TT (pisztoly)

TT-33 pisztoly
Típus	Pisztoly
Ország	Szovjetunió
Tervező	Fjodor Vasziljevics Tokarev (1937)
Gyártási darabszám	1 700 000
Alkalmazás
Használó ország	Szovjetunió
Háborús alkalmazás	második világháború, koreai háború, kínai polgárháború, vietnámi háború, laoszi polgárháború, kambodzsai polgárháború, kambodzsai–vietnámi háború, kínai–vietnámi háború, afganisztáni háború, egyéb
Műszaki adatok
Űrméret	7,62 mm
Lőszer	7,62 mm TT (7,62x25)
Tárkapacitás	8 darab
Működési elv	Rövid csőhátrasiklásos
Tömeg	0,85 (töltetlen tárral) kg
Fegyver hossza	195 mm
Csőhossz	116 mm
Irányzék típusa	Mechanikus, nyílt, tömb
A Wikimédia Commons tartalmaz TT-33 pisztoly témájú médiaállományokat.

A TT-pisztoly (GRAU-kódja: 56–A–132, oroszul: 7,62-мм самозарядный пистолет Токарева образца 1930 года) Fjodor Tokarev által tervezett 7,62 mm-es öntöltő pisztoly.

Az első „Tulai Tokarev-pisztolyt” 1930-ban tervezte TT–30 néven, és a fegyvert akkor rendszeresítették is a szovjet Vörös Hadseregben. 1933-ban a fegyvert áttervezte, a könnyebb gyárthatóságot szem előtt tartva; a markolat zárt lett (eredetileg hátrafelé nyitott volt), és a csövön lévő bordák körbe futottak: ez lett a TT-33. A fegyver a Colt M1911-hez hasonlóan Browning rendszerű kengyeles-bordás reteszelésű. A TT-33 az úgynevezett Tokarev lőszerrel üzemel, ez 7,62x25 mm központi gyújtású tombakkal plattírozott acélköpenyes, ólommagvas lőszer, bizonyos gyártók esetén (pl. csehszlovák, aym, vagy bxn hüvelyfenékjelzéssel) acélmaggal. A fegyver a szocialista országok mindegyikében elterjedt, kivéve ahol saját pisztolyt fejlesztettek erre a lőszerre, pl. Csehszlovákia.

Az acélmag választását az átütőerő növelése indokolta. A fegyver tervezésénél alapvető szempont volt az egyszerű karbantarthatóság, amit jól jellemez, hogy a részleges szétszereléshez semmilyen szerszámra nincs szükség.

•  Afganisztán^[1]
•  Albánia:^[1]
•  Algéria^[1]
•  Angola^[1]
•  Örményország^[1]
•  Azerbajdzsán^[1]
•  Banglades: a kínai másolatot használták.^[2]
•  Benin^[1]
•  Bissau-Guinea^[1]
•  Bosznia-Hercegovina^[1]
•  Kambodzsa^[1]
•  Csád^[1]
•  Egyiptom: az 1950-es évek óta gyártják.^[3]
•  Egyenlítői-Guinea^[1]
•  Észak-Korea: A 68-as típusú pisztoly változatát gyártották.^[4][5]
•  Fehéroroszország^[1]
•  Guinea^[1]
•  Grúzia^[1]
•  Horvátország^[1]
•  Irak^[1]
•  Kína: az 54-es típus pisztoly változatot gyártották.^[6]
•  Kirgizisztán^[1]
•  Laosz^[1]
•  Lengyelország: a Radom fegyvergyár gyártotta.^[4] A hadsereg és a rendőrség használta, a P–64 váltotta fel az 1960-as években
•  Líbia^[1]
•  Litvánia^[1][7]
•  Madagaszkár^[1]
•  Magyarország: helyben gyártva.^[4]
•  Málta^[1]
•  Mauritánia^[1]
•  Moldova^[1]
•  Mongólia^[1]
•  Montenegró^[1]
•  Mozambik^[1]
•  Pakisztán: helyben gyártva.
•  Románia: helyben gyártva.^[1][4]
•  Sierra Leone^[1]
•  Szerbia^[1]
•  Szíria^[1]
•  Szomália^[1]
•  Szovjetunió^[6]
•  Uganda^[1]
•  Vietnám^[1]
•  Jugoszlávia: helyben gyártva.^[4][6]
•  Zambia^[1]
•  Zimbabwe^[1]

• Veress Gábor: Híres katonai pisztolyok és revolverek, Kossuth Kiadó, 1999, ISBN 963-09-4023-X; 143–146. old.
• Kaliber Magazin 1998/8. szám, 38-42. old.^{[halott link]}