Torques

A kelták egyik legfontosabb ékszere a nyakperec, ókori nevén a torques.

Nevének eredete a latin torqueo (tekerni) szóból származik, utalva az ékszer eredetileg jellemző, tekert formájára.

Nem kelta eredetű, Perzsiából, és szkíta vagy bronzkori európai sírokból is kerültek elő ilyen ékszerek. A keltáknál az időszámításunk előtt az V. század közepétől fordul elő. A kezdeti időszakban (i.e. V–IV. sz., La Tène-korszak) aranyból készült és komoly művészi értéket képviselt. E korban a torques két vége gazdagon – növényi vagy maszkszerű motívumokkal – díszített. Ez a típus idővel mindenhol feltűnik, ahol felbukkantak a kelták. Funkciója ebben az időszakban a társadalmi státusz jelzése volt, vezetők viselték.

Nép ékszerré sosem vált (bár a későbbiekben bronzból is készítették), mindvégig megmaradt a vezetők, harcosok és előkelő nők ékszerének.

Státuszjelző szerepében a II. század környékén változás következett be, ezen időszaktól lassan a vallási-mitológiai területen tett szert jelentőségre. A változás legfontosabb jele az, hogy e kortól kezdve gyakran tűnik fel az istenek, héroszok szobrain, vagy az őket ábrázoló domborműveken és kultikus üstökön, erősen stilizált formában.

Míg a kezdetekkor az arany volt az uralkodó fém, később megjelent az ezüst és a nemesfém-ötvözetek (elektron - arany és ezüst ötvözete, végül pedig a bronz. Eredetileg több ágból fonták, később üreges vagy tömör rúdból vagy rudakból készítették, a fent említett, erősen díszített zárógömbbel.

A teljesség igénye nélkül:

• Prága-Zábehlice (Csehország, bronz)
• Trichtingen (Németország, ezüst)
• Waldalgesheim (Németország, arany)
• Filottrano (Olaszország, arany)
• Courtisols (Franciaország, bronz)

• Jan Filip: A kelta civilizáció és öröksége, Gondolat Kiadó, Budapest, 1966

A Wikimédia Commons tartalmaz Torques témájú médiaállományokat.