Tövises kapri
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Capparis spinosa L., 1753 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tövises kapri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tövises kapri témájú médiaállományokat és Tövises kapri témájú kategóriát. |
A tövises kapri, vagy egyszerűen kapri (Capparis spinosa) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe, ezen belül a kaprifélék (Capparaceae) családjába tartozó Capparis nemzetség legismertebb képviselője. Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó cserje; Görögországban már az ókorban is termesztették. A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik.
Jellemzői
[szerkesztés]Lecsüngő ágrendszerű cserje, levelei átellenesek, kissé húsosak, fényesek, alakjuk kerek vagy ovális, alapjuknál két horgas tövissel. A virágok kétivarúak, édes illatúak, látványosak, négy csészelevéllel és négytagú, fehéres-rózsaszínes pártával. Az 5–7 cm széles virágban számos kékes színű porzószál nő, az egyetlen bibe pedig általában jóval túlnyúlik a porzószálakon.[1]
A természetben a Capparis spinosa általában a közeli rokon C. sicula, C. orientalis és C. aegyptia fajokkal együtt fordul elő. Az egyes fajok előfordulási arányából meg lehet határozni a kereskedelemben kapható kapribogyó származási helyét.[2][3]
Kapribogyó
[szerkesztés]
A kapribogyó a kapricserje ecetben, sóban, olajban tartósított, még ki nem nyílott, fonnyasztott bimbója.
A sötétzöld, borsó nagyságú virágbimbót (Capparis flos) begyűjtik, mielőtt felnyílna, majd sós ecettel és gyakran olívaolajjal tartósítják. A zöld, nem túlságosan puha, zárt bimbó kellemesen kesernyés és csípős, jellegzetesen fanyar fűszer.
Gyakran hamisítják más növények, leginkább a mocsári gólyahír bimbójával. Mexikóban a nyílmérget adó kreozotcserje (Larrea tridentata) ártalmatlan, ecetben elrakott bimbóival helyettesítik.
Felhasználása
[szerkesztés]Húsételek, mártások, körözöttek, vadas ételek, hidegtálak, halételekhez, húskocsonyák és a szoljánka leves egyes változatainak ízesítésére használható fel.
Hatása
[szerkesztés]Étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő. Hatóanyaga, a sárga rutinglikozid egy természetes flavonoid, ami a C-vitaminnal karöltve erősíti az immunrendszert. Ez a növény tartalmazza tömegarányosan a legtöbb kvercetint (234 mg/100 g ehető rész).[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Watson, L.; MJ Dallwitz: The Families of Flowering Plants (1992). [2006. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
- ↑ Fici, S (2024. október 4.). „Intraspecific variation and evolutionary trends in Capparis spinosa L. (Capparaceae)”. Plant Systematics and Evolution 228 (3-4), 123–141. o, Kiadó: Springer Wien. DOI:10.1007/s006060170024. (Hozzáférés: 2006. november 21.)
- ↑ Inocencio, C, F Alcaraz, F Calderón, C Obón, D Rivera (2024. április 4.). „The use of floral characters in Capparis sect. Capparis' to determine the botanical and geographical origin of capers”. European Food Research and Technology 214 (4), 335–339. o, Kiadó: Springer. DOI:10.1007/200217-001-1465-7. (Hozzáférés: 2006. november 21.)
- ↑ A kapribogyóban lévő kvercetin és a daszatinib keverékének öregedésgátló hatást tulajdonítanak. Lásd az Origó cikkét (2015.03.10.)
Források
[szerkesztés]- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
