Tőrfarkúak

Tőrfarkúak
Evolúciós időszak: 445–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
Limulus polyphemus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata) Osztály: Rákszabásúak (Merostomata) Rend: Xiphosura Latreille, 1802 [1]
Alrendek
†Synziphosurida Xiphosurida
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tőrfarkúak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tőrfarkúak témájú kategóriát.

A tőrfarkúak (Xiphosura) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a csáprágósok (Chelicerata) altörzsébe sorolt rákszabásúak (Merostomata) osztályának egyik rendje. Sok fajuk kihalt, a négy ma is élő faj a Limulidae családjába tartozik. A csoport alig változott az évmilliók alatt, ezért a modern tőrfarkú rákok nagyon hasonlítanak a fosszíliákra.

A tőrfarkúakat hagyományosan a rákszabásúak (Merostomata) osztályába sorolják. Ez a fogalom azonban magába foglalja az eurypteridákat is, ezért a csoport parafiletikus.

Őseik mintegy ötszázmillió éve tértek át a részlegesen szárazföldi életmódra, véglegesen azonban egyik csoportjuk sem költözött ki a kontinensekre. Életük nagy részét a tengerek mélyén töltik.

Szelvényezett testüket fölül rohamsisakra emlékeztető alakú, sima kitinpáncél burkolja, miként hasoldalukról kinövő öt pár, ízelt lábukat is. A páncél hátuljához merev tövisben végződő, háromszögletű farok kapcsolódik. Ezekkel a vízben könnyedén járnak, de a szárazföldön, ahol nem hat a víz felhajtóereje, rendkívül nehézkessé válnak. A hím elülső lábai vaskos, bokszkesztyűre hasonlító karmokban végződnek.

Fejük homlokrészén két kis, vese alakú összetett szemük van, faroktövisükön pedig egyszerű fotoreceptorok. Hasuk hátsó részén öt pát kopoltyúlemez-csomót találunk; ezekkel előre-hátra csapkodva lélegeznek — a szárazföldön is, ha sikerül kopoltyúikat nedvesen tartaniuk.

Homokszemcse méretű petéik ragadósak.

Azokon az éjeken járnak szaporodni a partra, amikor a legnagyobb a dagály. A levesestányér méretű nőstény partra vontatja a kisebb termetű hímet, aki mellső lábaival a nőstény páncéljának hátsó karimájába kapaszkodik. A hullámverés zónáján túljutva a nőstény gödröt ás, és belerakja mintegy nyolcezer petéjét, a hím pedig meglocsolja őket spermájával. A peték, majd a belőlük kikelő lárvák a homokszemcsék közé keveredve várnak 2, illetve négy hétig, hogy egy újabb nagy dagály visszamossa őket a tengerbe. Amikor a szárazföldi szaporodás kialakult, ez nyújtotta a petéknek a lehető legjobb védelmet, időközben azonban a szárazföldek benépesültek, és a tőrfarkúak szaporulatát számos faj csipegeti fel, így a partfutók, a fenyérfutók, a kőforgatók és más madarak. A sirályok nemcsak a petéket veszélyeztetik, de szétszaggatják azokat a tőrfarkúakat is, amelyek hajnalig nem értek vissza a tengerbe.

Az eltévedt, a vízbe vissza nem találó tőrfarkúak a szárazföldön akár két hétig is elélhetnek, ha megfelelően nedves mélyedést találnak.

Vedlés előtt a régi páncél alsóbb rétegeinek anyagát visszaszívják. Az elvékonyodott páncél alatt új, ráncos bőrt növesztenek úgy, hogy azt folyadékréteg választja el a régi héjtól. Ezután a régi páncél maradéka felhasad, és az állat jobbra-balra hajladozva kiküzdi magát belőle. Sok vizet nyel, amitől teste kitágul, és az új bőr ráncai kisimulnak. Ezután belülről szilárdító és merevítő rétegekkel vastagítja a kutikulát, amíg az teljesen meg nem keményedik. Mivel a vedlő állat rendkívül sérülékeny, annak megkezdése előtt többnyire valamely jól védett vagy rejtett menedékbe vonul vissza.

†Synziphosurida alrend

• Weinberginidae Richter, 1929 (alsó devon)
• Bunodidae Packard 1886
  • Bunodinae Packard 1886 (felső szilur)
  • Limuloidinae Størmer, 1952 (felső szilur)
• Pseudoniscidae Packard 1886 (felső szilur)
• Kasibelinuridae Pickett, 1993 (középső és késő devon)

Xiphosurida alrend

* † Bellinurina alrendág

• • Elleriidae Raymond, 1944 (a felső devontól a felső karbonig)
  • Euproopidae Eller, 1938 (= Liomesaspidae Raymond 1944) (a felső karbontól az alsó permig)
  • Bellinuridae Zittel és Eastman, 1913 (a középső devontól a felső karbonig)

* Limulina alrendág

• • †Rolfeiidae Selden és Siveter, 1987 (a karbontól a kora permig)
  • †Paleolimulidae Raymond, 1944 (a karbontól a permig)
  • †Moravuridae Pribyl, 1967 (alsó karbon)
  • †Austrolimulidae + †Heterolimulidae (középső triász)
  • Limulidae Zittel, 1885
    • †Mesolimulinae Størmer, 1952 (az alsó triásztól a krétáig)
    • Limulinae Zittel, 1885
      • Tachypleini Pocock, 1902 (a miocéntől napjainkig)
      • Limulini Zittel, 1885 (napjainkban)

• www.palaeos.com
• David Attenborough: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 11–17.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Xiphosura című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.