Bökvers
A bökvers rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró, vagy elmesélő feszültségének oldására. Verses nyelvi játéka a nagyoknak, ügyetlenkedése a kicsiknek. Versike.
Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek igen gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőnek számított pl. Martialis és Iuvenalis. Metrum nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propagandaeszközként van jelentősége.
A régi magyar népköltészetben nem honosodott meg, a huszadik században, és előtte Erdélyben és az anyaországban is gyakorivá váltak azonban a tréfás vagy csípős sírfeliratok.
- (Ide tartozik még a fűzfapoézis is – a dilettánsok költészete).
Híres költők bökversei
[szerkesztés]Jelentős költők is írtak tréfából bökverseket. Kisfaludy Károly Xéniák címmel adott ki bökversgyűjteményt, Kosztolányi Dezső Rím a földi igazságszolgáltatásra című költeménye pedig a következőképpen hangzik:
- Itt az ítélet pusztán alaki,
- mindig kell a börtönbe valaki.
Szintén Kosztolányi (Esti Kornél rímeiből):
- Napoleon vad lába porzik a
- szikláidon, sasfészek: Korzika.
- Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
- ha járom a poros-boros Szabadkát.
- Mióta labdám elgurult itt,
- nem ér az élet egy fabatkát.
- Budapest!
- Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
- Csupa test!
- Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
- csuda-est!
- Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
- buta, rest!
- Rimet reád még! Színt, mely életemre
- odafest!
- Ha meghalok, mondjátok siromnál:
- Budapest.
Mit ér, mit ér két félteke,
ha lóg az ember féltöke.
- Kosztolányi: Egy agg póttartalékos sóhaja
A kezdet mindíg nehéz.
Úgy remeg a fűnyírón,
mintha lenne bősz irón,
s nyírni-írni volna kész a kéz.
Betűt vagy füvet,
vetni vagy vágni - mindegy?
A nyírás jólesik.
Legelni hajtja ökreit
A gazda - játékból. Mintegy.
- Horgas Béla: Bökversek, betűkre. (A) kezdet. [1]
Nemzeti
[szerkesztés]- Borneo és Celebes
- Magyar volt és magyar lesz!
- Karinthy Frigyesnek tulajdonítják
- Piros, fehér, zöld az adu,
- Lesz még Moszkva magyar falu!
- Megállj, megállj, kutya Szerbia,
- nem lesz tied Hercegovina!
- Első világháborús szlogen Plakáton
Orosz
[szerkesztés]A következő kis versikét a népnyelv szerint Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak (mások szerint folklór):
- Я Евгений, ты Евгений,
- Я не гений, ты не гений.
- Я говно и ты говно,
- Я недавно, ты — давно.
Megint mások szerint Puskin írta.
(Nyers fordításban: Én is Jevgenyij vagyok, te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég.)
Egyéb
[szerkesztés]Ezek az árnyképek kitűnőek,
belőlük én is rendelek,
ha rájuk nézel, látod, hogy a
színészek mily sötét emberek.
- (A Színházi Életben megjelent színész-árnyképekhez bökvers is járt.)
Élt egy ember Törökhonban,
Szerszámjához így szólt zordan:
„Elherdáltad minden pénzem,
Tönkretetted egészségem,
S pisilni sem tudsz már mostan?
- (Idézi Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídban)
Irka-firka
[szerkesztés]Sztálin vörös, Hitler barna,
Mind a kettő le van szarva.
...
Megsértettél, Előd vezér,
Kiszívom a velőd ezér'!
Kecskerímek
[szerkesztés]Mottó:
Olyanok a kecskerímek,
mint mikor a kecske rí: mek.
- Míg megnézte a retortát Csokonai,
- Megették a cseh tortát rokonai.
Egy aprócska kalapocska
Benne csacska macska mocska
- Bajszát kissé leperzselé
- A felforralt eperzselé.
A gyárkémény meszelt ormán
Élt egy hétig reszelt tormán.
Kalmár László matematikus feljegyzéseiből
[szerkesztés]Kegytárgyat lóháton mentő rabbi tűnődése:
- Samesz tett a lóra,
- Hová lett a Tóra?
Nyúllal sétáló lány sürgetése, amikor a kerítés mögé értek:
- Eltakar a palánk, Nyuszi!
- Jöhet már a nyalánk puszi.
Szánalmas kövér artista a cirkuszban:
- Trapézon egy pörgő hasas
- Félelmében hörgő pasas.
Netlelet
[szerkesztés]Ha még egy ilyen rakást látok, nem hagyom a lakást rátok! [3]
