Edelény

Miskolctól 25 kilométerre északra helyezkedik el, a Bódva völgyében.

A közvetlenül határos települések: észak felől Szendrő és Szendrőlád, északkelet felől Balajt, kelet felől Damak, délkelet felől Hangács és Nyomár, dél felől Borsodszirák és Sajószentpéter, délnyugat felől Múcsony, nyugat felől Rudolftelep, északnyugat felől pedig Ormosbánya.

Legfontosabb megközelítési útvonala, egyben a város főutcája is a Sajó völgyétől a szlovák határig húzódó 27-es főút. A környező kisebb települések közül Ládbesenyővel a 2615-ös út, Balajttal a 26 135-ös számú mellékút, Damakkal a 2616-os út, Borsodszirákkal (és azon keresztül Boldvával, illetve Felsőzsolcával a 2617-es út köti össze. Határszélét délen érinti még a Zádorfalváig vezető 2605-ös út is.

A kisváros vasúton is megközelíthető, a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon, melynek két megállási pontja van a határai között. Miskolc irányából az első Edelény alsó megállóhely, mely a város déli határszélétől nem messze fekszik, a szinte különálló Finke településrésznek is a déli peremén; közúti elérését a 2617-es útból keletnek kiágazó 26 316-os számú mellékút biztosítja. Edelény vasútállomás a település központjának keleti szélén fekszik; közúti elérését a 2616-os útból kiágazó 26 315-ös számú mellékút teszi lehetővé.

A terület az őskor óta lakott, ezt kőkorszaki kőeszközök tanúsítják.

 

A magyar honfoglalók a mai Edelényhez tartozó borsodi földvár helyén jelentős települést hoztak létre, ez a legnagyobb korabeli magyar falu, amit régészetileg sikerült azonosítani. Összesen 17 házat tártak fel az egykori felszínen, a várdomb északi oldalán két sorban, mintegy az „utca” két oldalán. Alapjuk agyagba rakott kő volt, falaik fából készültek. Volt köztük egy fatuskókra állított boronaház is. A házaknak tapasztott padlójuk volt, és bennük U alakú, kövekből rakott kemence is állt. Az egy helyiségből álló házak alapterülete mintegy 16 m² volt. Két ház esetében azt is sikerült bizonyítani, hogy padlásuk is volt. A faluban volt egy nagyobb ház is, 5x5 méter alapterülettel, 80 cm vastag kő alapfalakkal, ami egy előkelő személy otthona lehetett. A falu tűzvész következtében, egyszerre pusztult el, utána épült a helyére a borsodi ispáni földvár.^[3]

Edelényt 1299-ben említik először Edelin írásmóddal, ekkor Roland nádor tartotta itt Borsod vármegye közgyűlését.

1332-ben Edelényi László fiai voltak a birtokosai. Papja ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 29 garas pápai tizedet fizetett. Az adó magas összege arra mutat, hogy már ekkor valószínűleg mezőváros volt.

Az egyik városrészét alkotó egykori Borsod falut (amelyet 1950-ben csatoltak hozzá) már 1108-ban említik. Területén az államalapítás idején földvár állt, amely Borsod vármegye központja és névadója. A földvárral szemben áll a helyi védelem alá vett, de még elhanyagolt állapotban lévő és magánkézben álló egykori Szekrényessy-kastély, mely valójában egy tízszobás kúria, amelyben a reformkorszakban a Ragályi és Szekrényessy családdal rokonságban álló olyan irodalmárok, közéleti személyiségek fordultak meg, mint Kazinczy Ferenc, akinek utóbb unokaveje Szekrényessy Árpád (1849–1917) bírta a Bódva parti kúriát. Az épületről országos viszonylatban is egyedülállóan gazdag kismonográfia jelent meg 2006-ban, mely több száz eredeti fényképpel és forrásidézettel mutatja be a Bódva-völgyi nemesség életviszonyait. (Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története, Edelény, 2006). A városfejlesztés koncepciói között szerepel az egykori Szekrényessy-kastély kivásárlása, eredeti állapotban történő felújítása, és 1996-ban lebontott tornyának visszaépítése és kulturális célú hasznosítása, amely a földvár komplexumával egy egységet alkotva indokolt törekvés.

