Razbojište
| Razbojište | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Pogorács |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31433 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 258 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 24″, k. h. 18° 14′ 54″45.440014°N 18.248280°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 24″, k. h. 18° 14′ 54″45.440014°N 18.248280°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Razbojište falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Pogorácshoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 35, közúton 43 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka bal partján, a Diakovárról Nekcsére menő főút mentén, Pogorács és Bračevci között fekszik.
Története
[szerkesztés]A település területe már az őskor óta lakott, határában több régészeti lelőhely is található. A „Vinogradi”, a „Gajnica” és a „Široko jutro” lelőhelyeken őskori és középkori leletek egyaránt találhatók. Közülük a Vuka bal partján, a Nekcse-Diakovár úttól 500 méterre északra fekvő „Široko jutro” lelőhelyen 1975 tavaszán végeztek régészeti feltárást. Az itt talált leletek, cseréptöredékek, kőeszközök, a házakhoz vakolatként használt habarcs maradványai főként az újkőkori Starčevo-kultúrához tartoztak, de találtak itt kőrézkori és késő bronzkori leleteket is. A lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy a Vuka völgye az őskorban sűrűn lakott volt.
A középkori régészeti leletek alátámasztják azt a feltételezést, hogy a település a középkorban is lakott volt, azonban egyetlen középkori településnévvel sem sikerült azonosítani. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as kamarai összeírásában egy „Duglinics” nevű kihalt települést említenek ezen a helyen.[2] A mai település a 17. század végén, vagy a 18. század elején keletkezett, amikor a Felső-Drávamente, Lika és a horvát Hegyvidék térségeiből horvát családok érkeztek ide. A 18. század elejétől a nekcsei uradalom része volt, mely 1734-ben a Pejácsevich család birtoka lett. Pejácsevich II. József a század második felében létrehozta pogorácsi uradalmat, melynek Razbojište is a része lett.
Az első katonai felmérés térképén „Razboiste” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Razboische” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Razboische” néven 65 házzal, 369 katolikus és 20 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 338, 1910-ben 671 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 55%-a horvát, 21%-a magyar, 7%-a szlovák, 5%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát, 2-2%-a szerb és szlovák nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 283 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 338 | 399 | 327 | 453 | 432 | 671 | 612 | 659 | 603 | 548 | 545 | 475 | 406 | 414 | 354 | 283 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a pogorácsi plébánia filiája.
Kultúra
[szerkesztés]A régi hagyományok megőrzésére hozták létre az „Ancikredla” Razbojište egyesületet.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a pogorácsi általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Vuka Razbojište labdarúgóklubot 1977-ben alapították.
Egyesületek
[szerkesztés]DVD Razbojište önkéntes tűzoltó egyesület
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 97. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...553. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 68. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Hrvatski arheološki godišnjak 8/2011. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Kornelija Minichreiter-Zorko Marković: Arheološki lokaliteti na trasi brze ceste Našice – Pleternica– Lužani i području izgradnje akumulacija Dubovik i Breznica kod Podgorača (horvátul)
