vertebrate Paleontology, 26: 922–928.
• Lawson, D. A. (1975). "Pterosaur from the Latest Cretaceous of West Texas. Discovery of the Largest Flying Creature." Science, 187: 947-948.
• Lawson, D. A. (1975). "Could pterosaurs fly?", Science, 188: 676-678
• Buffetaut, E., Grigorescu, D., and Csiki, Z. (2002). "A new giant pterosaur with a robust skull from the latest Cretaceous of Romania." Naturwissenschaften, 89: 180–184.
• Henderson, M.D. and Peterson, J.E. "An azhdarchid pterosaur cervical vertebra from the Hell Creek Formation (Maastrichtian) of southeastern Montana." Journal of Vertebrate Paleontology, 26(1): 192–195.
• Andres, B.; Myers, T. S. (2013). "Lone Star Pterosaurs". Earth and Environmental Science Transactions of the Royal Society of Edinburgh: 1. doi:10.1017/S1755691013000303.
• Lehman, T. M., 2001, Late Cretaceous dinosaur provinciality: In: Mesozoic Vertebrate Life, edited by Tanke, D. H., and Carpenter, K., Indiana University Press, pp. 310–328.
• Lehman, T. and Langston, W. Jr. (1996). "Habitat and behavior of Quetzalcoatlus: paleoenvironmental reconstruction of the Javelina Formation (Upper Cretaceous), Big Bend National Park, Texas", Journal of Vertebrate Paleontology, 18: 48A
• Humphries, S., Bonser, R.H.C., Witton, M.P. and Martill, D.M. (2007). "Did Pterosaurs Feed by Skimming? Physical Modelling and Anatomical Evaluation of an Unusual Feeding Method." PLoS Biol, 5(8): e204. doi:10.1371/journal.pbio.0050204
• MacCready, P. (1985). "The Great Pterodactyl Project." Engineering & Science, California Institute of Technology, 49(2): 18-24.
• Henderson, D.M. (2010). "Pterosaur body mass estimates from three-dimensional mathematical slicing." Journal of Vertebrate Paleontology, 30(3): 768-785. doi:10.1080/02724631003758334
• Frazier, Reid. "Peerless Pterosaur Could Fly Long-Distance For Days". NPR.
• Wedel, M. (2009). "Lies, damned lies, and Clash of the Dinosaurs." Sauropod Vertebra Picture of the Week, 15 December 2009. Accessed online 26 September 2010, http://svpow.wordpress.com/2009/12/15/lies-damned-lies-and-clash-of-the-dinosaurs/
• Anonymous (2010). "Engineers make dinosaurs fly." The Engineer, 22 June 2010. accessed online 26 September 2010: theengineer.co.uk
• Jacobsen, Annie. 2011. "When Flying Dinosaurs Were Drones". Los Angeles Times Magazine (February 27, 2011).
• AeroVironment. 2011. "UAS Advanced Development: Quetzalcoatlus Northropi", avinc.com, retrieved July 28, 2011.