A középkorban Edelény lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de a történelem viharai nem múlnak el nyom nélkül, a török időkben többször elnéptelenedett a falu.

A mezőgazdaságtól az ipar felé a 19. században kezdett orientálódni. 1838-ban a terület birtokosai répacukorgyárat hoztak létre, ezenkívül megindult a lignitbányászat is. Innentől a mezőgazdaság és az ipar egyformán meghatározó a település életében. 1950-ben Edelényhez csatolták Borsod községet, 1963-ban pedig Finkét. (Finke legrégibb utcája az Árpád út, a ma is itt található emlékmű Finke „felszabadulásának” állít emléket.)

Edelény 1986-ban kapott városi rangot.

A rendszerváltás után a bánya bezárt, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket pedig felszámolták, ami nehéz gazdasági helyzetbe hozta a várost.

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,4%-a magyarnak, 6,1%-a cigánynak, 0,7%-a ruszinnak, 0,6%-a lengyelnek, 0,3%-a németnek mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,9%, református 18,7%, görögkatolikus 8,3%, felekezeten kívüli 8,3% (24,7% nem nyilatkozott).^[13]

2022-ben a lakosság 88,2%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% cigánynak, 1% ruszinnak, 0,8% lengyelnek, 0,3% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak, szlováknak és románnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,2% volt római katolikus, 15,8% református, 7,7% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 6,3% felekezeten kívüli (38,6% nem válaszolt).^[14]

A település népességszáma az ezredfordulóig növekedett, azonban a 2000-es évektől kezdve a lakosság számában csökkenés indult el. Edelény lakónépessége a múlt században az alábbiak szerint alakult.^[15]

1900. évben: 3189 fő

1910. évben: 3387 fő

1920. évben: 3960 fő

1930. évben: 4182 fő

1941. évben: 4599 fő

1949. évben: 4908 fő

1960. évben: 7660 fő

1970. évben: 9272 fő

1980. évben: 10818 fő

1990. évben: 10741 fő

2001. évben: 11084 fő

• L’Huillier–Coburg-kastély
• Szent Kereszt görögkatolikus templom
• Edelényi Jézus Szíve tiszteletére szentelt, római katolikus templom
• Edelényi református templom
• Borsodi földvár
• Népi műemlékegyüttes (Borsod városrészben)
• Borsodi református templom
• Finkei római katolikus templom
• Finkei református templom
• Császtai kilátó^[16]

• Itt (Finkén) született 1832-ben Miklós Gyula, aki 1879-től borászati kormánybiztosként a filoxéra elleni küzdelem egyik képviselője volt.
• Itt született 1844-ben dr. Sághy Gyula jogász, országgyűlési képviselő.
• Itt született 1853-ban Zachár Gyula, a Pesti Kereskedelmi Akadémia tanára.
• Itt született 1869-ben Berger Károly Lajos mezőgazdasági tanár, szakíró.
• A város borsodi részén élt és hunyt el a helyi múzeum (Borsodi tájház és Szekrényessy Árpád Múzeum) névadója székelyhídi Szekrényessy Árpád (1849–1917) földbirtokos, ismert vármegyei mecénás.
• Csodó

•   Bad Sobernheim, Németország^[17]
•   Szepsi, Felvidék^[17]
•   Worb, Svájc^[17]
•   Siewierz, Lengyelország^[17]

•  
  L’Huillier-Coburg kastély
•  
  Népi műemlékegyüttes
•  
  Népi műemlékegyüttes
•  
  Borsodi földvár
•  
  Borsod vára, rekonstrukciós elképzelés
•  
  Belváros-Finkei Református Egyházközség temploma

• Györffy György: Borsodvármegye
• Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története Edelény, 2006. ISBN 963 229 008 9
• ↑ Wolf Mária: Petkes Zsolt (szerk) – Sudár Balázs (szerk) – Wolf Mária: Hétköznapok a honfoglalás korában. Budapest: Helikon. 2015. = Magyar őstörténet, 5. ISBN 978-963-227-694-6  

• Edelény város honlapja
• Edelény friss hírei
• Térkép Kalauz – Edelény
• Edelény L'Huillier-Coburg-kastély

• Császta hegy