Niki Lauda

Niki Lauda
Lauda 1982-ben
Életrajzi adatai
Született	1949. február 22. Bécs, Ausztria
Elhunyt	2019. május 20. (70 évesen) Zürich, Svájc
Nemzetisége	osztrák
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1971 – 1979, 1982 – 1985
Csapata	March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren
Nagydíjak száma	172
Világbajnoki címek	3 (1975, 1977, 1984)
Győzelmek	25
Dobogós helyezések	54
Első rajtkockák	24
Leggyorsabb körök	24
Első nagydíj	1971-es osztrák nagydíj
Első győzelem	1974-es spanyol nagydíj
Legutolsó győzelem	1985-ös holland nagydíj
Legutolsó nagydíj	1985-ös ausztrál nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Niki Lauda témájú médiaállományokat.

Niki Lauda, teljes nevén Andreas Nikolaus Lauda (Bécs, 1949. február 22. – Zürich, 2019. május 20.) osztrák autóversenyző, háromszoros (1975, 1977, 1984) Formula–1-es világbajnok pilóta. Az egyetlen a sportág történetében, aki a két legsikeresebb csapat, a Ferrari és a McLaren színeiben is csúcsra ért a királykategóriában. Visszavonulása után két légivállalatot alapított (Lauda Air, Niki). A Bombardier Business repülőgépgyártó nagykövete volt. Üzletemberként tért vissza a Formula–1-be, előbb a Ferrari majd a Jaguar tanácsadójaként tevékenykedett, utóbbi csapatnak két évig csapatmenedzsere is volt. Haláláig a Mercedes 10%-os résztulajdonosa és ügyvezető elnöke,^[1][2] valamint a német RTL televízió szakkommentátora volt.^[3]

Lauda 1976-ban a Nürburgringen rendezett német nagydíjon egy ütközés során életveszélyes égési sérüléseket szenvedett, és nagy mennyiségű mérgező gázt lélegzett be, miután Ferrarija lángra kapott. Túlélte a balesetet és hatalmas akaraterővel visszatért a pályára, a hat héttel később megrendezett olasz nagydíjon újra autóba ült.

Fia, Mathias Lauda szintén autóversenyző.

Niki Lauda Bécsben született 1949. február 22-én egy gazdag családban. Apai nagyapja a bécsi származású üzletember, Hans Lauda.^[4] Szülei helytelenítése ellenére autóversenyző lett.^[5] Egy, a British Motor Corporation által tervezett Minivel versenyzett először a Formula Vee elnevezésű Közép-európai versenysorozatban, de versenyzett privát nevezésű Porsche és Chevron sportkocsikkal is. Első versenye egy Bad Mühllackenben, 1968. április 15-én megrendezett hegyi verseny volt egy Mini Cooper S 1300-zal, és második lett a csoportjában. 1969-ben a Formula–V-ben egy az Ersten Österreichischen Sparkasse (Első Osztrák Takarékpénztár) által szponzorált Karlmann-nal indult. Ebben a kategóriában magyarországi futamokon is indult.^[6][7]

Családjával folyamatos viszályok jellemezték viszonyát, ezért minden kapcsolatot, illetve anyagi támogatást megtagadtak tőle.^[8] 1971-ben karrierje megtorpant a pénzügyi nehézségek miatt, így újra banki segítséghez fordult, ezúttal 30000 fontos hitelt vett fel^[9] és ebből vásárolt helyet magának a Formula–2-ben induló March csapatnál. A következő évben lehetőséget kapott a Formula–1-ben is és felváltva indult a két sorozatban. Hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamarosan feladni kényszerült a versenyt. A szezon katasztrofálisan sikerült, nem szerzett pontot, és csak a 23. helyen végzett a pontversenyben, Lauda így újabb banki hitelhez folyamodott és helyet vásárolt a BRM istállónál. 1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt, amikor pedig a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Louis Stanley csapatfőnök fizetést ajánlott neki. 1974-ben eljött az igazi áttörés, amikor Lauda rendszeresen megverte tapasztaltabb csapattársát, Clay Regazzonit. Ez év végén Enzo Ferrari megkérdezte a svájcit, mit gondol fiatal csapattársáról, Regazzoni pedig elismerően beszélt Laudáról, aki így csatlakozhatott a Ferrarihoz.

Mégsem kapott elég pénzt, de Luca Cordero di Montezemolo, a Ferrari fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenytaktikát. Első Ferraris versenyén, az argentin nagydíjon a második helyen végzett. Három futammal később, a spanyol nagydíjon megszerezte pályafutása első győzelmét, ami egyben az olasz csapat első győzelme is volt 1972 óta. A Jaramában rendezett futamon pole-pozícióból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, Clay Regazzoni előtt. A Ferrarinál töltött első évében ugyan kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, de az autó megbízhatatlansága és saját rutintalansága miatt már csak egy futamon tudott nyerni Hollandiában. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el.

Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett a gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emlékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a svéd nagydíjat, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.

1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda versenyöltözékét, és beültette annak autójába.

Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommillió dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.

A brit nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbómotor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. Laudának hét évet kellett várnia a legutóbbi vb-cím óta, hogy újabbat szerezzen, ami senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.

Visszavonulását követően repülőtársaságával, a Lauda Airrel foglalkozott, majd 1992-ben elfogadta régi barátja, Di Montezemolo felkérését, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött. Ám az akkor romokban heverő maranellóiakon nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, amikor elmondta kegyetlenül őszinte és lehangoló véleményét a gárdáról. Hűvös, gépies magatartása és abszurd humora megmaradt.

Csőd szélén álló repülőtársaságát éveken át életben tartotta, de 2001-ben, tíz esztendővel azután, hogy lezuhant az egyik gépe 223 utassal a fedélzetén Bangkoktól 120 kilométerre, abba kellett hagynia vállalkozását. A Ford kisvártatva felkérte, hogy felügyelje a Jaguar Formula–1-es csapatának munkáját. Lauda ezt nem sokáig folytatta, a német RTL televízió Formula–1-es szakkommentátora és a Mercedes AMG F1 ügyvezetői jogkör nélküli igazgatója lett.

2018 júliusában ibizai nyaralásáról megfázásos tünetekkel került kórházba, de állapota rosszabbodott és tüdőátültetést kellett végrehajtani rajta egy bécsi kórházban.^[10] Niki Lauda 2019. május 20-án családja körében hunyt el.^[11]

2013 szeptemberében mutatták be a Hajsza a győzelemért (Rush) című – Niki Lauda és James Hunt csatáját bemutató – mozifilmet,^[12][13] amiben Laudát Daniel Brühl alakítja.

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

• Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
• Aki nem félt Enzo Ferraritól

• Jakab József: A megégett ember és társai; ILK, Budapest, 1984
• Maurice Hamilton: Niki Lauda; ford. Surányi Géza; Athenaeum Kiadó, Bp., 2021