Robert Browning

Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,
      úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
      már a tornác ivén!
               (Tóth Árpád fordítása)

Élet a szerelemben

Még egyszer villantson szeme rám
egy sugarat ebben a ködben, s én
ha összedől remény-palotám,
ujraépítem! bár szökevény
örökké s
hűtlen
a Cél!
               (Babits Mihály fordítása)

Fenn a villa – lenn a város
(Elmondja egy olasz nemesúr)

Ha volna pénz – jaj, uram, csak az kéne, a pénz, a vagyon –
képzelje a városi téren a házat, ahol lakom!
Jaj, az csak az élet, az élet, kinézni az ablakon!

Van ott mit hallani, látni, te Bacchus, úgy segélj!
Ott egész nap az élet tökéletes ünnepély,
de ha fenn, villában élünk, rosszabbul a kutya sem él.
               (Vas István fordítása)

Ifjúság, művészet

                         I.
A pillanat egyszer adódott:
      megszálltunk erre mi ketten,
ott fönn te veréb, te csalódott,
      s én árva madár a közelben.
(…)

                         IX.
Tavasz volt, verébnász, május,
      sejtelem, kamasztalálka,
az utcában megannyi árus
      és pompázó káka meg zsázsa.
(…)

                         XVI.
Két teljesületlen élet,
      sivár, töredékes, toldott.
Hisz egy se volt konokul éhes,
      se jóllakott, mámoros – boldog.

                         XVII.
S rád senki se mondja: bolond,
      és engem okosnak néznek:
a pillanat egyszeri volt,
      kihagytuk, elveszett, végleg.
               (Gergely Ágnes fordítása)