Renault RE60

Renault RE60 Renault RE60B
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Renault
Előző	Renault RE50
Következő	Renault R202
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas monocoque
Motor	Renault Gordini EF4B/EF15 1,5L V6 turbó
Váltó	Hewland 5 sebességes manuális
Tömeg	540 kg
Üzemanyag	Elf
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Equipe Renault Elf
Pilóták	14. François Hesnault 15. Patrick Tambay 16. Derek Warwick
Első verseny	1985-ös Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1985-ös Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	15
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	2
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Renaulr RE60 egy Formula-1-es versenyautó, amellyel a Renault csapat versenyzett az 1985-ös Formula-1 világbajnokság során. Pilótái Patrick Tambay és Derek Warwick voltak, illetve egy versenyen François Hesnault is indult. Ez volt a csapat utolsó versenyautója tizenhét évig, habár motorszállítóként még maradtak a sportágban.

A kasztni az előző évi RE50-es továbbfejlesztett verziója volt. A Renault volt a sportágban a turbómotorok meghonosítója és tökélyre fejlesztője, ennek ellenére világbajnokságot nem sikerült nyerniük, ezzel az autóval sem.^[1] Az idény elején távozott Michel Tétu vezető mérnök és négy társa, amely katasztrofális volt a csapatra nézve. A szezon eleji teszteken az autók lassúnak és vezethetetlennek tűntek,^[2] ezért folyamatosan fejleszteni kellett rajtuk. A francia nagydíjon mutatkozott be az RE60B variáns, de ez sem hozott nagyobb sikereket.

Az eredeti tervek szerint Niki Lauda a csapatnál versenyzett volna 1985-ben, ám meggondolta magát és maradt a McLaren-nél.^[3] Derek Warwick szerződése eredetileg csak 1984-re szólt volna, és a Williams csapat már meg is kereste őt, hogy legyen az ő versenyzőjük. Warwick azonban úgy látta, hogy a Honda-motoros Williamsnek nem igazán jönnek az eredmények, és úgy vélte, hogy a Renault csapatnál nagyobb esélyei vannak a futamgyőzelmekre. A helyére végül Nigel Mansellt igazolta le a Williams. Utóbb kiderült, hogy Warwick döntése rossz volt, mert a Honda-motorokkal felszerelt Williams négyszer is győzni tudott, és míg Mansell egész karrierje során 31 versenyt tudott nyerni, Warwick soha többé a közelébe se került ahhoz, hogy futamgyőzelmekért harcolhasson.

A csapat legjobb eredménye az évben két harmadik hely volt, mindkettőt Tambay érte el Portugáliában és Imolában. A német nagydíj arról lett híres, hogy egy harmadik autóval François Hesnault is indult, aki a sportág története során először fedélzeti kamerával felszerelt járművel versenyzett. Ez volt mindezidáig az utolsó alkalom a Formula-1 történetében, hogy egy csapat kettőnél több autóval álljon rajthoz. A dél-afrikai nagydíjat a francia kötődésű csapatok bojkottálták a francia kormány utasítására, hogy így tiltakozzanak a apartheid-rendszer ellen.

A gyári Renault a motorpartnercsapatok közül kettő, a Lotus és a Ligier is legyőzték a konstruktőri bajnokságban. Ennek köszönhetően a Renault megszüntette az év végével a gyári csapatát: úgy látták, nem éri meg fenntartani csak azért, hogy az utcai autóikba is fejlesztéseket készítsenek, és a rossz eredmények a márka negatív hírét keltették. Motorszállítóként azonban nemcsak a turbókorszak végéig, hanem 1997-ig maradtak, majd 2001-ben felvásárolták a Benetton istállót és újra visszatértek.

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

• A csapat a francia kormány utasítására bojkottálta a dél-afrikai nagydíjat, ezzel tiltakozván az apartheid-rendszer ellen.

1. ↑ In the hot seat -- Derek Warwick (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. szeptember 27.)
2. ↑ Motor Sport magazine (angol nyelven). SoundCloud. (Hozzáférés: 2024. szeptember 27.)
3. ↑ Niki Lauda & Herbert Volker. To Hell and Back: Lauda Autobiography. Stanley Paul & Co/Hutchinson (1986)